21. fejezet

Nos... :D Karácsonyra akartam egy extra hosszú fejezetet írni meglepiként, de helyette csak egy picivel hosszabb fejezet sikerült. :D Köszönöm az előző részhez a kommenteket :) Olvassatok és kommizatok :D Ezen kívűl pedig...

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Abellana

(Kristen)

      Reggel a telefon csörgése ébreszetett, ami jó dolog volt tekintve, hogy ma is forgatásra kellett mennem. Kész móka lesz másnaposan...
      A kijelzőn Rob neve villogott.
      - Szia – köszöntem rögtön fellelkesedve.
      - Jó reggelt – nevetett Rob. - Remélem már kijózanodtál.
      Megszólalni sem bírtam. Honnan tudja Rob, hogy tegnap ittam? Most fedeztem csak fel, hogy a saját ágyamban – ágyunkban – vagyok, de arra nem emlékszem, hogy kerültem ide.
      - Öhm.. abszolút – feleltem összezavarodva. - De honnan tudod, hogy...
      - Hajnalban felhívtál – közölte.
      Micsoda?? Úristen tudtam, hogy nem kéne annyit inni...
      - És mit mondtam?
      - Nos... közölted, hogy hiányzom neked, majd közvetlen utána azt, hogy épp Iannel iszogattok.
      Szinte láttam a fintort az arcán ahogy kimondja Ian nevét.
      - Jajj Rob, úgy sajnálom... nem igazán volt kedvem az egészhez, de végül aztán mégis elmentünk inni egy kicsit, úgyhogy...
      - Egy kicsit?? - mondta szemrehányóan.
      - Ugyan Rob... nem várhatod el, hogy ne szórakozzak, csak azért mert most távol vagyunk.
      - Semmi bajom nincs azzal ha szórakozol, csak azzal, hogy mindezt vele teszed.
      - Ian nagyon rendes srác, mi a bajod vele? - kérdeztem kissé felemelve a hangomat.
      - Az hogy csorgatja a nyálát utánad...
      - Hülyeségeket beszélsz. Mondtam már, hogy barátnője van.
      - Mintha az akadály lenne...
      - Na jó, nem szeretnék többet erről vitatkozni Rob. Tudod, hogy szeretlek.
      Rob pár másodpercig nem válaszolt, de utána újból halkan megszólalt:
      - Én is szeretlek. És hiányzol.
      Néhány percig beszéltünk még, de utána le kellett tennem, hogy sikerüljön embert varázsolnom magamból a forgatásra. Mivel a nagy sietség miatt kávéra már nem jutott időm, a forgatásra odaérve rögtön a koffein pótlása volt az első dolgom.
      - Látom túlélted az éjszakát – szólt mellettem egy hang.
      - Remélem nem kárörvendesz emiatt annyira...
      - Eszemben sincs – felelte egy mosollyal Ian.
      - Szóóóval... eléggé homályosak a képek. Hogy is kerültem haza tegnap?
      - Nos, mivel nekem – veled ellentétben – még volt egy kis lélekjelenlétem, taxit hívtam, aztán befektettelek az ágyba, majd én is hazamentem.
      - Köszi Ian – hálálkodtam. - Vérbeli ivócimbora vagy.
      A következő órákat végigszenvedtük, és röhögtünk a másik bénaságán, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy Ian öröme nem teljesen felhőtlen. Mikor pedig visszasétáltunk az öltözőkhöz a nap végén, el is kezdtem nála puhatolózni.
      - Grace a bajom. Tudod... elég sok ideje voltunk már együtt és ma reggel szakítottunk – felelte Ian.
      Ez egy kicsit ledöbbentett.
      - Annyira sajnálom, Ian. Remélem a tegnap estének semmi köze hozzá...
      - Igazából van. A tegnap este is csak megerősített benne, hogy a Grace-szel való kapcsolatom nem a régi, és hogy téged... percről percre jobban kedvellek.
      - Hogy... micsoda? - habogtam meglepetten.
      - Jajj, Kristen... mikor reggel találkozunk, és meglátlak, meghallom a hangod és a nevetésed... mindig arra gondolok, hogy miért nem én vagyok az, aki nap mint nap részesülhet ebben.
      - Oké, szerintem te most... össze vagy zavarodva. A szakítás miatt meg minden.
      - Nem! Beléd szerettem, Kristen.
      Maga a tény, hogy egy ember aki az utóbbi hetekben közeli barátom lett, most kijelenti, hogy szerelmes belém, némileg lesokkolt.
      - De én... Robot szeretem. Sajnálom Ian, tényleg. De rossz lányba szerettél bele.
      Nem bírtam már tovább folytatni ezt a hirtelen ért beszélgetést, és faképnél hagytam Iant. Kételkedtem benne, hogy tényleg szerelmes lenne, valószínűleg csak összezavarodott.
      Amint hazaértem, rögtön az ágyba dőltem a kimerültségtől. Nem akartam mást, csak aludni. Még az sem számított, hogy Robbal reggel óta nem beszéltem. Biztosra vettem, hogy az elkövetkezendő napok – sőt hetek – borzasztóan fognak telni.

