27. fejezet

Köszönöm azoknak, akik vették a fáradságot és komiztak.
Abellana

(Kristen)

      - Ian... - habogtam döbbenten. - Mit keresel itt?
      - Ez egy elég népszerű hely, Kris.
      - Úgy értem mit keresel a női mosdó előtt?
      - Láttam, hogy erre jössz és...
      - Te követtél? - szakítottam félbe.
      - Jajj Kristen... sejted te, hogy milyen rossz érzés volt értesülni az eljegyzésedről? - kérdezte fájó arctekintettel, figyelmen kívűl hagyva a kérdésemet.
      Hát igen... valószínűleg én sem repesnék az örömtől ha egyszer csak azt olvasnám, hogy akit szeretek meg fog házasodni.
      - Mikor az utolsó forgatási napon a... vőlegényed elmondta...
      Egy röpke pillanatig reflexből mondtam volna rögtön, hogy sajnálom, de aztán...
      - Hogy érted, hogy a forgatáson? Aznap este kérte meg a kezemet.
      Ian tekintete arról árulkodott, hogy furcsállja a dolgot.
      - Nem. Mikor bent voltál az öltözőben azt mondta, hogy azon a reggelen igent mondtál neki.
      A meglepettség és a düh érzése olyan hirtelen rántott magával, hogy azonnal szabadultam volna Ian mellől, de ő a hátam mögötti falnak préselt, és kezeivel megtámaszkodott a két oldalam mellett.
      - Most engedj elmenni – suttogtam a méregtől elfúló hanggal, de a kissé ittas Ian-t nem igazán érdekelte ebben a pillanatban az akaratom. Egyik kezével végigsimított a halántékomtól az állam vonaláig.
      - Szeretlek – suttogta közvetlenül a fülembe, miközben az arcunk összeért.
      - Kérlek Ian, hagyjuk ezt... bármit is érzel az nem szerelem.
      - Szóval úgy gondolod...? - kérdezte kihívóan, majd ajkait lehelet könnyedén az enyémekhez érintette.
      Mintha tényleg csak az lett volna minden szándéka, hogy megmutassa az érzelmeit, annyi gyengédséget sűrített ebbe az apró csókba, amennyit csak tudott. De én gyorsan elhajoltam.
      - Ezt többet ne! - villantottam rá fenyegetően a pillantásomat.
      Pillanatnyi gyengeségét kihasználva ellöktem magamtól, és az asztal felé vágtattam dühösen. Ashley állított meg, aki zavart arckifejezéséből ítélve nem látta a csókot.
      - Hát ez meg mit akart? - bökött a fejével a csalódott Ian felé.
      - Honnan tudjam? Biztos beléállt a kangörcs... - fújtattam, majd felkapva a táskámat a bejárat – és egyben kijárat – felé igyekeztem. És hát mi tetőzhette volna még jobban az este tökéletlenségét?
      - Kristen... mi a baj? - kérdezte Rob meglepve a felindultságomtól, mikor belebotlottam. De nem érdekelt, muszáj volt kijutnom a levegőre, hogy kitisztuljon a fejem. Ő persze utánam jött.
      - Megijesztesz Kris, mi az?
      - Pontosan mit mondtál Iannek az utolsó forgatáson? - szegeztem neki a kérdést.
      - Mi?? Hogy jön ez most ide?
      - Mit mondtál neki mikor telefonáltam Rob?
      - Semmi olyat ami számítana...
      - Basszus, Rob! Azt mondtad neki, hogy összeházasodunk! Ezt mondtad neki, mikor nekem még halvány fogalmam sem volt az egészről!
      - Jól van, ezt mondtam! - emelte fel ő is a hangját. - És akkor mi van? Ő csak Ian... elkezdett arról beszélni, hogy nem bízok benned, meg ne legyek olyan magabiztos... Már bocs Kris, de te sem hajtottad el éppen, mikor nekiálltál forgatás után csókolgatni!
      - Most komolyan ezt fogod csinálni? Régi hibákat vágsz a fejemhez? Basszameg, miért nem tudunk csak egyetlen hétig meglenni veszekedés nélkül? - kiabáltam. Rob már nem is vágott vissza. Kezeit összekulcsolta a tarkóján, és hozzám hasonlóan elég idegesnek tűnt. Várt egy percet, hogy lehiggadjon, majd megszólalt:
      - Otthon találkozunk.
      Ennyi... hozzám vágja, hogy otthon találkozzunk, és bemegy. Még mindig kissé ledöbbenten fogtam magam és beszálltam a kocsiba.

