7. fejezet

(Kristen)

Csak Rob csókjait érzékeltem, majd hirtelen azt is, hogy lábam alól eltűnik a talaj, és a karjaiban visz be a hálószobába. Szenvedélyesen csókolt de én sem voltam rest viszonozni a hevességét. Úgy érteztem felrobbanok a vágytól.
Mikor letett az ágyra, Rob elhúzódott tőlem, és végigsimított oldalamon. Kissé felemelt, hogy le tudja húzni a ruha hátulján lévő cipzárt, amit a lehető leglassabban tett meg. Én sem tétlenkedtem, remegő kezeimmel próbáltam megszabadítani az ingjétől és a nadrágjától. Ahogy leszedte rólam a ruhát, megfordított és a tarkómat, majd a hátamat csókolta végig. A hátamon éreztem szaporán emelkedő mellkasát.
Ahogy megéreztem egyre lejjebb merészkedő ujjai simogatását az alhasamon, fejemet a vállára döntve nyögtem fel, mire ő két ujját is beengedte forró bensőmbe. Még el sem értek a gyönyör hullámai, mikor Rob megragadta csípőmet és belém hatolt. Szinte felsikoltottam a kéjes érzéstől ami átjárt, miközben ujjai még mindig bennem mozogtak. Másik keze a már amúgy is kemény mellbimbóimat izgatta.
Egyre gyorsabb tempót diktált, mikor egyszer csak leállt és kicsusszant belőlem. Mielőtt azonban bármit is reagálhattam volna, a hátamra fektetett és vérpezsdítő csókot adott. Végigcsókolta testemet, majd megállapodott a lábaim között. Nőiességemen mozgó nyelve még tovább fokozta kielégítetlen vágyaimat iránta. Rob viszont nem habozott megadni amire vágytam, újból megcsókolt, majd férfiasságát is megéreztem magamban. Ahogy tovább mozgott bennem, a szobát betöltötték élvezetünk hangjai. Nem sokkal később egy hangos sikoly kíséretében értem a csúcsra. Rob egy apró csókot adott a homlokomra, majd egy igazi csókot is követeltem tőle, amit ő meg is adott. Egymás karjainak ölelésében adtuk át magunkat a kimerültségnek.

(Rob)

Mikor felébredtem, a nap sugarai betöltötték a szobát. Kristen még mindig a karjaimban szuszogott édesen. Ahogy éreztem meleg testét ilyen közel az enyémhez, újból feléledtek a vágyaim iránta. Nem bírtam ki, hogy ne csókoljam meg. Előszőr csak nyakát cirógattam végig ajkaimmal, de közben kezem is egyre lejjebb csúszott a derekán. Elmosolyodott, amiből tudtam, hogy ébren van. Élvezettel kezdtem el falni ajkait, hogy ott folytassuk, ahol tegnap abbahagytuk.
A ma reggel nem csak a szexről szólt. Ez volt az első szeretkezésünk.
Pár órával - és egy közös zuhannyal - később elhívtam Kristent ebédelni. Azt mondta, előtte inkább átöltözne, úgyhogy egy kitérőt tettünk a lakásához, ő pedig átvett egy kényelmesebb – de sajnos többet takaró – farmer-póló összeállítást. Viszont így is gyönyörű volt. Ahogy elindultunk egy közeli étterem felé, egyik kezemet kivettem a dzsekimből, és összefűztem ujjainkat. Kris mosolyogva nézett fel rám, én pedig egy csókot nyomtam puha ajkaira.
Boldognak éreztem magam vele. Talán... szerelmesnek. Egy biztos: eléggé elcsavarta a fejem.
Az étteremben ülve sok minden szóba jött. Mindent tudni akartam róla, és alapos vallatásnak vetettem alá. Kikérdeztem a kedvenc színéről, a zenei stílusáról, és hogy mi vonzotta a színészet felé. Nagyon tetszett az elkötelezettsége, hogy a maximumot adva magából formáljon meg különböző karaktereket. Komolyan vette a munkáját, és egyáltalán nem a hírnévért vagy gazdagságért csinálta. Ahogy mesélt, beleszerettem a mosolyába és a nevetésébe. Gyönyörű volt, mikor mosolygott.
Ebéd után kaptam egy hívást. Két hét múlva az egész stábnak Vancouverbe kell utaznia a próbákra. Egyáltalán nem sajnáltam az utazást, hisz Kris is ott lesz velem. Miután elhagytuk az éttermet, még órákig sétáltunk a városban. A kínvallatást viszont én is megkaptam Kristentől. Nem szerettem magamról beszélni, ő viszont végig rendkívüli figyelemmel hallgatott.
Mikor a nap lenyugvóban volt, újból nálam kötöttünk ki. Megkértem Kristent, hogy töltse megint velem az éjszakát, mire ő habozás nélkül igennel felelt.
Közösen összedobtuk a vacsit, majd a kanapéra telepedtünk, és betettünk egy filmet. Egy óra se telt bele és már nem a tévéképernyő kötötte le annyira a figyelmünket. Hátradöntöttem a kanapén Kristent, és minden ruhadarabot lassan hámoztam le róla, majd magamat is megszabadítottam a zavaró daraboktól. Lassú, mély csókot váltottunk, miközben ujjaim beférkőztek lábai közé. Felnyögött, amikor megérzett magában. Viszont nem sokáig engedte, hogy ujjaim kényeztessék, megfordított, és ő került fölém. Egy észveszejtő csók után magamon éreztem egyik kezét, amihez nemsokára ajkai is csatlakoztak. Az őrületbe kergetett, de nem szakítottam meg élvezetes játékát, és egy perc múlva átadtam magam a gyönyörnek.
Ezután újból magam alá fordítottam Krist, és amilyen lassan csak tudtam, a magamévá tettem őt. Éreztem, ahogy kettőnk közt körmei végigszántják a mellkasomat. Továbbra is lassan mozogtam, nem siettem el semmit. Egyre közelebb kerültünk a csúcshoz, majd mikor végleg elértük azt, hangos nyögés hagyta el Kristen ajkait, mellkasomból pedig akaratlanul is egy mély morgás tört fel. Teljesen oda voltam ezért a nőért.
Miután zihálásunk alábbhagyott, bevittem Kristent a szobába, ahol folytattuk az előbbi gyönyöröket, és hajnalban szenderedtünk el.