      Reggel kellemetlen dolgora ébredtem, nevezetesen arra, hogy valaki éppen próbál kitaszigálni az ágyból, mikor pedig felnéztem...
      - Mi a frászt keresel a házamban, Greene? - mordultam legjobb barátnőmre álmosan.
      - A pótkulccsal jöttem be amit adtál. Mivel napok óta nem beszéltünk, gondoltam elkísérlek ma a forgatásra.
      - Azért kíméletesebben is ébreszthettél volna – motyogtam.
      - Az nem az én módszerem – felelte vidám mosollyal Ashley, majd nagy nehezen rávett, hogy kezdjek el készülődni.
      - Na éééés... mi újság Iannel? - kérdezte Ash, mikor már elindultunk.
      - Miért pont Ianről kérdezel?
      - Na jó, tudom, hogy a stábbuli óta nem beszéltünk róla, de azért ott elég jól elvoltatok, és...
      - Mondtam már, hogy hagyj ezzel – szakítottam félbe ingerülten.
      - Szóval csakis jó barátok vagytok...
      Erre nem feleltem, hisz Ian részéről ez nem volt igaz. Ashnek gyanússá vált a hallgatásom, és rögtön rá is kérdezett, hogy mi a probléma.
      - A probléma mindössze annyi, hogy Ian tegnap kijelentette, hogy szakított a barátnőjével és túlságosan is kedvel engem.
      - Dehát te... te Robbal vagy! - mondta Ash leesett állal, mintha épp azt fejtettem volna ki neki az előbb, hogy meg akarok szökni Iannel.
      - Na ne mondd! És engem nem is érdekel Ian, én boldog vagyok.
      - Akkor meg miért vagy ilyen lelombozódott?
      - Mert... barátok voltunk. És mostmár nem igazán lehetünk azok.
      Ash nem fűzött hozzászólnivalót a ténykifejtésemhez, inkább további beszélgetés nélkül mentünk be a stúdióba. Elég kényelmetlen volt ilyen helyzetben forgatni Iannel, és a szünetekben egy szót sem beszéltünk, de a nap végére ez már kezdett túl frusztráló lenni. Megkértem Ash-t, hogy várjon pár percet, és megindultam Ian öltözője felé.
      - Ó, Kris... öhm, szia...
      - Szia, beszélhetnénk egy kicsit? - kérdeztem, mire ő beinvitált.
      - Csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom, hogy ez így alakult... de én szeretnék továbbra is a barátod maradni – fogtam bele a mondanivalómba.
      - Nem is tudom, Kris...
      - Hallgass meg, kérlek! Talán egy idő után újra képesek leszünk barátok lenni, addig pedig nem szeretném, ha minden nap így telne... szótlanul.
      Ian egy kis ideig fontolgatta amit mondtam, majd mikor végre bólintott, előre léptem és megöleltem. Elvégre barátoknak ezt még szabad... Szerencsére a következő hetekben jól elvoltunk egymással.