(Rob)

      Kristennek igaza volt. Elég sokat veszekedtünk az utóbbi időben. És ha belegondolok, hogy a legtöbbnek köze volt ahhoz az idióta Ianhez...
      Nem. Most nem akartam gondolkodni. Nem akartam arra gondolni, hogy ezt a problémát meg kéne oldanunk.
      - Otthon találkozunk – mondtam, majd elindultam, hogy csatlakozzam a többiekhez inni.
      - Hova ment Kris? - kérdezte rögtön Ashley mikor odaértem az asztalukhoz.
      - Hazament. Nem érzi túl jól magát – füllentettem, méghozzá elég átlátszóan. A többiek tudják, hogy ha Kristen tényleg rosszul lenne akkor most mellette lennék. De azt is tudták, hogy felnőtt emberek vagyunk, akik megoldják a problémájukat. Most először ebben kételkedtem.

      Pár órával később miután kiszálltam a taxiból, még percekig álltam a házunk előtt. Össze kellett szednem a gondolataimat. Mikor beléptem a házba, mindenhol sötét volt.
      Kris biztosan lefeküdt aludni – gondoltam. Nem akartam felébreszteni, úgyhogy eldöntöttem, hogy a kanapéra száműzöm magam ma éjszakára.
      Levettem az ingemet, de mielőtt lefeküdhettem volna, kinyílt a hálószoba ajtaja. Kristen egyenesen felém jött, majd átölelte a derekamat, csupasz mellkasomra pedig apró csókokat lehellt. Én a hajára adtam egy puszit és szorosan tartottam őt a karjaim közt. Felnézett a szemembe, miközben annyi minden csillogott a tekintetében... Szerelem, bűntudat, megbocsátás, vágy, és még egy csepp szomorúság is.
      Lehajoltam, hogy finoman megcsókoljam. Nem csak a vágy miatt, hanem mert szükségünk volt egymásra. Lassan végigsimítottam Kristen csípőjén, majd a fenekén és a combján, hogy végül felemeljem a karjaimba és a hálószobába vigyem.

26. fejezet

Igazából ez egy eléggé összecsapott fejezet lett... de egy icipicivel hosszabb, mint szokott lenni. :D És annak ellenére kapjátok meg a frisst, hogy nem lett meg a 4 komment, de most eltekintettem tőle... jó olvasást.
Abellana

(Kristen)