6. fejezet

Ez megint elég rövid lett, és összecsapott, mert nem akartam tovább húzni a frisst. Viszont köszönöm annak a pár embernek aki idáig komizott. :)

(Kristen)

Ma reggel is a telefon ébresztett fel. Ránéztem Robra, aki szerencsére még aludt, majd óvatosan kibújtam karjai közül. Kikelve az ágyból felkaptam az első ruhadarabot ami a kezem ügyébe került – és ez éppen az ő ingje volt – majd kivánszorogtam a nappaliba és felvettem a telefont.
- Csakhogy végre felvetted – mondta Ashley.
- Kellett neked megint felébreszteni... - morogtam.
- Upsz. Bocsi. Na mindegy, a lényeg: mivel a múltkori buli egész jól sikerült, gondoltam összehozhatnánk még egyet ma este. Ugye te is jössz?
- Ki nem hagynám.
- Helyes. Jut szembe, még Robnak is szólnom kell...
- Ööö... szerintem még ne, Ash. Biztosan alszik még.
- Áh, nem hiszem.
- Komolyan, Ashley! Még ne!
- Úristen... - jött rá barátnőm, hogy mi a helyzet.
- Bizony.
Hirtelen két kéz simított végig a karomon, és megéreztem ahogy ajkai nyakam tövét csiklandozzák. Megfordultam és mit sem törődve Ash szüntelen fecsegésével megcsókoltam Robot. Még hallottam ahogy barátnőm felemeli a hangját ("Kristen, figyelsz te rám egyáltalán???"), de kinyomtam a telefont.
- Jó reggelt – suttogta Rob, miközben újabb puszikkal hintette be a nyakamat és a vállamat.
- Neked is. Kávét?
- Kérek. Jól hallottam az előbb, hogy Ashley-vel beszéltél? - kérdezte, miközben leült a konyhában, én pedig feltettem a kávét.
- Igen. Ma estére bulit szervez.
- Akkor gondolom ma este is láthatlak – mondta sejtelmes vigyorral a képén.
- Én is úgy gondolom... - mosolyodtam el a gondolatra.
Robnak még volt egy-két dolga a buli előtt, így miután megittuk a kávét, elment, és megbeszéltük, hogy este ott találkozunk. Egy óra múlva Xavi is átjött, és akárcsak pletykás barátnőm, ő is kifaggatott, hogy egészen pontosan hogyan is állnak a dolgok Robbal... elmeséltem neki a történetet nagyjából, persze a tegnap éjszakát inkább kihagytam, de drága barátomnak így sem volt nehéz kitalálnia, hogy mi történt.
Pár óra múlva elbúcsúztunk egyelőre, hogy mindketten elkészülhessünk estére. Kivételesen hamar végeztem, úgyhogy megszokott késésemet mellőzve már időben ott voltam a helyen amit Ashley megadott. Alighogy beléptem, egy szemvillanásnyi idő alatt mindössze annyit észleltem, hogy valaki felém vetődik, és karjaival a levegőt is kiszorítja belőlem.
- Mostmár hivatalos! - örvendezett Ash.
- Mi is?
- Hát hogy ti...
- Jajj, Ash, remélem nem kürtölted szét.
- Nem. Tartottam a számat. Viszont talán tudnod kéne valamit. Persze ez nem változtatna semmin, csak megkönnyebbülnék, és...
- Már tudok róla – szakítottam félbe.
- Mi? Honnan?
- Tegnap Tom elszólta magát.
- Úgy sajnálom, Kris, csak azért nem mondtam el, mert ez az egész már nem jelent semmit. Nem jött össze, és barátok maradtunk.
- Tudom Ash, ne aggódj, Rob mindent elmesélt tegnap.
- Akkor nem haragszol?
- Dehogyis – öleltem meg.
Leültünk az asztalhoz, ahol már szinte mindenki ott ült. Robon kívűl viszont még valakinek felfedeztem a hiányát. Míg Nikki csendesen üldögélt velem szemben, addig Kellan a bárpultot támasztva próbálta magát az asztal alá inni. Nagyon úgy láttam, hogy sikerrel is fog járni.
Mielőtt azonban gondolatban jobban belemerülhettem volna kollégáim szerelmi életébe, megérkezett Ő is, és egy üdvözlő csók kíséretében leült mellém. Ashnek igaza volt, mikor azt mondta nem járt el a szája. A már beavatott Nikkin és Xavieren kívűl mindenki csodálkozva nézett párosunkra.
- Hozok még egy kört! - mondta Ashley. - Segítenél, Nikki?
Nikki a bárpult felé tekintett, majd riadtan megrázta a fejét.
- Inkább itt maradok – válaszolta. Ash az arckifejezése alapján elég zabos lett, valószínűleg feltett szándéka volt kerítőt játszani a két barátja között. A többiek pedig láthatóan nem értették, hogy mi folyik itt.
- Megyek én – ajánlotta Taylor megtörve a csendet, ami újra beállt köztünk, miután ők elmentek az italokért.
- Mi a franc volt ez? - kérdezte Xavi. Viszont Nikkit láthatóan kényelmetlenül érintette a téma, úgyhogy az asztal alatt belerúgtam barátomba, ezzel jelezve, hogy inkább fogja be a száját.
- Áu!
- Bocsi, véletlen volt.
- Véletlenül bokán rúgtál?
- Jah. Tudod milyen béna vagyok...
Az este hátralévő részében nem került többet szóba efféle kényes téma. A külvilág viszont igencsak távoli lett, mivel Rob és én inkább egymással voltunk elfoglalva. Mikor pár másodpercre szétváltunk oxigénfelvétel céljából, láttam, hogy a többiek jó hangulatban táncolnak. Kellan valami ismeretlen csajszival folytatott szexuális előjátékot, Nikki pedig nem volt sehol.
Felálltam, és magammal húztam Robot is, majd elindultunk a parkett felé véve az irányt. Szorosan összesimulva mozogtunk, kezeink pedig egymás testén kalandoztak. Lassan kezdtünk hasonlítani a tőlünk pár méterre lévő Kellanre és az aktuális "partnerére". Egyre hevesebben csókoltuk egymást, majd Rob hirtelen elszakadt tőlem, és magával húzott.
Ashley most a bárpultnál ült, Rob pedig odaszólt neki:
- Mi most lépünk Ash, jó buli volt...
Mielőtt az említett kinyithatta volna a száját, én már kedvesem kocsijában találtam magam.