      Pár héttel később már csak néhány napunk volt a forgatás befejeztéig, aminek örültem is, mivel minden este hullafáradtan értem haza. Az egyik este azonban más volt, ugyanis nem sokkal azután, hogy haza érkeztem, valaki kopogtatott az ajtón...
      Amint kinyitottam, először is leesett az állam a meglepetéstől, utána pedig váratlan "látogatóm" nyakába ugrottam, és rögtön elszállt minden fáradtságom.
      - Jesszus, hogyhogy itt vagy? Csak egy héttel későbbre vártalak!
      - Előbb végeztünk, úgyhogy siettem hozzád – mosolygott szerelmem, majd lehajolt, hogy ajkaink végre találkozhassanak.
      - Annyira hiányoztál – motyogta a hajamba.
      - Nekem is hiányoztál – csókoltam meg újra.
      Mivel azonban hetek óta nem láttuk egymást, a csókból rögtön egyre több lett... A hálóig úgysem bírtuk volna ki, úgyhogy mikor Rob felkapott, a nappaliba vitt, és a kanapéra fektetett majd úgy csókolt tovább. A távol töltött idő ellenére azonban lassan kezdte el végigcsókolni a testemet, miközben eltávolította az azt takaró ruhákat. Én viszont eléggé türelmetlenkedtem, úgyhogy igyekeztem én is leszedni az ő felesleges ruhadarabjait.
      Mikor már semmi nem fedte a testünket, Rob egyik kezére támaszkodva hátrébb hajolt és végig nézett rajtam, a szemében pedig vágy tükröződött.
      - Gyönyörű vagy – suttogta, én pedig rögtön az ajkaira vetettem magam.
      Rob egyik keze végigsimított az oldalamon, majd a combomat kezdte el simogatni, miközben lassan eggyé vált a testünk. Élvezetünk hangjait elnyomta vérpezsdítő csókunk.
      Rob lassan de annál inkább vágyakozva hajtott minket a végső élvezetek felé, miközben ajkaink egy pillanatra sem távolódtak el egymástól. Nem sokkal később meg is éreztem a gyönyört, ami egészen az alhasamtól indult és egyre csak fokozódott, míg végül teljesen lecsapott rám, szerelmem pedig rögtön követett.
      Ezután a hálószobában űztük a gyönyört újra meg újra, mígnem hajnalban Rob karjai közt ért az álom.

20. fejezet

Mivel egy nap alatt összegyűlt öt komi (amit köszönök szépen :) itt az új fejezet. Jó olvasást! :)

(Kristen)