      Az anyámmal azután romlott meg a kapcsolatom, hogy hat éves koromban elváltak az apámmal. Az apám ezután egyfolytában úton volt és évente egyszer-kétszer találkoztam csak vele. Viszont mióta Los Angelesbe költöztem, egyszer se láttam őt. Ezért is lepett meg az, hogy most éppen a házunk előtt álldogál.
      Rob némán, kérdezősködés nélkül szállt ki mellőlem a kocsiból, nyilván rájött, hogy a látogatónk miattam van itt és én ismerem.
      - Apa... - szólítottam meg még mindig döbbenten. A sötétben is jól láttam ahogyan elmosolyodik. - Mit keresel itt?
      A kérdés arra is vonatkozott, hogy honnan tudja, hogy itt élek. De ő most nem foglalkozott a kérdésemmel.
      - Jajj Kristen, olyan régóta nem láttalak – mondta még mindig fülig érő mosollyal, majd a karjaiba zárt.
      - Rob, ő itt az édesapám John Stewart. Apa, ő a... khm, vőlegényem, Robert Pattinson.
      - Igen, már hallottam róla – szólalt meg apám újabb mosollyal, miközben kezet rázott Robbal.
      A döbbent csend beállt köztünk – elvégre mit mondj az apádnak akit négy éve nem láttál? Szerencsére Rob nem hagyta kínossá válni a helyzetet, aminek nagyon örültem.
      - Talán inkább menjünk be, ne ácsorogjunk idekint – mondta egy szexi féloldalas mosoly kíséretében – amit merem remélni, hogy nem az apámnak szánt.
      Apu bólintott egy újabb mosoly kíséretében – most komolyan, beszívott vagy mi van? - majd bementünk a házba. Kettesben hagyva őket Robbal a nappaliban, én a konyhába mentem kávét főzni. Mire visszatértem közéjük, ők már jókedvűen nevetgéltek valamin.
      - Remek, – gondoltam – pár percre megyek ki és az apám máris megnyerte Robot magának.
      - Nem mintha nem örülnék a látogatásodnak Apa, de minek is köszönhetjük...?
      - Ide költözök, Los Angelesbe. Hiányoztál már Kristen, és úgy gondoltam, hogy mostantól nem az újságból szeretném megtudni, ha a lányomat eljegyzik.
      Míg az agyam nagyobbik része feldolgozta az információt, hogy az apám L.A-be költözött, egy kisebbik része azon gondolkodott, hogy az újságok máris megtudták az eljegyzést.
      - Örülök, hogy ezentúl többet látjuk egymást – feleltem végül.
      Az este további része kellemesen telt, apám és Rob tényleg rögtön kijöttek egymással – és ez valamiért nyugtalanított. Talán azért, mert több évnyi kihagyás után az apám visszatér és máris mintaapaként kezd el viselkedni. De elhatároztam, hogy megbocsátok neki.
      - Nem is meséltél még az apádról bővebben. Nagyon jófejnek látszik – mondta Rob miután az említett elment.
      - Nem találkoztunk túl sokat – feleltem érdektelenül, majd bevonultam a hálóba.
      - Kris, valami baj van? - kérdezte Rob miközben a szekrényhez léptem.
      - Ugyan mi baj lenne... négy év múltával apám megjelenik, mintha csak tegnap találkoztunk volna utoljára, semmi baj sincs, minden tökéletes.
      A könnyeim észrevétlenül csoroghattak le az arcomon, mert csak akkor fedeztem fel őket, mikor Rob odalépett hozzám és csókjaival törölte el őket.
      - Héé, nyugi... minden rendben – suttogta a fülembe, én pedig a mellkasába temettem az arcom.
      - Csak annyira hirtelen ért ez az egész most... - szipogtam.
      - Tudom kicsim, semmi baj – nyugtatott Rob, én pedig tényleg megnyugodtam a hangjától és az ölelésétől.
      A könnyeim tovább folytak, ezért Rob nem engedett ki az öleléséből, de nem is akartam. Jót tett a közelsége. Miután lenyugodtam, nagyon is jól tudta hogyan terelje el a figyelmemet egy teljesen másik irányba. Ajkai a fülem alatt céloztak meg apró csókokkal, míg egyik keze befurakodott a felsőm alá. Egy csókért hajoltam felé, amit ő nem is habozott megadni.
      Ujjaival végigsimított kissé még nedves arcomon, majd a másik keze is leért a pólóm aljához, és lehúzta rólam, míg az én kezeim az ingével foglalkoztak, amitől sikerült is megszabadítanom.
      Rob a karjaiba kapott és az ágy felé araszolt velem, ahová letett, és leszedtük egymásról a maradék ruhát is. Ajkai lefelé vándoroltak, majd elidőztek a melleimnél, belőlem pedig hangos sóhajok szabadultak fel.
      Ujjai is a testemen cikáztak, majd célt értek a lábaim között. Először csak külső simogatásaival kényeztetett, majd a nyelve is lejjebbi tájakat célzott meg. Az élvezetem hangos sikolyként tört utat magának miközben Rob a nyelve mellé még két ujját is belém mélyesztette.
      Miután átsöpört rajtam az első orgazmus hulláma, Ő fölém emelkedett és egy hosszú, gyengéd csókban részesített. Nyelveink táncának a megszakítása nélkül csusszant belém. Nyögéseink belevesztek az egyre szenvedélyesebb csókunkba.
      Ez volt az egyik leggyengédebb szeretkezésünk. Rob lassú tempót diktálva cirógatta a testem, miközben forró csókunk egy pillanatig sem csillapodott. Hosszú ideig űztük a gyönyört egymás karjaiban, míg végül el nem ért minket a beteljesülés, amit szinte már remegve fogadtam.
      Sokáig még éberen öleltük egymást, mígnem hamarosan álomra hajtottuk a fejünket.

      Mikor reggel – pontosabban délelőtt - felébredtem, Rob még mindig békésen aludt. Óvatosan kikászálódtam az ágyból, és a fürdőszobába indultam lezuhanyozni. Miután végeztem és fel is öltöztem, kimentem a nappaliba és vetettem az asztalon lévő mobilomra egy pillantást. Egy nem fogadott hívás villogott még reggelről.
      Visszahívtam Ashley-t, aki közölte, hogy a srácok ma nagy lerészegedést terveznek – chh, mikor nem? - és Robnak és nekem is kötelező a megjelenés. Őszíntén szólva nem is bántam, ha egy estére elfelejtem a dolgokat, úgyhogy minden akadály nélkül mondtam igent Ashnek.
      Amint letettem a telefont, éreztem, hogy "valaki" hátulról átöleli a derekamat.
      - Jó reggelt – mormolta a fülemhez közel, mire megfordultam és egy apró csókot nyomtam az ajkaira.
      - Kivel beszéltél? - kíváncsiskodott Rob.
      - Éppen Ash hívott. Azt mondta ma mindenképpen el kell mennünk inni.
      - Én csak később tudok menni. Munkatalálkozó. De ott leszek.
      Igazából egyedül nem sok kedvem volt elmenni, de este végül rászántam magam, és odamentem, ahová eddig is jártunk inni. Amint beléptem, máris Xavier jött elém.
      - Hát eljöttél... a gyémántos vámpírhercegedet hol hagytad? – vigyorgott.
      - Anyáddal kettesben... - morogtam, mire Xavi csak röhögött. Ezek voltunk mi... állandóan ugrattuk egymást.
      Odamentünk a többiekhez, ahol mindenkinek köszöntem, és egyszer csak megláttam valamit. Pontosabban inkább valakit. Pár asztallal arrébb Ian ült néhány haverjával. Remek, ilyen is csak velem fordulhat elő... Más körülmények között persze odamentem volna köszönni, de inkább gyáván meghúztam magam és reméltem, hogy nem fog kiszúrni.
      Visszafordultam a többiekhez, mire Ashley ingerült arcával találtam szembe magam.
      - Mi van?? - tátogtam neki oda. Mintha bizony az én hibám lenne... Szörnyen bíztató volt, hogy mindenki engem cseszett le miatta. Hát ennyire nem bíznak bennem?
      Nem volt időm ezen gondolkodni, ugyanis Nikki – aki ha jól láttam már túl volt pár pohárkán – magával húzott engem és Ashley-t a parkettre.
      Abszolút hatásos módja a feltűnés kerülésének – gondoltam szarkasztikusan. Azonban ahogy észrevettem Ian eléggé kedvtelenül meredt ki önmagából, úgyhogy nem igazán figyelt a kezében lévő sörön kívűl semmire.
      Nikki és Ash olyan önfeledten mozogtak mellettem, hogy akaratlanul is átragadt rám a kedvük. Mégiscsak azért jöttem, hogy egy kicsit elfelejtkezzem a hétköznapokról... Nem sokkal később aztán éreztem, hogy bizony gyorsan át akar folyni rajtam a pia, úgyhogy a női mosdó felé vettem az irányt.
      És vajon kibe botlottam kifelé jövet...?