(Rob)

Sajnos az út alatt kénytelen voltam megtartani a távolságot Kristentől, ha nem akartam közlekedési balesetet okozni. Ekkor eszembe jutott ami a bárban történt, és kíváncsi lettem.
- Mi volt az a dolog Nikki és Ashley közt? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs.
Ránéztem, de ő elfordította a tekintetét, mintha tényleg semmit se tudna. Többet viszont nem foglalkoztam a dologgal.
Olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam, majd mikor végre odaértünk, kézen fogtam Krist, és a liftbe húztam. Nem bírtam ki, amíg végre felérünk a lakásomhoz, egyszerűen akartam Őt. De most nem tehettem meg, hogy leállítom a liftet, úgyhogy egymás ajkait falva vártuk, hogy kinyíljon az ajtó. Amint ez megtörtént, kinyitottam a bejárati ajtót, majd miután bezárult, nekidöntöttem Kristent és újból csókolni kezdtem. Tudtam, hogy az éjszaka csak most kezdődik.

5. fejezet

Ez kicsivel rövidebb lett, de talán nem bánjátok majd. :D

(Kristen)

A többiek előtt mentem vissza Robékhoz, de mikor az asztaluk közelébe értem, valami megütötte a fülem.
- Pláne Ashley után...
Először nem értettem. De mikor ránéztem Rob arcára, már tudtam. Ashley nagyon jó barátom lett az elmúlt napokban, és míg a randinkról meséltem neki, egyszer se jutott eszébe megemlíteni, hogy "mellesleg én is jártam már a pasival,bocs"... De ez mégsem zavart annyira, mint az, hogy Rob se igyekezett közölni mindezt.
Láttam rajta, hogy kezdene mentegetőzni, de most ehhez a legkevésbé se volt kedvem.
- Tudjátok mit? Eléggé megfájdult a fejem... jobb lesz, ha most megyek.
- Kris, hazakísérlek...
- Nem, maradj csak. A séta jót tesz majd.
Mit sem törődve a bűnbánó kifejezéssel arcán, hátat fordítottam, és ott hagytam őket. Alighogy kiértem az utcára, éreztem, hogy valaki megfogja a vállam.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el Kristen. Csak úgy tűnt nagyon jóban vagy Ashley-vel, és ami köztünk volt, az csak egy pár hónapig tartó semmiség volt – mondta.
- És ha esetleg nem szólta volna el magát Tom, köztünk pedig lesz valami komolyabb... akkor sohasem tudom meg, hogy a legjobb barátnőmmel jártál?
Rob lehajtotta a fejét. Nem válaszolt.
- Azt hiszem most tényleg mennem kéne. - Elindultam volna, de megint visszatartott.
- Kristen, ne! Bocsánat, hiba volt, de egyszerűen... régóta nem volt már senki aki ilyen hatást gyakorolt volna rám. És nem akartam elrontani azzal, hogy elmondom neked ezt az egész Ashley-ügyet.
A szemeibe néztem, és úgy tűnt ez nem csak valami kamuduma volt. Arcát két kezem közé fogtam és megcsókoltam.
- Akkor hazavigyelek? - kérdezte aztán. Igazság szerint még nem volt kedvem hazamenni, de bólintottam. Mikor elindultunk, eszembe jutott amit mondott Ashről.
- Mikor azt mondtad, semmiség volt... hogy értetted? - kérdeztem.
- Hát... igazából mégse mondanám, hogy annyira "semmiség" volt. Miután az első filmet forgattuk, egyre többet voltunk együtt, mivel nagyon jó barátok lettünk. Aztán ez valahogy átalakult, anélkül, hogy észrevettük volna. Minden nagyon jól ment köztünk, de aztán külön helyeken forgattunk, és eltávolodtunk. Egy idő után már nem is hiányzott a másik. Megbeszéltük, hogy ennek véget vetünk, és ugyanúgy barátok leszünk, mint azelőtt. Egyszerűen csak nem ő volt az igazi.
- Értem. – Ennyit tudtam kinyögni.
Ezután csendben voltam, de észrevettem, hogy Rob nem éppen az utat bámulja... inkább engem.
- Ugye nem haragszol? - kérdezte.
- Dehogy. Csak talán Ash... úgy látszott örül annak, hogy te meg én... tudod. De nem tudom, hogy ez zavarja-e őt.
- Hidd el, mindketten rég túl vagyunk ezen. Ha Ashley azt mondja örül annak, hogy "te meg én... tudod" – itt megvillantott egy szívdöglesztő mosolyt – akkor tényleg örül.
- Rendben van.
Nemsokára a házam elé értünk, és Rob leállította a kocsit.
- Nem bánod, ha az ajtóig kísérlek?
- Egyáltalán nem bánom – feleltem mosolyogva.
Csendesen lépkedtünk egymás mellett, még akkor is mikor a lakás ajtajához vezető lépcsőn mentünk fel.
- Azért remélem nem csesztem el teljesen a mai estédet – szólalt meg Rob.
- Nem. Neked köszönhetően lett jobb.
Rám mosolygott, majd ajkait az enyémekhez érintette, először csak lágyan. Ahogy azonban elmélyültünk a csókban, nyelveink is vad táncot jártak, és tudtam, hogy nem leszek képes most elengedni. És nem is akarom.
- Gondolom most... mennem kéne – mondta fájdalmasan, miután elváltunk.
- Vagy akár... maradhatnál is – ajánlottam fel.
Rob meglepődve emelte rám tekintetét. Ajkamba harapva mosolyodtam el, mire ajándékként egy apró puszit kaptam a számra.
- Rendben – felelte.
Kinyitottam az ajtót, és a nappaliba érve felkapcsoltam a villanyt.
- Kérsz valamit inni? - kérdeztem.
- Egy sör jó lesz, köszi.
Kimentem a konyhába, és elővettem két üveg sört a hűtőből. Épp fel akartam őket bontani, mikor két kar fonódott hátulról a derakam köré, majd Rob belecsókolt a nyakamba.