      - Mike! Nem is tudtam, hogy itt leszel...
      - Azért remélem örülsz nekem Kris.
      Persze... csak olvadna le az a hülye vigyor a képedről.
      - Ömm... Rob, ez itt Michael Angarano, az én...
      - Exe – fejezte be a mondatomat Mike. Rob láthatóan "oda-vissza volt az örömtől", miközben kezet fogott Mike-kal.
      - Én most visszamegyek a hotelbe Kris, később találkozunk – mondta Rob, majd egy vérpezsdítő csók kíséretében elköszönt tőlem, és egy biccentést is küldött Mike felé – elég bosszúsan.
      - Szóval most vele hetyegsz? - kérdezte Michael.
      - Nem hetyegek senkivel – morogtam. - Együtt élünk.
      - Ugyan Kristen, most őszíntén... miben lehet jobb nálam?
      - Öö... írásos listát szeretnél?
      - Azért lásd be, hogy mi jobb páros voltunk.
      - A fenét. Nem működött már köztünk Mike... jó lenne ha felfognád.
      Drága exem replikáját meg sem várva elhagytam a partit, hogy én is visszamenjek a hotelbe. Ahol egy igencsak dühös Robert fogadott...
      - Mi volt ez az egész? - kérdezte.
      - Mire gondolsz? - értetlenkedtem.
      - Nem elég, hogy azt kell hallanom a közös barátunktól, hogy milyen jóban vagy az új kollégáddal, erre még felbukkan az exed is.
      - És mégis mit gondolsz, hogy én tehetek róla? - kérdeztem kissé nagyobb hanggal mint kellett volna. - Vagy hogy én annyira imádtam az idióta Mike-kal csevegni?
      - Legalább rád mászott?
      - Rob, hallod ilyenkor saját magadat!?
      - Persze ez könnyebb, mint egyenes választ adni!
      Itt lett elegem az egészből. Villámsebességgel mentem be a hálószobába, majd hangos ajtócsapkodással kívántam Rob tudtára adni, hogy túlment egy határon.
      Gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam az ágyba, aludni viszont még nem tudtam. Negyed óra múlva hallottam az ajtót nyílni, pár pillanattal később pedig egy kéz simított végig a vállamon.
      - Sajnálom, Kris. Hülye voltam. De tudod, hogy nem akarlak elveszíteni...
      Nem reagáltam a szavaira. Nem sokkal később éreztem, ahogy besüpped mellettem az ágy, majd mély álomba merültem.
      Reggel egyedül ébredtem. Kiléptem a szobából, hogy Rob keresésére induljak, és nem is kellett messzire mennem: kint állt az erkélyen egy cigivel a kezében.
      - Jó reggelt – köszönt szomorú mosollyal amint meglátott. Most ébredtem csak rá, hogy mennyire hiányozni fog a következő hetekben, és képesek voltunk elpocsékolni az estét veszekedéssel és durcáskodással.
      Mellé léptem és reggeli csókkal köszöntöttem.
      - Kris, én tényleg nagyon... - kezdte volna, de ujjamat az ajkaira tettem.
      - Én is sajnálom. De tudhatnád, hogy nem hagynám, hogy akárki közénk álljon. Szeretlek – mondtam, mire ő elmosolyodott, és szerelmes csókkal viszonozta a vallomásomat.
      - Mennem kell – szakadtam el tőle.
      - Tudom... - sóhajtott Rob.
      Miután felöltöztem, és túlestünk egy igencsak hosszú búcsúzkodáson, elindultam a repülőtérre, hogy visszautazzak Los Angelesbe.

      A szünet utáni első munkanap forgatással telt. Méghozzá nem is akármilyennel... Iannek és nekem egy elég pikáns jelenetet kellett ma leforgatnunk, és örültem, hogy most egyik ismerősöm sincs itt.
      Azt hittem most, hogy barátok vagyunk, zavarba ejtő lesz a sok heves csók és érintés a kamerák előtt, de meglepően természetesen ment. Fura, de a forgatás idejére minden kiment a fejemből, még az is, hogy mennyire hiányzik Rob. Viszont miután végeztünk, ugyanolyan egykedvűen kullogtam vissza az öltözőmbe.       Pár perc múlva azonban berobbant Ian.
      - Inni megyünk! - jelentette ki teljes magabiztossággal.
      - Jajj Ian, ehhez most tényleg nem sok kedvem van...
      - Gyerünk már Kris, inkább hazamész lógatni az orrod?
      Ahogy rám nézett azokkal a könyörgő szemeivel, nem tudtam nemet mondani.
      - Rendben van – adtam be a derekam – de mindössze egy ital!
      - Ahogy mondod...
      Persze az idő múlásával az egy pohárból is egyre több lett... De nem érdekelt. Jól éreztem magam, és Ian sokkal jobb kedvre derített. Viszont aztán más témákra terelődött a szó.
      - Na és... mióta vagytok együtt? - kérdezte hirtelen. - Te és Rob.
      - Fél éve.
      - És már együtt laktok? - kérdezte meglepődve.
      - Nem számít mióta vagyunk együtt, ha szeretjük egymást.
      - Igazad van – szólt eltűnődve, és úgy tűnt, hogy az ő kedve is alábbhagyott.
      - És mi van veled és a barátnőddel? Mi is a neve?
      - Grace.
      - Szóval hogy álltok egymással?
      - Mostanában nem túl jól. Nem vagyunk együtt túl sokat, ha pedig mégis, akkor veszekszünk. Én pedig odáig süllyedtem, hogy egy lánnyal beszélgetek erről.
      - Héé! – nevettem fel. - Biztosan rendben lesz minden.
      Ian felém villantott egy halvány mosolyt, a továbbiakban pedig hagytuk a komoly témákat. A pia, na meg egymás társasága jó kedvre derített minket, szinte mindenen nevettünk, egy idő után pedig a józan eszünk inkább aludni tért...