25. fejezet

Na, valahogy sikerült összehozni az új fejezetet. :D Habár minőségre meg mennyiségre... no comment. A lényeg, hogy most ennyi van. Azért jó olvasást :)
Abellana
 
(Kristen)

      Éppen eszembe jutott, hogy ennél jobb szülinapom nem is lehetne, de nem is sejtettem, hogy a mai nap történéseinek még korán sincs vége.
      Rob elszakadt tőlem, és nadrágja zsebébe nyúlt, de háttal volt nekem és eltakarta amit elővett. Mikor viszont megfordult... ledöbbentem. Két gondolat viaskodott bennem, az egyik az volt, hogy "ó istenem nehogy az legyen amire gondolok", a másik viszont tiszta szívből azt kívánta, hogy az legyen amire gondolok. De nem túl korai ez még?
      - Kristen...
      Nagyot nyeltem és azt vártam mit fog mondani Rob.
      - Tudod, hogy mindennél jobban szeretlek. És... szeretném, ha hozzám jönnél.
      Te jó ég, kimondta. Én meg biztos úgy nézek mint egy idióta. Ekkor Rob kinyitotta az apró dobozt amiben egy lélegzetelállító gyémántgyűrű volt. Önkéntelenül is mosoly kúszott az ajkaimra. Végülis már nyolc hónapja tart ez... és szeretjük egymást, akkor meg mi akadályozna? Különben sem azt kérte, hogy szökjek el vele most azonnal Vegasba összeházasodni... És ha választ kell adnom...
      - Igen – a hangom csak egy suttogás volt, de Ő így is tisztán értette.
      Rob feszülten várakozó arckifejezése boldog mosolyba fordult át, mikor kimondtam, de én még mindig alig fogtam fel. Láttam ahogy kiveszi a gyűrűt és éreztem, hogy az ujjamra húzza, de mintha ott sem lettem volna. Magamon kívűl lebegtem... méghozzá a boldogságtól.
      Örömmel kaptam Rob ajkai után, és hajnalig nem is beszéltünk többet.

(Rob)

      Nem voltam benne biztos, hogy Kristen boldog lesz attól, amit terveztem, hiszen bennem motoszkált a gondolat, hogy esetleg ő nem akarja.
      De szerencsére ez nem így történt. Amint feltettem neki a kérdést, gyönyörű arcán meglepettség látszott, majd később öröm, miután igent mondott.
      Csak órák múlva döntött le minket az álom, ezért nem is csoda, hogy mikor reggel felkeltem és az órára néztem az már majdnem délt mutatott. Újdonsült menyasszonyom nem feküdt mellettem, így hát elindultam a keresésére - miután magamra kaptam egy nadrágot - és sikerrel is jártam.
      Éppen kávét főzött kint a konyhában – nekem háttal, így még nem vehetett észre. Az már rögtön látszott, hogy a tőlem elcsent tegnapi fehér ingemen kívűl semmit nem visel.
      Halkan mögé osontam és a kezeimet a csípőjére tettem, mire enyhén felugrott.
      - Halálra ijesztesz – fordult meg hirtelen életem értelme.
      - Csak nem rosszban sántikálsz? - kérdeztem vigyorogva.
      Kris válasz helyett inkább vérpezsdítő csókot adott, majd a kezembe nyomott egy bögre kávét.
      - Most elmegyek zuhanyozni, te pedig bírj magaddal – figyelmeztetett. - Megígértem Ashleynek, hogy átmegyünk ebédre, hogy csodálhassa a gyűrűmet, meg rögtön elkezdhesse tervezgetni a koszorúslányok ruháját.
      Na igen, ha Ash egyszer megtudja, nincs menekvés. Legszívesebben csatlakoztam volna szerelmemhez a zuhany alatt, de tudtam, hogy akkor sosem lennénk készen, így hát megittam a kávémat és felöltöztem. Amint Kris is elkészült, elindultunk Ashley-hez.
      Mielőtt még egyáltalán az ajtó elé érhettünk volna, Ash szinte kirobbant rajta.
      - ÚristenúristenKrisnemhiszemel!! - mondta, s ezzel rögtön Kristen nyakába borult.