(Rob)

Kristen megfordult és hirtelen jövő heveséggel csókolt meg. Hihetetlenül vágytam már rá. Végigsimítottam combjain, majd fenekénél fogva megemeltem és a pultra ültettem. Nem voltam benne biztos, hogy ő is akarja, de már nem tudtam leállni. Miután pár percig csak egymás ajkait kóstolgattuk, újra felemeltem, és a szobája felé vittem.
Nagy nehezen kinyitottam az ajtót, majd Kristent az ágyra fektettem, én pedig fölé kerekedtem. Ujjaim beférkőztek rövid ruhája alá, és selymes combját simogatták. Szívesen megszabadítottam volna a ruhadarabtól, de hozzá képest én még túlöltözött voltam. Felültem, és a gombokkal mit sem törődve lehúztam magamról az ingemet, majd tovább csókoltam Kristent, aki már a nadrágomat bontogatta. Mikor az lekerült rólam, önmagamat az őrületbe kergetve kínzóan lassan húztam le róla a ruháját.
A hasától kezdve fölfelé végigcsókoltam testét, és hallottam felnyögni, mikor a melleihez értem. Óvatosan fogam közé vettem mellbimbóját, mire hangosabban nyögött fel, és ujjai a hajamba markoltak. Egy pillanatra elszakadtam kívánatos testétől, de csak hogy megszabadítsam az utolsó ruhadarabtól. Térdétől haladva lassan csókoltam végig egyik combját, majd elértem nőiességéhez.
Egyik ujjam belefúrtam forró nedvességébe, mire Kristen elengedett egy apró sikolyt. De ennyi nem volt elég, ízlelni is akartam. Lassan végignyaltam vágyai központját, majd az ujjam mellett nyelvemmel is belehatoltam nőiessége résébe. Az íze megrészegített és még többet akartam belőle. Ujjamat is egyre gyorsabban mozgattam, pár pillanattal később pedig Kristen a nevemet nyögve jelezte, hogy a gyönyörök csúcsára ért. Újból fölékerekedtem és megcsókoltam.
Ekkor viszont a hátamra fordított, és ő került én fölém. Lehúzta rólam az alsógatyát és egy másodperc múlva már megéreztem nyelvét végigsimítani merev szervemen, én pedig azt hittem rögtön elsülök. Kezeivel is besegített, majd nyelve még gyorsabban kényeztetett. Én viszont már nem bírtam tovább. Felültem és az ölembe vontam Kristent. Újra hevesen megcsókoltam, miközben ő beleült vágytól meredező férfiasságomba. Felnyögtem, ahogy megéreztem forró nedvességét magam körül. Eleinte lassú tempót diktált, de egyre gyorsabb lett, én viszont még nem akartam, hogy vége legyen. Combjaiba markolva magam alá fordítottam Kristent, és tovább mozogtam benne. Minden lökésemnél hangosan felnyögött. Kezemet magunk közé szorítva nyúltam oda ahol testünk összekapcsolódott és ujjaimmal tovább fokoztam élvezetét.
A véghez közeledve gyorsítottam a tempón, Kristen pedig fejét hátravetve egy utolsó hangos sikollyal adta tudtomra, hogy elérte a gyönyör kapuját, pár lökés után pedig én is követtem őt.
Még egyszer megcsókoltam – ezúttal lassan és gyengéden – aztán kihúzodtam belőle és melléfeküdtem. Kris még egy apró csókot nyomott mellkasomra és a számra, majd egymást ölelve szenderedtünk el.

4. fejezet

(Kristen)