19. fejezet

Nem akartam sokáig húzni a frisst, úgyhogy annak ellenére, hogy nem lett meg az a négy komment se amit kértem, felraktam a legújabb fejezetet. Viszont köszönöm azoknak akik vették a fáradságot :) Ez a rész elég rövid lett, de három komiért ennyi jár :P Jó olvasást!

Abellana

(Kristen)

      Másnap Ash, Nikki és Kellan segítettek nekünk a költözködésben. Mivel a ház bútorozott volt, így csak a személyes tárgyainkat vittük át – és mint az kiderült, abból elég sok doboznyi volt. A tegnap esti súrlódásokkal ellentétben ma egészen jó kedvem volt, sőt: hiperaktív voltam. Boldogsággal töltött el a tudat, hogy Rob és én ezentúl együtt fogunk élni.
      Mikor végeztünk a pakolással, az új ház felavatásának örömére megittunk egy sört, majd kora délután a többiek magunkra hagytak minket a közös otthonunkban. Amint barátaink kiléptek az ajtón, Rob karjai hátulról derekamra fonódtak és a nyakamba csókolt.
      - Szerintem ki kéne próbálnunk a hálószobát – mormolta fülembe, majd apró csókokkal borította be a vállamat, belőlem pedig sóhaj szakadt fel.
      - Részemről semmi akadálya – mondtam, majd megfordulván követelőzve kaptam ajkai után. Ő pedig nem is habozott megadni amire vágytam.
      Szinte észre sem vettem, mikor és hogyan kerültünk fel a hálóba, de most nem is érdekelt. Rob kezei végigsimítottak a testemen, én pedig enyhén borostás arcára simítottam tenyeremet, mire ő megszakította a csókunkat és a szemembe nézett.
      - Szeretlek – suttogta lágyan, nekem pedig a szemem is majdnem könnybe lábadt, egyszerűen tökéletes pillanat volt.
      - Én is szeretlek – feleltem, majd folytattuk a csókcsatánkat. Ekkor azonban valami megzavart minket.
      A mobilom élesen jelezte, hogy valaki éppen most akar beszélni velem, de Robot ez nem igazán érdekelte.
      - Ne vedd fel – kérte, majd nyakamat csókolgatta tovább, ezzel nyögéseket csalva elő belőlem. De úgy gondoltam, hogy a hívás fontos lehet, Robbal pedig még sok időnk lesz...
      - Várj egy picit – válaszoltam, majd hasra fordultam és az éjjeliszekrényhez nyúltam a telefonomért. Az új filmem rendezője, Mark akart egyeztetni a holnapi forgatásról, habár nem igazán tudtam odafigyelni, ugyanis Rob türelmetlen volt... Egyik kezét végigvezette az oldalamon, majd ujjai rátaláltak a farmerom gombjára. És nem csak arra... Keze befurakodott a fehérneműm alá, majd ujjait belefúrta forró nőiességembe, mire belőlem rekedt nyögés szakadt föl.
      - Kristen, jól vagy? - kérdezte Mark a telefonban.
      - Persze, csak... öhm... éppen vezetek, úgyhogy le kell tennem, holnap találkozunk – mondtam nyögdécselések közepette, majd válaszra sem várva nyomtam ki a telefont és dobtam vissza a szekrényre.
      Visszafordultam Robhoz, aki mohón kapott ajkaim után. Sebesen tüntettük el egymásról a zavaró ruhadarabokat, hogy aztán testünk egybeforrhasson. Amint semmi sem akadályozott már minket, visszavezette ujjait belém, én pedig újból felnyögtem az élvezettől. Persze nem hagyhattam ennyiben a dolgot... Eddig a tarkóján nyugvó kezemet végigvezettem magunk között a mellkasán, hogy aztán megállapodjon a már amúgy is bármire kész férfiasságán. Rob – megint elővéve türelmetlen énjét – erre kihúzta belőlem az ujjait, majd vágyakozva, mégis lassan hatolt belém.
      A kéj hangja egyszerre hagyta el a szánkat, majd egybeforrt testünk lassan kezdte el járni a táncát. Minden érintéssel fokozódott bennem egy leírhatatlan érzés, amit hangos nyögéseim nem is próbáltak titkolni. Egyre közelebb sodródtunk a kéj legnagyobb hullámaihoz, mígnem azok hamarosan villámként csaptak le ránk.
      A levegőt kapkodva öleltük egymást anélkül, hogy megszakítottuk volna a csókunkat. Aznap már ki sem szálltunk az ágyból...