(Kristen)

      Ashley tényleg nem fogta vissza magát, még Kellant és Nikki-t is meghívta, na nem mintha ezt bántam volna. Esküszöm úgy éreztem magam mint valami exkluzív párkerítő ebéden.
      Drága barátnőm rengeteget csacsogott az esküvőről, miközben én még mindig alig fogtam fel, hogy ez tényleg igaz... Összeházasodunk. Ezzel együtt ért a sokkoló felismerés, hogy már nem csak az a tizenhat éves lány vagyok aki eljött otthonról.
      Szinte már nem is figyeltem Ashre, teljesen magába szippantott az egész házasság-gondolat és vele együtt néhol a kételyek is, amiket viszont sikerült eloszlatnom. Nikki viszont észre vett valamit, és készségesen mentett ki Ashley karmai közül.
      - Figyelj Ash, te egész délelőtt nekünk főztél, maradj csak, majd én meg Kris kivisszük ezeket – mondta, majd felkapott pár mosatlant és a fejével intett, hogy kövessem.
      - Jól vagy? - kérdezte mikor a konyhába léptünk.
      - Perszeee... csak most még korai az esküvőről beszélni. Eléggé odébb van.
      Nikki nyugtatólag megszorította a kezemet, majd megszólalt:
      - Nyugi, Ash csak most van így bepörögve. Egy-két nap és leáll.
      Visszamosolyogtam Nikkire, és eszembe jutott még valami.
      - Figyelj, a múltkori veszekedés...
      - Nem, Kris – szakított félbe. - Eléggé hülye voltam, hogy beleszóltam. Nem az én dolgom volt, úgyhogy sajnálom, hogy ráduszítottam mindent.
      Nikki még egy mosolyt küldött felém, majd visszament a többiekhez, én pedig követtem. Megnyugtatott, hogy beszéltem vele, és az is, hogy volt aki összeszedjen egy kicsit. Persze nagyon szerettem Robot – efelől a leghalványabb kétségeim sem voltak. Csak várni szeretnék egy-két évet mielőtt megházasodok.
      A következő pár órára Ash máris visszavett a tempóból, amiért roppant hálás voltam. Mikor hazaindultunk, már besötétedett. Az azonban így is tisztán látható volt, hogy a házunk előtt már parkol valaki. Én pedig elképedtem, mikor kiszállt az illető.

...

Elnézést, hogy nem hoztam még az új részt, de nem csak hogy napok óta beteg vagyok, de még a gépem is rossz... úgyhogy majd meglátjuk, hogy mikorra sikerül összehozni, megpróbálom minél hamarabb.

24. fejezet

Itt a folytatás, de sajna ezen a késői időponton csak erre futotta :D Azért jó olvasást és kommizatok szépen :)
Abellana

(Kristen)

      Másnap reggel Rob ébresztett, és nem is akárhogyan. Amint kinyitottam a szemeimet, megláttam, hogy ágyba hozott reggeli vár rám.
      - Hm... ezt meg mivel érdemeltem ki? - kérdeztem álmosan.
      - Szívem, nem néztél mostanában véletlenül a naptárra? - kérdezte szerelmem édes mosollyal.
      Én pedig elgondolkodtam... mikor Rob meglátta, hogy rájöttem hányadika van, elvigyorodott.
      - Boldog szülinapot! - köszöntött fel, mindezt egy csókkal megpecsételve.
      Nem tudom mivel érdemeltem ki ezt a pasit... szinte simán megbocsátott a tegnapi miatt, ma pedig megint bebizonyította, hogy mennyire szeret.
      - Köszönöm – suttogtam könnyeimmel küszködve, mire újabb csókot kaptam ajándékul.
      Az egy csókból egyre több lett, úgyhogy a reggelit kicsit elhalasztottuk...
      Ma volt a forgatás utolsó napja, és nem érdekelt se Ian, se semmi más: én magam kértem meg Robot, hogy a mai napon kísérjen el.