Másnap reggel a telefon csörgésére ébredtem.
- Szia, Ash – szóltam bele álmosan.
- Mindent tudni akarok – jelentette ki köszönés helyett.
- Hááát....
- Hááát? Milyen volt? Mit csináltatok? Megcsókolt? Ugye nem feküdtél le vele az első randin? - zúdított rám kérdésözönt Ashley.
- Végig írtó édes volt, ráadásul nem valami hülye sznob aki egy drága és sablonos étterembe visz... igen, megcsókolt és nem, nem feküdtem le vele – soroltam a válaszokat.
- Szóval mesés volt – összegezte barátnőm.
- Pontosan.
- Ennek nagyon örülök, Kris. Figyu, ma ebédelni megyünk Nikkivel. Nincs kedved jönni? Őt még úgyis csak részegen ismered...
- De, persze.
- Oké, fél egykor ott leszek előtted. Megfelel?
- Tökéletesen.
- Akkor egy óra múlva találkozunk, szia – mondta még Ash, aztán letette. Egy óra múlva? Már megint képes voltam majdnem délig aludni?
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lezuhanyoztam. Miután felöltöztem, ránéztem az órára, ami szerint már pár perce elmúlt fél egy. Gyorsan bezártam a lakásom ajtaját, és lefelé vágtattam a lépcsőn Ashleyhez.
- Hat perc. Pontosan ennyit késtél.
- Tudom-tudom, bocsánat....
Ash egy fintor kíséretében beszállt a kocsiba és közölte, hogy Nikkivel majd ott találkozunk. Ő is nagyon rendesnek tűnt a bulin, legalábbis amíg még láttam és józanabb volt. Mikor megérkeztünk egy hangulatos kávézóhoz, a teraszon már ott ült Nikki az egyik asztalnál. Mi is leültünk mellé, és miután rendeltünk, beszélgetni kezdtünk. Bebizonyosodott, hogy vele is jól ki fogok jönni.
- Na ééés... hallottam a tegnap esti randiról – nézett rám mosolyogva Nikki, én pedig gyilkos pillantást vetettem Ashre.
- Hupsz – védekezett újdonsült barátnőm.
- Szóval akkor ti most együtt... jártok? - kérdezte Nikki.
- Nem. Nem igazán. Nem tudom... - erősen kételkedtem benne, hogy egy randi meg két csók (pontosabban három ha a tegnapi búcsúcsókot is beleszámítjuk) után járásnak lehetne ezt nevezni. - Csak randizgatunk...
Még mindig szokatlan volt számomra ez az egész dolog Robbal, így inkább tereltem a témát.
- Na és te meg Kellan? A bulin...
- Ööö, nem volt semmi – mondta Nikki elég bizonytalanul, amit Ash is észrevett.
- Oké. Mit titkolsz? - kérdezte.
- Hát a helyzet az... tudjátok, hogy aznap este eléggé ki voltam ütve. Aztán hajnalban már csak arra eszméltem, hogy Kellan hazavisz. Bevitt a szobámba, aztán el akart menni, de én nem hagytam. Azt sem tudtam mit csinálok, és megcsókoltam. Aztán...
Ashley tátott szájjal bámult Nikkire, ahogy én is. Nem volt nehéz kitalálni mi volt "aztán...".
- És azóta beszéltetek már? - kérdeztem.
- Nem. Azt se tudom, mit mondjak neki. "Áh, szia Kellan, figyelj, nem sok mindenre emlékszem abból az éjszakából mikor lefeküdtünk, szóval inkább felejtsük el, de azért kösz, hogy hazavittél...." Csak nem mondhatom neki ezt.
- Nikki! Pár hét múlva együtt fogtok forgatni! Több hónapig össze lesztek zárva, addig úgy tervezed, hogy nem beszélsz vele? - faggatta Ashley.
- Most, hogy így kérded, pontosan ezt tervezem.
Ashnek nem igazán tetszett az ötlet, de én úgy gondoltam, hogy Nikki nagy lány, és ha valami problémája lesz, meg fogja beszélni Kellannel. Vagy nem...
Mikor hazaértem az ebédről és beléptem a lakásomba, rögtön csörögni kezdett a telefonom. A kijelzőn három betű villogott, nekem pedig a neve láttán is elkezdett gyorsabban verni a szívem.
Miután fél percig csak bámultam a telefonra, felvettem.
- Lám-lám ki hajlandó felvenni a telefonját. Ugye nem zavarok?
- Dehogy. Bocsi, csak Ashley-vel voltam és most értem haza. Mizujs?
- Emlékszel, amikor meséltem neked a londoni barátaimról? - kérdezte. - Most éppen itt vannak Los Angelesben és arra gondoltunk, hogy beülünk valahová csak úgy dumálni meg iszogatni. Lenne kedved...
- Igen! - vágtam rá, mielőtt megkérdezhette volna.
- Jól van – mondta nevetve.
Megegyeztünk, hogy hatra eljön értem, majd elköszöntünk, és rögtön Ashley-t tárcsáztam. Mivel eddigi rövid ismeretségünk alatt szokásunkká vált köszönés helyett rögtön a lényegre térni, megőriztem ezt a hagyományt.
- Találkozni fogok a barátaival – nyögtem be rögtön a telefonba, amint felvette.
- Hűűű, csak nem komolyodik a dolog?
- Csak annyit mondott, hogy épp itt vannak LA-ben, beülnek valahová dumálni, és elmehetnék velük. Semmi komoly. Ne képzeljünk bele semmit...
- Jesszus, ez tök komoly.
- Nem nem nem nem, nem zsonghatok be mert akkor a végén pofára esek és az fájni fog.
- Kris,nézd... - próbált nyugtatni Ashley – Rob a barátom, ismerem, és ő nem olyan. Ha nem érdekelnéd nem csókolna meg amint megismer, nem vinne el a tökéletes randira, és nem mutatna be a barátainak. Szóval nyugi. És ha minden torony ledől, gondolj arra, hogy Nikkinél szarabb helyzetben még te se lehetsz.
- Igaz. Kösz, Ash – hálálkodtam.
- Nincs mit. Most le kell tennem, a másikon keresnek, de ígérd meg, hogy holnap mindenről beszámolsz.
- Megígérem.
Miután letettem, eszembe jutott amit Ash mondott. "Ő nem olyan." Mivel a színészeten kívűl eddig minden téren elbuktam az életemben, nem akartam újabb csődöt. Viszont egy új kapcsolat lehetőségétől sem akartam elzárkózni, csak az eddigi kudarcaim miatt. Elhatároztam, hogy egy ideig csak hagyom, hogy sodorjon az ár...

(Rob)

Miután elmondtam Toméknak, hogy még valaki lesz velünk ma este, elindultam Kristen lakásához. Épp az ajtó felé indultam, mikor kilépett rajta Ő. Egy testhez simuló rövid ruhát viselt, és hihetetlen, de még szebb és kívánatosabb volt, mint tegnap.
- Szia – köszönt mosolyogva, mikor meglátott.
- Szia. Indulhatunk?
- Persze.
Az autóban ülve Kristen megkért, hogy meséljek a barátaimról. Elmondtam neki, hogy kit hogyan ismertem meg, és ki mivel foglalkozik...
- És te? Tartod még a kapcsolatot a barátaiddal a színészkedés előtti időkből? - kérdeztem.
- Őszíntén szólva azokból az időkből nincsenek igazán barátaim.
Megdöbbenve pillantottam rá. Egy ilyen lánynak nem voltak barátai?
- Az időm nagy részében az anyám ordibált velem, úgyhogy... - folytatta. - De már vele se tartom a kapcsolatot.
- Sajnálom – mondtam őszíntén. - De végül jóra fordult a helyzet.
- Bizony – mosolygott rám, én pedig egy elég bárgyú vigyort erőltethettem az arcomra, mert elbűvölt a mosolya.
Mikor odaértünk, Kris egy kicsit idegesnek látszott. Átfutott az agyamon, hogy talán azért, mert most találkozik a barátaimmal. De én nem aggódtam emiatt. Kristen csodás lány.
Ahogy beléptünk megláttam Tomot és Bobby-t az egyik asztalnál. Bemutattam nekik Kristent, majd megkérdeztem, hogy mi van a többiekkel.
- Nemsokára ők is jönnek – mondta Tom. Rendeltünk egy kört, és úgy tűnt Kris máris jól kijön a fiúkkal. Mikor megérkezett Marcus, és Sam a feleségével, ők is megismerkedtek Kristennel. Látszott, hogy mind megkedvelték, közben pedig egész jól kezdett alakulni az este, mi pedig egyre többet iszogattunk.
Mindenki kiment elszívni egy cigit, de Tom és én magunkra vállaltuk a következő kört. Mikor leraktuk az italokat és leültünk, Tom megszólalt:
- Kris tényleg jófej, mázlid van...
- Egyet értek.
- Pláne Ashley után... - egy pillantással próbáltam őt csendre bírni, hisz senkinek se hiányzik, hogy Kris megtudja, hogy jártam Ashley-vel. De már késő volt.
Kristen az asztalunk mellett állt. És az arckifejezéséből ítélve mindent hallott.