      Másnap reggel elkezdődött a forgatás. Az első nap csak egy rövidebb jelenetet vettünk fel, de még ezt is sikerült elbénáznunk, ugyanis újdonsült kollégámmal remekül elszórakoztattuk egymást... Iannel szinte rögtön megtaláltuk a közös hangot, és a szünetekben is nagyon jól elbeszélgettünk. Mivel egyikünk sem bújja kényszeresen a pletykalapokat, szinte semmit nem tudtunk egymásról, és úgy vettem észre, hogy Ian csalódottsággal nyugtázta a tényt, hogy van valakim. Azonban később rájöttem, hogy ezt valószínűleg csak beképzeltem, mivel közölte, hogy ő is párkapcsolatban él.
      - Nincs miért aggódnia Ashnek... - gondoltam.
      A napok teltével egyre jobban belejöttem a munkába, és a stábbal is jól kijöttem, főleg Iannel, aki jó barátom lett a forgatás alatt.
      Nemsokára Robnak Londonba kellett utaznia forgatni, én viszont még két hónapig Los Angelesben dolgoztam. Viszont mikor kaptunk pár nap szünetet, nekem is Londonba kellett utaznom, méghozzá egy díjátadóra.
      Rob és én mindössze egy hete váltunk el egymástól, de örültem, hogy végre láthatom, mivel már nagyon hiányoltam. Az átadó utáni parti elég unalmasnak bizonyult, mígnem két kar fonódott a derekam köré.
      - Hiányoztál – súgta a fülembe Rob.
      - Pedig ha nem csal az emlékezetem reggel láttuk egymást utoljára...
      - Akkor is hiányoztál – nyomott egy csókot az ajkaimra. - Mikor kell elmenned?
      - Már holnap reggel – sóhajtottam.
      - De amint lesz egy kis szabad időnk találkozunk – tettem hozzá Rob csalódottságát látva.
      - Ash mondta, hogy jó barátok vagytok ezzel az... Iannel – mondta szerelmem hirtelen témát váltva.
      - Hát persze, hogy mondta – morogtam.
      - Mielőtt bármit is belelátnál a dologba, barátnője van... én pedig téged szeretlek – mondtam elmosolyodva.
      - Én is szeretlek – válaszolta bevetve a legszívdöglesztőbb mosolyát, mielőtt azonban ajkaink újból találkozhattak volna, a hátam mögött valaki a nevemen szólított. Mikor pedig megláttam ki az, a lélegzetem is elakadt...