(Rob)

      Örültem, hogy ma már nem kellett végignéznem, ahogy Ian az én szerelmemet csókolgatja, mert ma már biztosan nem bírtam volna ki... Viszont a múltkori búskomor arckifejezése megváltozott: mintha egy kissé önelégült lett volna, és volt is tippem, hogy a tegnapi miatt. De nem érdekelt, mert ezt a napot ő sem ronthatta el. És egészen a forgatás végéig nem is volt bajom vele...
      Miután Kris az utolsó jelenetét is leforgatta, megálltunk az öltözője előtt, hogy elszívjunk egy cigit, de az ő mobilja ami odabennt volt megszólalt.
      - Biztos Ash vagy Xavi lesz, sietek – mondta, majd egy csókot nyomott ajkaimra és bement. Ekkor viszont...
      - Ennyire nem bízol a barátnődben? Úgy érezted a tegnapi után el kell kísérned?
      Ian láthatóan azt hitte újat mondhat nekem azzal, hogy a tegnapi történéseket emlegeti, de le kellett törnöm a mosolyát.
      - Ő szerette volna ha elkísérem a szülinapján – mondtam, megpróbálván nem felidegesíteni magamat.
      - Nem kéne ilyen magabiztosnak érezned magad - vetette be újra legidegesítőbb vigyorát Ian. Hülye majom...
      - Ne aggódj, tegnap mindent megbeszéltünk... bár inkább nem nevezném beszédnek. El sem hinnéd, milyen édes volt a békülés.
      És igen, telibe találtam! Ezek után muszáj volt rákontráznom előbbi szavaimra.
      - Ugyan már Ian, komolyan azt hiszed, hogy Kris a tiéd lehet?
      Arcán a dühöstől a csalódottig mindenféle érzelmek váltakoztak.
      - Ma reggel megkértem a kezét. Igent mondott – ez persze hazugság volt, de ha ez kell ahhoz, hogy leszálljon Krisről...
      Ian ledöbbent, majd mielőtt megszólalhatott volna kinyílt az ajtó.
      - Meg is jöttem, csak Xavier volt, boldog születésnapot akart kívánni...
      Kristen ekkor nézett fel és látta meg Ian-t.
      - Oh... Ian, te meg mit...
      - Ian épp menni készült – szakítottam félbe szerelmemet, miközben dühös pillantásom még mindig az említett szemébe fúródott.
      - Ahogy mondja – pillantott Ian Kristenre – sok boldogságot, Kris.
      Ian elviharzott, Kris pedig meglepődve nézett utána.
      - Ezt meg hogy értette? - kérdezte.
      - Elvégre szülinapod van, vagy nem? - mentettem ki magam a szorult helyzetből, majd elindultunk Ashley-hez, aki mindenképpen szerette volna ha összegyűlünk nála Kris szülinapján.
      Nem voltunk sokan Ashnél, mindössze ő, mi ketten, Xavier, Jackson, na meg a mostanra elválaszthatatlan párosunk, Nikki és Kellan. Nikki bocsánatot kért a viselkedéséért, rájött, hogy egyáltalán nem kellett volna beleszólnia a dologba. Kris persze rögtön megbocsátott neki.
      Ash bőséges italmennyiséggel ellátott minket, de most egyikünknek sem állt szándékában leinnia magát. Kristennek azonban nyilvánvalóan szándékában állt az őrületbe kergetnie engem, ugyanis egész este izgatóan simult hozzám, kezei pedig néha igencsak eltévedtek tiltott területekre... Az egyik ilyen alkalommal megelégeltem, és a fülébe suttogtam:
      - Ezt jól kitervelted, mi? Menjünk haza...
      Kris csak egy kacér mosollyal felelt, majd odament Ashleyhez, halkan beszélt vele valamit, majd mindketten elköszöntünk és gyorsan haza indultunk.
      Szerelmem az út alatt sem bírt magával, combomon lévő keze folyton felfelé indult, de az utolsó pillanatban tenyere mindig visszasimult a lábamra.
      - Kris, ha nem hagyod abba holnapig ebben a kocsiban leszünk... - mondtam "fenyegetésképp", mire ő csak felkuncogott, de némiképp visszafogta magát.
      Amint beléptünk az ajtón, meg se vártuk, hogy becsukódjon mögöttünk, kezeink rögtön egymást vetkőztették. Azonban mielőtt a dzsekin kívűl bármi is lekerülhetett volna rólunk, máris a konyhába kerültünk.
      Kristen lábai rögtön derekam köré fonódtak, én pedig a pultra ültettem, és úgy faltuk tovább egymást szenvedélyesen. Mivel már Ash házában is képesek lettünk volna rögtön leteperni egymást, nem vesződtünk sokat: szerelmem éppen hogy csak kiszabadított szűk nadrágomból, félrehúztam a bugyiját, ő pedig tövig fogadott magába. Éles sóhajok törtek fel mindkettőnkből, amiket meg sem próbáltunk halkabbra fogni. Gyorsan hajtottam magunkat az élvezetek felé, miközben időnként egymásra éhesen vad csókokat váltottunk.
      Amint elértük a megsemmisítő gyönyör csúcsát mindketten, Kristen – mintha csak mi sem lenne természetesebb – visszarendezte magát és a hálószobába ment, én meg persze rögtön utána. Amint utolértem, hátulról átöleltem a derekát, és már nyúltam volna a felsője alá, hogy attól is megszabadítsam, lefogta a kezemet, és egy kacér mosollyal megfordult, majd az ágy szélére ültetett.
      Saját maga húzta le a felsőjét, majd folytatta a többi ruhadarabjával is, egészen addig, mikor már csak egy vékony alsónemű takarta előlem csábos testét. Ekkor az ölembe ült, és miközben őrjítően dörgölőzött hozzám, engem is elkezdett vetkőztetni.
      Szívesen teljesítettem volna be újra a vágyainkat, de szerelmem tovább tesztelte a tűrőképességemet mikor lehúzta rólam a boxert, és kezével kezdte el fokozni a vágyaimat iránta. Ekkor újra elindultak kezeim a bugyija felé, hogy megint egymásba temetkezhessünk, de újból elvette őket onnan, majd hátradöntött az ágyon.
      Nedves csókokkal borította be a mellkasomat egyre lejjebb haladva, majd ajkai közé fogta vágyaim kézzel fogható bizonyítékát. Lassan nyelt el magába, miközben egyik keze is férfiasságomon mozgott. Óvatosan szerelmem hajába túrtam, mikor már majdnem elértek a gyönyör hullámai, de az utolsó pillanatban Kristen felemelkedett, majd újból egyesítette a testünket.
      Szenvedélyesen faltuk egymás ajkait, miközben szerelmem elképesztő tempóban sodort minket a csúcs felé. Kezeim a hátát és a fenekét cirógatták, ő pedig a nyakamat és a mellkasomat borította be újabb csókokkal. Hamarosan kettőnk egybeolvadó nyögésével ért minket utol a gyönyör, Kris pedig kielégülten omlott a mellkasomra.
      Percekig, sőt órákig cirógattuk ébren egymást tovább, mikor eszembe jutott a Kristennek szánt szülinapi ajándékom. Megfordítottam magunkat, majd egy csókot nyomtam Kris ajkaira és az ágy mellett heverő nadrágom zsebébe nyúltam, szerelmem pedig a könyökére támaszkodva figyelte a ténykedésemet.
      Még akkor sem látszott semmi az arcán, mikor előhúztam az apró dobozt, és megszólaltam:
      - Kristen...