3. fejezet

(Kristen)

Reggel arra ébredtem, hogy valaki rákönyökölt a csengőre. Szitkozódva vánszorogtam ajtót nyitni. Tudhattam volna...
- Minek keltettél fel hajnalok hajnalán?
- Úgy érted délben? Csak azt akartam mondani, hogy bocs, hogy tegnap nem vittelek haza, csak...
Félbeszakítottam Xavi mentegetőzését.
- Semmi gond. Hazasétáltam.
- Micsoda?? Egyedül hazasétáltál az éjszaka közepén?
- Dehogyis egyedül. Robbal.
- Mármint... Robert... Pattinsonnal? - döbbent meg.
- Miért, másik is van, baszki!??
- De ugye ő nem...
- Mit nem?
- Szóval nincs itt most, ugye? - kérdezte körbenézve.
- Jesszus, minek nézel?
- Jól van na, csakhogy ne lepődjek meg, ha egy pasi félmeztelenül kimászik a szobádból...
- Kapd be!
Összeszedtem magam, majd egy kávé után elindultunk Xavival megebédelni, neki viszont mennie kellett, én pedig elkísértem Ashley-t vásárolni. Látva, hogy ő is másnapos volt, már nem éreztem magam olyan borzasztóan.
- Amúgy ma találkoztam Robbal... - mondta, mire nagyot nyeltem és bevillantak képek a tegnapról.
- Igen? - kérdeztem vissza ártatlanul.
- Jaj, ne csináld már!! Elmondta, hogy megcsókolt – vigyorgott Ash.
- Éééés?
- Éééés ma randiztok! - lelkesedett fel újdonsült barátném.
- Gondolod, hogy... lehet valami belőle?
- Teljesen beléd zúgott, Kris – közölte, mire nekem kikerekedtek a szemeim.
- Hű.. - csak ennyit tudtam kinyögni. Azt hittem Rob tegnapi csókja és az, hogy elhívott, leginkább annak köszönhető, hogy bepiált.
- Inkább mesélj te – kértem Ash-t – úgy láttam tegnap elvoltatok Jackkel.
- Ja, az... csak jóbarátok vagyunk.
- Aha...
- Ne aházz, komolyan! Őt és Kellant ismerem a legrégebb óta a stábtagok közül. Ez olyan mintha én összeboronálnálak téged Xavierrel...
- De nem tudsz, mert nekem ma randim lesz – vágtam vissza, mire ő elfintorodott, nekem pedig nevetnem kellett. Aranyos volt dühösen.
Ekkor viszont eszembe jutott valami.
- Mi lesz, ha rosszul sül el?
- Ezt hogy érted? - értetlenkedett barátnőm.
- Ha kiderül, hogy nem vagyunk egymásnak valók... egy hónap múlva forgatnunk kell Vancouverben.
- Ne legyél már ilyen pesszimista! Minden oké lesz.
Hatra értem vissza a lakásomhoz, viszont annyira izgultam, hogy nem tudtam mivel elütni az időt. Lezuhanyoztam, majd meglepődve fedeztem fel, hogy már fél órája állok a gardróbom előtt. Egyáltalán mióta érdekel engem, hogy mi van rajtam? És azt sem tudom hová megyünk. Mi van, ha túlöltözök?
Végül aggályaimat elnyomva egy fekete minit és egy egyszerű magassarkút választottam. Csak semmi túlcicomázás... A hajamat egyszerűen kiengedve hagytam. Már fél nyolckor idegesen járkáltam fel-alá, és percenként az órámat néztem. Jézusom, mekkora idióta vagyok, csak én tudok ennyire izgulni. Ekkor viszont meghallottam a csengőt.
Ahogy megláttam az ajtóban álldogáló személyt, kiült az arcomra a meglepetés.
- Előbb jöttél – jelentettem be.
- Látni akartalak. Remélem nem zavartalak meg...
- Ja, dehogy. Épp most lettem kész – füllentettem.
- Gyönyörű vagy – mondta Rob, ahogy kiléptem az ajtón.
- Köszi... te is jól nézel ki – makogtam.
Elmosolyodott, és a kocsija felé vezetett engem.

- Na és hová viszel? - kérdeztem, mikor beültünk.
- Az meglepetés.
Az út alatt végig csendben voltunk, de néhányszor oldalra sandítottam, és láttam, hogy Rob is felém pillant. Mosolyogva fordítottam el a fejem, mikor bejelentette:
- Itt is lennénk.
Hirtelen azt sem tudtam, hogy komolyan vegyem-e, vagy csak viccel. A hely ugyanis a McDonald's autós kiszolgálója volt. Elnevettem magam.
- Bűbájos étterem – mondtam, mire ő is felnevetett, majd az ablak felé fordult és rendelt.
- Most merre? - kíváncsiskodtam, mikor letette a két zacskót az ülések közé.
- Az is meglepetés – villantotta felém féloldalas mosolyát. Öt percbe sem telt bele, és leparkoltunk valahol, de a helyet nem láttam, mivel nem volt világítás. Rob a zacskókkal a kezében kiszállt a kocsiból, majd a kocsi másik oldalára sietett, és kinyitotta nekem az ajtót. Kilépve az autóból megpillantottam, hogy hol vagyunk. Egy magas domboldal tetején, ahonnan csodás kilátás nyílt a városra.
Megfogta a kezemet és magával húzott egy padra. Megint nevetnem kellett.
- Mi az?
- Te tényleg tele vagy meglepetésekkel – mondtam halkan. Rob újból rám mosolygott, majd a kezembe nyomta az egyik zacskót. Megkért, hogy meséljek még magamról. Viszont nem igazán szerettem magamról beszélni, elmondtam, hogy az anyámmal nem voltunk valami jó viszonyban, nekem pedig elegem lett és jó pár éve eljöttem Los Angelesbe, hogy színésznő legyek.
Kíváncsian hallgatta nem túl érdekfeszítő előadásomat. Mikor befejeztem, komolyan a szemembe nézett.
- Szerintem bátor dolgot tettél. Hogy kockáztattál, és egyedül idejöttél. - Sok mindennek neveztek már, de még sose hallottam, hogy valaki azt mondta volna rólam, hogy bátor vagyok, csak azért mert követtem az álmaimat.