18. fejezet

Elnézést, hogy ilyen későn, de sikerült kierőszakolnom magamból egy új fejezetet. :D Viszont mostantól, tudom hogy nehéz menet lesz, de bevezetek egy apró komihatárt. Ezentúl akkor lesz friss, ha megvan a 4 komment. Azt hiszem nincs több mondanivalóm, jó olvasást ;)

(Kristen)

      A londoni napok és ezzel együtt az ünnepek gyorsan elteltek. Jobban megismertem Rob családját, és nagyon megkedveltem őket.
      Január elején azonban vissza kellett mennünk Los Angelesbe, két hét múlva pedig hivatalos voltam az új filmem előpartijára. A másik főszereplőről már hallottam, a neve Ian volt. A forgatókönyv szerint a film egy romantikus dráma, és lesz benne egy-két jelenet, amiről már most biztosan tudtam, hogy Rob nem fog repesni az örömtől. De színészek vagyunk, és ez a munkánk része.
      A stábbuli estéjén pont a jópofizáshoz volt a legkevésbé kedvem. Így Ash is elkísért, hogy ne legyek olyan nyomott hangulatban... Amint beléptünk az étterembe, rögtön panaszáradatot zúdítottam Ashleyre – ma már vagy tizedjére – arról, hogy mennyire nem akarom ezt az egészet. De ő csak nyugtatgatott, beljebb érve pedig a rendező, Mark köszöntött minket.
      - Kristen, örülök, hogy itt vagy! Ian-t még nem ismered – mondta, majd az említett felállt az asztaltól és bemutatkoztunk. Elsőre kedves srácnak tűnt, úgy gondoltam nem lesznek itt bajok...
      Mekkora tévedés.
      Mikor az egész társaság összeült végre egy asztalhoz, barátnőm szinte rögtön elkezdett az egyik színészsráccal dumálni (frászt, inkább flörtölgetni...), úgyhogy én egyedül maradtam. De nem sokáig, pár perc múlva ugyanis Ian ült le mellém beszélgetni.
      - Hogy érzed magad? - kérdezte elkenődött képemet látva.
      - Remekül, egész jó ez a... - próbáltam volna hazudni, de ő félbeszakított.
      - Szerintem is borzalmas.
      Rákaptam a tekintetem, és unott arckifejezését látva nevetnem kellett, mire ő is rögtön elröhögte magát. Ezután nagyon jól elbeszélgettünk szinte mindenről, az idő fogalma pedig nem is létezett többé. Már csak azt vettem észre ahogy Ash bosszús arccal közeledik felém.
      - Mehetünk, Kris?
      - Öööm... - körbenéztem, és már jócskán megfogyatkozott a társaság. - Persze, menjünk.
      Ianre néztem, aki – meglepetésemre – kissé csalódott képet vágott, de mosollyal köszöntünk el egymástól.
      - Ez meg mi volt? - kérdezte barátnőm, mikor kiléptünk az épületből.
      - Micsoda mi volt? - kérdeztem vissza értetlenül.
      - Egész este flörtöltetek! Le sem vette rólad a szemét, neked meg egy hatalmas pofonnal se lehetett volna letörölni a vigyort a képedről...
      - Ugyan már, Ash... csak beszélgettünk. Én – veled ellentétben – nem álltam le egy ismeretlennel sem flörtölgetni.
      - Az más! Nekem nincs senkim, neked meg ott van Rob – háborodott fel.
      - Cöhh... valamikor neked is ott volt – csúszott ki a számon.
      Ash döbbenten emelte rám a tekintetét, majd egy szó nélkül elindult egyedül.
      - Jajj, Ashley tudod, hogy nem úgy gondoltam! Bocsáss meg! Kérlek...
      - Ez szemétség volt. Tudod, hogy szarul érzem magam amiatt, hogy az elején nem mondtam el neked – mondta anélkül, hogy megállt volna.
      - Tudom, de én egyáltalán nem neheztelek Ash. Csak begurultam, mert egyáltalán nem vonzódok Ianhez, te meg rögtön úgy csinálsz, mintha lefeküdtem volna vele...
      Megállt és fontolóra vette a dolgot.
      - Tudom, túlreagáltam, ne haragudj.
      Békítő mosollyal az arcomon öleltem meg barátnőmet, majd elindultunk hazafelé.