23. fejezet

Máris meghoztam a következő fejezetet, köszönöm az imádnivaló kommenteket :D Még csak annyi, hogy ezentúl névtelenek is írhatnak ;) Jó olvasást...
Abellana

(Kristen)

      - Huhh, a francba! Bocsi...
      Nikki hangja szakította félbe a csókunkat, de rögtön ki is ment. Remek...
      - Ezt tekintsd egy könyörületcsóknak – mondtam Iannek egy lesújtó pillantás kíséretében, majd kisiettem a lakókocsijából.
      - Nikki, várj! Mit kerestél Ian öltözőjében? - kérdeztem őt mikor utolértem.
      - Éppenséggel téged. Bocs, hogy félbeszakítottam a kis privát együttléteteket... - mondta gyúnyosan.
      - Ne már Nikki, tudod hogy én nem...
      - A francba, Kristen! Hogy tehetted ezt? - fakadt ki Nikki.
      - Ne csináld már, én csak... - próbáltam védekezni, de megint félbeszakított.
      - Tudod mit? Engem nem is érdekel. Rob már tudja.
      Ledöbbentem. Akkor ezért van Nikki kezében a telefonja.
      - Vele beszéltél éppen – suttogtam.
      - Rögtön letette. Ezt jól elcseszted Kristen...
      Legbelül tudtam, hogy ebben igaza van, de elvileg a barátom, támogatnia kéne.
      - Kösz Nikki, mintha magamtól nem tudnám.
      Nikki és Rob régóta barátok voltak, úgyhogy valahol őt is megértettem, és talán jogosan akadt ki. A veszekedésünk után taxival ment haza, én pedig elindultam egyedül, miközben észérveket sorakoztattam fel a fejemben.

(Rob)