(Rob)

A lenti megvilágítások fénybe borították Kristen arcát, így láttam, hogy egy kicsit elpirult. Miután a két sajtburgeres zacskó üres lett, felálltam, hogy kidobjam őket. Viszont mikor visszafordultam, ő már nem ült a padon. Attól kicsit távolabb állt, és a kilátásban gyönyörködött. Hangtalanul mögé léptem és megérintettem a vállát.
- Tudod... tényleg gyönyörű vagy ma. - Erre megfordult, és válasz helyett ajkait az enyémre tapasztotta. Ez a csók most tele volt szenvedéllyel. A karjaim derekát ölelték körbe, míg Kristen egyik keze dübörgő szívemen, a másik pedig a tarkómon pihent. Testünk szorosan simult egymáshoz, miközben éreztem az Ő testének a melegét. Akartam őt, nagyon is. Semmi más nem volt eddig amire ennyire vágytam volna.

2. fejezet

Légyszi írjatok komit, hogy tudjam hogy tetszik a történet :)

(Rob)

- Úgy látszik Ash újabb barátra tett szert – mutatott Kellan a tőlünk pár méterre lévő Ashley-re,és az egyik új szereplőre. De rögtön le is vette a szemét róluk, és azt az asztalt kezdte el fixírozni, ahol a többiek ültek.
- Lám-lám... úgy látszik Nikki egy kicsit...
Én is odanéztem, és nyilvánvaló volt, hogy egyeseknek feltűnően jó a hangulatuk, ami a körülöttük lévő poharakból ítélve nem volt meglepő.
- Nem jössz? - kérdezte Kellan.
- Inkább most köszönök Ashley-éknek – feleltem, majd elindultam feléjük.
- Kit látnak szemeim...
- Áh, Rob! Szia! Ő itt Kris, azt hiszem még nem ismered – mutatta be Ash.
- Tényleg nem – ráztam vele kezet. - Rob. Örülök a találkozásnak.
- Én meg Kristen. És úgyszintén.
Ekkor Jackson is odajött hozzánk, és bemutatkozott Kristennek. Ahogy fogyasztottuk az italokat, a hangulat is kezdett feloldódni, sőt, mindenki így lehetett ezzel, ugyanis egy idő után néhányan a parketten kötöttek ki, és Jackson is magával húzta Ash-t. Én nem akartam tolakodni Kristennél, és őszíntén szólva szívesen hallgattam volna még a hangját és a nevetését.
- Amúgy nem zavar? Mármint... minden hol azt hallani, hogy ti együtt vagytok – mondta, én pedig rögtön tudtam, hogy kire gondol, hiszen Jack és Ashley eléggé feltűnően táncoltak.
- Csak barátok vagyunk. Az újságok szeretik azt terjeszteni, hogy a való életben is egy pár vagyunk, de semmi sincs köztünk – feleltem. Viszont mivel Kris és Xavier kollégák voltak, és ide is együtt érkeztek, felmerült bennem a gondolat, hogy ők talán... és ez valahogy irígységgel töltött el.
- Na és te meg Xavier?
- Jesszus, dehogy. Ő a legjobb barátom, inkább bátyként tekintek rá – válaszolta, mire a hangulatom máris jobb lett egy fokkal. Nem tudtam elrejteni a mosolyom, és csak bámultam, hogy milyen gyönyörű – legalább öt percig.
Az este további részében is jól éreztük magunkat, de fogalmam sem volt mennyi az idő, mikor szóltak, hogy a sofőr már kinnt vár. Ahogy körbenéztem, nem sokan maradtak, és ők is teljesen kiütve. Legfőbbképp Nikki, aki most zene nélkül lassúzott Kellan karjaiban, de nem úgy tűnt, mint aki magánál van.
Nagy lendülettel leszálltam a székről és odahajoltam Krishez:
- Nincs kedved sétálni egyet?
Válaszadásra nyíltak szét ajkai, de mielőtt még visszautasíthatott volna, megragadtam a kezét, és a hátsó kijárat felé vettem az irányt.
- Miért erre megyünk? - kérdezte.
- Mert megszökünk – válaszoltam vidáman. - Merre laksz?
Elmondta a címét, én pedig ismertem azt az utcát. Habár legnagyobb sajnálatomra "csak" fél óra a séta odáig. Én pedig még nem akartam elengedni őt.
Ahogy nekivágtunk az útnak, megkértem, hogy meséljen magáról. És be kellett látnom, hogy ő valószínűleg a legérdekesebb ember, akivel találkoztam. Leginkább amiatt, amilyen könnyen fogja fel a dolgokat. Márpedig a történetéből kiderült, hogy volt már néhány nehéz helyzet az életében.
Aztán ő kért, hogy beszéljek magamról,de ez körülbelül három perc alatt kifújt, mivel az én életem nem volt valami érdekes. Érdekelték őt a londoni barátaim, akiket megemlítettem. Elmondtam neki az összes hülye dolgot, amit régen csináltunk együtt, és közben hallgattam, ahogy a történeteken nevet. Lehetetlen, hogy valaha elfelejtsem a hangját.
- Hát... megérkeztünk – jelentette be az egyik ház előtt megállva. - Köszi, hogy hazakísértél. Élveztem a beszélgetést.
- Igen. Én is.
Észrevettem, hogy nem akaródzott bemennie, és én sem akartam. Megint belenéztem a csillogó szemeibe, és most csak egy valamire vágytam. Nyelvével megnedvesítette az ajkait, de mielőtt még elköszönhetett volna tőlem, egyik kezemet finoman a hajába túrtam, és lassan közelítettem az arca felé. Kristen elengedett egy apró sóhajt, majd az ajkaink összeértek. Őrjítően lassú csók volt, és közben éreztem, hogy a nyakam köré fonja karjait. Felbátorodva kért a nyelvem bebocsátást az ajkai közé, amit ő meg is adott, hogy aztán még kínzóbb lasússággal ízleljük egymást.
Kristen zihálva vált el tőlem.
- Hát akkor, jó éjt – mondta, majd elindult befelé, én pedig csak álltam ott döbbenten.
- Várj, Kristen! - kiáltottam utána, mire gyorsan megfordult. - Nem lenne kedved... holnap eljönni velem... esetleg... valahova?
Teljesen felkészültem a nemleges válaszra, mikor...
- De, persze – mosolyodott el.
- Érted jövök... mondjuk nyolcra?
- Remek. Akkor... holnap.
Észrevehette, hogy nincs ínyemre elengedni őt, mert felnevetett, majd átszelve a köztünk lévő távolságot kezei közé vette az arcom, és megint megcsókolt. De sajnos csak pár másodpercre érezhettem újra az ajkait.
- Nyolckor – ismételte mosolyogva, majd tényleg elindult befelé, de még hozzátette:
- Ne késs.
Késni? Valószínűleg órákkal előtte tábort verek az ablaka előtt...
- A világért sem... - suttogtam, így ő már nem hallhatta. Becsukódott az ajtó, én pedig elindultam hazafelé, miközben csak ő járt a fejemben.