(Rob)

      Mióta Kris-szel visszaérkeztünk Londonból, szinte csak az én lakásomban töltöttük az éjszakákat. Ma viszont a leendő filmjének stábjával volt hivatalos egy vacsorára, de mikor este megérkezett, nem tűnt túl jókedvűnek.
      - Hűű, ennyire borzasztó volt? - zártam rögtön a karjaimba szerelmemet.
      - Igazából nem annyira. Csak Ashleyvel kicsit összekaptunk... de már minden oké.
      - Nos... nagy kár, hogy pont ma van rossz kedved, ugyanis... lett volna egy meglepetésem.
      Kris tekintete kíváncsian ragyogott föl.
      - Azt hiszem máris jobb kedvre derültem.
      - Tudod mit? Majd holnap, most kocsiba kéne ülni hozzá, te pedig nyilván fáradt vagy, és...
      - Ez nem ér! - szakított félbe Kristen. - Ha belekezdtél fejezd is be!
      Elmosolyodtam a makacsságán, abban viszont nem voltam biztos, hogy az ajándékom tetszeni fog neki.

(Kristen)

      A környéken ahová jöttünk, tipikus kertes házak álltak, bár az összes nagyobbnak tűnt az átlagnál. Jóval nagyobbnak. Ahogy a kocsival áthajtottunk az utcákon, elgondolkodtam, hogy mit keresünk mi itt, de ötletem se volt. Rob mintha csak kitalálta volna a gondolatom, egyik kezét az enyémre simította és egy mosollyal az arcán megszólalt:
      - Nemsokára ott leszünk, ne izgulj.
      Igaza volt, pár perc múlva leparkolt az egyik különösen gyönyörű – és nagy – ház előtt. Kérdő tekintetemre megint csak elmosolyodott, majd kézen fogva húzott be a házba. A hely belülről is csodás volt. Az egyik helyiségből, ami a nappaliból nyílt, fények szűrődtek ki.
      Belépve oda, középen egy asztal helyezkedett el, a halvány fényt pedig gyertyák biztosították. Amiről pedig végképp nem tudtam, hogyan intézhette el Rob, az asztalon kétszemélyes vacsora bontakozott ki.
      - Wow, ez... csodálatos – mondtam meghatódva. Szerelmem apró csókot nyomott ajkaimra, majd kihúzta nekem az egyik széket.
      - Szóóval... miért is vagyunk itt? - kérdeztem kíváncsian.
      - Nemsokára megtudod. - Rob láthatóan élvezte a kíváncsiságom.
      A vacsora egyetlen fogásból állt: desszertből.
      - Gondolkoztam kettőnkről – mondta Rob pár perc múlva. Habár a mondanivalója rosszul kezdődött, még nem sejtettem, mi jön utána.
      - Az idő nagy részében együtt vagyunk – folytatta – ha pedig nem, akkor is kimondhatatlanul hiányzol. Szeretlek Kristen, és azért hoztalak ma ide, hogy megkérdezzek valamit. Tudom, hogy nem vagyunk régóta együtt, de én mégis úgy érzem. Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy ez a ház a miénk?
      Kis időbe telt felfognom a szavait. De aztán mosolyogva vetettem magam az ajkaira.
      - Akkor nagyon boldoggá tennél – feleltem, még mindig őt ölelve.
      - És én is szeretlek – viszonoztam korábbi vallomását.
      Ajkaink újból édes csókban forrtak össze, én pedig igazán boldog voltam, nem gondolva arra, hogy ez hamarosan megváltozhat.