      Amint Nikki kimondta a szavakat, kinyomtam a telefont és kis híján földhöz is vágtam. Ezt egyszerűen nem tudtam elhinni. Kristen pontosan tudta mit gondolok Ianről és tegnap még arról győzködött, hogy engem szeret, Ian pedig nem érdekli. A bárszekrényhez lépve próbáltam csitítani az indulataimat, nem túl sok sikerrel... Pár perc múlva Kristen is megérkezett.
      - Szia – köszönt halkan, mikor bejött az ajtón.
      Nem viszonoztam, csak haragos pillantást vetettem rá.
      - Rob, nagyon sajnálom.
      - Mióta tart? - kérdeztem ügyet sem vetve a mondanivalójára.
      - Rob, semmi sincs Ian és én köztem! Egyszerűen csak megcsókolt, én pedig egy pillanatra megőrültem, sajnáltam őt és visszacsókoltam.
      - Mit kerestél a lakókocsijában?
      - Beszélni szerettem volna vele. Nézd Rob...
      - Ne is fáradj Kristen.
      - Rob!! Kérlek, higgy nekem! Az egy utolsó csók volt, és nem éreztem semmit, csak sajnálatból volt az egész.
      Haragudtam Kristenre, és nem tudtam neki csak úgy egyszerűen megbocsátani.
      - Bevallotta, hogy szeret engem, de én elmondtam neki, hogy téged szeretlek, Rob. Nem történt semmi.
      Mikor nem válaszoltam, Kristen közelebb jött.
      - Egyetlen ember létezik számomra. Senki más nem férkőzhet a szívemhez, senki más nem érinthet meg úgy ahogyan ő, senki másnak nem fogom azt mondani, hogy szeretem. Sajnálom, ha te nem így érzed Rob – mondta Kristen, majd felment az emeletre.
      Eszembe jutott, hogy neki sem lehet könnyű, pláne az állandó féltékenységemmel, ráadásul meg is gyanusítottam, hogy megcsal. Pedig volt már pár dolog, amit ő hajlandó volt elfelejteni nekem. Hirtelen teljes bizonyossággal sújtott le rám, hogy Kristen tényleg szeret. Ahogy én is őt, és csak ez számít most.
      Felmentem a hálószobába, és Kristen épp a szekrénynél állt, én pedig hátulról átkaroltam.
      - Mindennél jobban szeretlek – mondtam belecsókolva a nyakába.
      Mikor meghallottam, hogy sír, rájöttem arra is, hogy mekkora barom vagyok. Megfordult miközben karjaival körülölelt, és felzokogott.
      - Annyira sajnálom...
      - Jajj, Kristen! Én sajnálom, érzéketlen hülye voltam, bocsáss meg...
      Apró puszikkal borítottam be ahol csak értem, majd felkapva őt az ágy felé indultam. Letettem őt a szélére, én pedig elé térdeltem.
      - Nagyon szeretlek Kris, és sajnálom ezt a hülye féltékenykedést... - suttogtam, mire ő kezei közé vette arcomat. A szemei még mindig nedvesen csillogtak, de így is gyönyörű volt.
      - Nem akarlak ilyen hülyeség miatt elveszíteni. Szeretlek.
      Szorosan magamhoz öleltem, és a hajába súgtam:
      - Nem fogsz elveszíteni.
      Hátrébb hajoltam, hogy hozzáférhessek az ajkaihoz. Nem érdekelt, hogy fél órája kit csókolt, az az egy érdekelt, hogy most engem csókolt. Forró nyelve találkozott az enyémmel, és máris veszettül kívántam őt.
      Finoman hátradöntöttem szerelmemet, miközben énis mellé feküdtem. Nyelveink szüntelenül vívták a csatájukat, miközben megszabadítottuk egymást a ruháktól. Lassan kezdtem el végigcsókolni Kristent, a kulcscsontjától a mellei dombján keresztül egészen az alhasáig, majd elértem nőiességét. Birtokba vettem a nyelvemmel, mire szerelmemből jóleső sóhajok buggyantak elő. Ujjai hajamban cikáztak, miközben az enyémeket befúrtam nyelvem mellé, és így kényeztettem tovább. Megállíthatatlan nyögések törtek fel Kristen ajkai közül, kész zene volt füleimnek.
      Amint nevemet sikoltva elérte a gyönyör, felkúsztam hozzá, hogy csókot követeljek, amit szerencsére nem tagadott meg tőlem. Lábait derekam köré kulcsolta, én pedig a következő pillanatban amilyen lassan csak tudtam, belé hatoltam.
      Tudtam, hogy ez megőrjíti, és nem is tévedtem, ugyanis a hátam újabb karmolásokkal lett gazdagabb, de egyáltalán nem bántam. Újabb csókban forrtunk össze és közben – még mindig ráérősen – mozogni kezdtem.
      Kris hangos sóhajok közepette tűrte apró kínzásomat, de nem sokáig. Ő is mozgatni kezdte a csípőjét, így hajszolva gyorsabban a gyönyör felé, és ettől az én ellenállásom is megtört. Hevesen mozogtunk, egyszerre mozdítva csípőinket, miközben nyelveink is saját, elképesztő ritmusukat járták.
      Kristen apró kezei lefelé barangoltak a hátamon egészen a fenekemig, miközben én még mindig a combját markoltam. Ki tudja mennyi idő után, egyre csak gyorsítottunk a tempón, majd egymás nevét sóhajtva merültünk el az élvezetekben.
      Verejtéktől nedves testünk még mindig összeforrt, miközben tovább csókoltuk egymást. Kis idő után kihúzódtam szerelmemből, majd még egyszer végigcsókoltam testét, utoljára hagyva ajkait.
      - Szeretlek – súgta Kristen még mindig elfúló hangon, miközben karjai körülöleltek.
      - Én is szeretlek – viszonoztam, majd álomra hajtottuk fejünket.