1. fejezet

(Kristen)

A francba. Megint el fogok késni. Pedig semmi kedvem se volt a mai bulihoz, pláne, hogy csak két személyt fogok ott ismerni. Mikor indultam volna a szekrényhez, hogy előkapjam az első ott található ruhát, megcsörrent a mobilom. Xavi. Hát persze...
- Hol vagy már? - kérdezte idegesen.
- Neked is szia. Miért, te hol vagy?
- A ház előtt várlak!
- Upsz. Oké, csak még öt perc.
- El fogunk késni...
- Tudom, hogy el fogunk, hagyjál már! - mondtam, majd kinyomtam a telefont. Végül tíz percnyi bénázás árán sikerült elkészülnöm, és száguldottam lefelé a lépcsőn.
- Na végre... - köszöntött legjobb barátom.
- Tudom, tudom, bocsi...
Elég ideges voltam amiatt, hogy hogyan fogadnak majd a többiek, de Xavi megnyugtatott, hogy mind jófejek. Ő már egy hónapja megismerte őket.
Amikor beléptünk a szórakozóhelyre, amit a stáb kibérelt, már mindenki ott volt, ami a késésünket figyelembe véve nem is csoda.
- Xavier!! - jött felénk rögtön egy lány, akit azonnal megismertem. Ashley Greene. Mindig is szimpatikusnak tűnt...
- Ash, bemutatom Kristent...
- Áh, igen, egy csomó filmedet láttam már! - mondta mosolyogva, majd a nyakamba vetette magát.
- Hű, köszi... - jajj de értelmes vagy Stew, csak ennyit tudsz kinyögni?
- Gyere, bemutatlak a többieknek! - Ashley kézen fogva magával húzott, mire odaértünk az egyik boxhoz, amiben Anna, Taylor, és egy másik ismerős arc – Dakota – ült. Vele pár hete kezdtem el forgatni.
- Asszem őket nem kell bemutatni, Kris...
- Valóban nem kell.
- Sokat hallottunk már rólad – mondta Taylor. Kedves srácnak tűnt.
- Én is rólatok – feleltem mosolyogva.
Sokáig beszélgettünk és iszogattunk, és közben páran csatlakoztak még hozzánk, köztük Nikki és Xavier is. Örültem, hogy mindenkivel sikerült megtalálni az azonos hullámhosszot. Habár néhány emberrel még mindig nem találkoztam...
- Hé, Kris, kikísérnél a mosdóba? - rángatott ki a gondolataimból Ashley.
- Persze.
Ahogy beértünk, a tükör elé sietett megigazítani a sminkjét.
- Megkedveltek téged!
- Komolyan úgy gondolod?
- Hát persze! Ezek mind jó srácok, Kris, jó móka lesz a forgatás.
- Igen, nekem is úgy tűnik.
Kifelé menet leültünk a bárpulthoz, és kértünk még két koktélt.
- Kit látnak szemeim... - hallottam meg egy hangot mögöttünk.
- Áh, Rob! Szia! Ő itt Kris, azt hiszem még nem ismered.
- Tényleg nem – mondta, majd kezet rázott. - Rob. Örülök a találkozásnak.
- Én meg Kristen. És úgyszintén.
Jackson is csatlakozott hozzánk a bárpultnál. Egy idő után egyre többen kezdtek el táncolni – és akiket még nem ismertem, odaköszöntek hozzánk – majd Jackson is a parkettre invitálta Ash-t.
Rob és én ott maradtunk, és szorgalmasan fogyasztottuk a piát. Abszolút nem az az ember volt, akire számítottam, sokkal érdekesebb és viccesebb annál. Mikor a táncolókhoz pillantottam, észrevettem, hogy Ash és Jackson túlságosan is össze melegedtek...
- Amúgy nem zavar? Mármint... minden hol azt hallani, hogy ti együtt vagytok – mondtam Robnak. Éreztem, hogy lassan össze-vissza dumálok, dehát ez a pia mellékhatása volt nálam...
- Csak barátok vagyunk. Az újságok szeretik azt terjeszteni, hogy a való életben is egy pár vagyunk, de semmi sincs köztünk.
Nem tudnám megmondani miért, de nagy kő esett le a szívemről.
- Na és te meg Xavier? - kérdezte váratlanul.
- Jesszus, dehogy. Ő a legjobb barátom, inkább bátyként tekintek rá.
Erre elmosolyodott, és hosszassan a szemembe nézett. A "szolíd" italozástól már kissé el voltam tájolva, de teljesen elvesztem a szemeiben.
Már hajnali egy volt, mikor a buli véget ért, és szóltak Robnak, hogy kinnt várja a sofőr. Ez azonban úgy látszott nem nagyon érdekelte, mert lepattant a székről, és arca pár centire került az enyémtől.
- Nincs kedved sétálni egyet? - kérdezte.
Meg sem várva a válaszom, kézen fogva húzott a hátsó kijárat felé.
- Miért erre megyünk?
- Mert megszökünk – felelte vigyorogva.

Első bejegyzés

Üdv a Love in Los Angeles fanfiction oldalon. :) Remélem tetszeni fog a történet.

A sztori szerint Kristen nem Los Angelesben nőtt fel, és nem igazán jött ki a családjával, és nem is volt sok barátja. Az álma viszont az volt, hogy színésznő lesz, ezért Los Angelesbe ment 16 évesen. A történet kezdetén már 20 éves, és eléggé híres színésznő is, az első filmjében Xavierrel játszott, és azóta jó barátok. Ekkor kap egy szerepet (ami szintén csak agyszülemény xD) az Eclipse-ben, amiben ugyanúgy Rob a főszereplő, de Ashley játssza Bellát. A történet ott kezdődik el, hogy Kristen is hivatalos a film előtti "csapatépítő" buliba....