6. fejezet

Ez megint elég rövid lett, és összecsapott, mert nem akartam tovább húzni a frisst. Viszont köszönöm annak a pár embernek aki idáig komizott. :)

(Kristen)

Ma reggel is a telefon ébresztett fel. Ránéztem Robra, aki szerencsére még aludt, majd óvatosan kibújtam karjai közül. Kikelve az ágyból felkaptam az első ruhadarabot ami a kezem ügyébe került – és ez éppen az ő ingje volt – majd kivánszorogtam a nappaliba és felvettem a telefont.
- Csakhogy végre felvetted – mondta Ashley.
- Kellett neked megint felébreszteni... - morogtam.
- Upsz. Bocsi. Na mindegy, a lényeg: mivel a múltkori buli egész jól sikerült, gondoltam összehozhatnánk még egyet ma este. Ugye te is jössz?
- Ki nem hagynám.
- Helyes. Jut szembe, még Robnak is szólnom kell...
- Ööö... szerintem még ne, Ash. Biztosan alszik még.
- Áh, nem hiszem.
- Komolyan, Ashley! Még ne!
- Úristen... - jött rá barátnőm, hogy mi a helyzet.
- Bizony.
Hirtelen két kéz simított végig a karomon, és megéreztem ahogy ajkai nyakam tövét csiklandozzák. Megfordultam és mit sem törődve Ash szüntelen fecsegésével megcsókoltam Robot. Még hallottam ahogy barátnőm felemeli a hangját ("Kristen, figyelsz te rám egyáltalán???"), de kinyomtam a telefont.
- Jó reggelt – suttogta Rob, miközben újabb puszikkal hintette be a nyakamat és a vállamat.
- Neked is. Kávét?
- Kérek. Jól hallottam az előbb, hogy Ashley-vel beszéltél? - kérdezte, miközben leült a konyhában, én pedig feltettem a kávét.
- Igen. Ma estére bulit szervez.
- Akkor gondolom ma este is láthatlak – mondta sejtelmes vigyorral a képén.
- Én is úgy gondolom... - mosolyodtam el a gondolatra.
Robnak még volt egy-két dolga a buli előtt, így miután megittuk a kávét, elment, és megbeszéltük, hogy este ott találkozunk. Egy óra múlva Xavi is átjött, és akárcsak pletykás barátnőm, ő is kifaggatott, hogy egészen pontosan hogyan is állnak a dolgok Robbal... elmeséltem neki a történetet nagyjából, persze a tegnap éjszakát inkább kihagytam, de drága barátomnak így sem volt nehéz kitalálnia, hogy mi történt.
Pár óra múlva elbúcsúztunk egyelőre, hogy mindketten elkészülhessünk estére. Kivételesen hamar végeztem, úgyhogy megszokott késésemet mellőzve már időben ott voltam a helyen amit Ashley megadott. Alighogy beléptem, egy szemvillanásnyi idő alatt mindössze annyit észleltem, hogy valaki felém vetődik, és karjaival a levegőt is kiszorítja belőlem.
- Mostmár hivatalos! - örvendezett Ash.
- Mi is?
- Hát hogy ti...
- Jajj, Ash, remélem nem kürtölted szét.
- Nem. Tartottam a számat. Viszont talán tudnod kéne valamit. Persze ez nem változtatna semmin, csak megkönnyebbülnék, és...
- Már tudok róla – szakítottam félbe.
- Mi? Honnan?
- Tegnap Tom elszólta magát.
- Úgy sajnálom, Kris, csak azért nem mondtam el, mert ez az egész már nem jelent semmit. Nem jött össze, és barátok maradtunk.
- Tudom Ash, ne aggódj, Rob mindent elmesélt tegnap.
- Akkor nem haragszol?
- Dehogyis – öleltem meg.
Leültünk az asztalhoz, ahol már szinte mindenki ott ült. Robon kívűl viszont még valakinek felfedeztem a hiányát. Míg Nikki csendesen üldögélt velem szemben, addig Kellan a bárpultot támasztva próbálta magát az asztal alá inni. Nagyon úgy láttam, hogy sikerrel is fog járni.
Mielőtt azonban gondolatban jobban belemerülhettem volna kollégáim szerelmi életébe, megérkezett Ő is, és egy üdvözlő csók kíséretében leült mellém. Ashnek igaza volt, mikor azt mondta nem járt el a szája. A már beavatott Nikkin és Xavieren kívűl mindenki csodálkozva nézett párosunkra.
- Hozok még egy kört! - mondta Ashley. - Segítenél, Nikki?
Nikki a bárpult felé tekintett, majd riadtan megrázta a fejét.
- Inkább itt maradok – válaszolta. Ash az arckifejezése alapján elég zabos lett, valószínűleg feltett szándéka volt kerítőt játszani a két barátja között. A többiek pedig láthatóan nem értették, hogy mi folyik itt.
- Megyek én – ajánlotta Taylor megtörve a csendet, ami újra beállt köztünk, miután ők elmentek az italokért.
- Mi a franc volt ez? - kérdezte Xavi. Viszont Nikkit láthatóan kényelmetlenül érintette a téma, úgyhogy az asztal alatt belerúgtam barátomba, ezzel jelezve, hogy inkább fogja be a száját.
- Áu!
- Bocsi, véletlen volt.
- Véletlenül bokán rúgtál?
- Jah. Tudod milyen béna vagyok...
Az este hátralévő részében nem került többet szóba efféle kényes téma. A külvilág viszont igencsak távoli lett, mivel Rob és én inkább egymással voltunk elfoglalva. Mikor pár másodpercre szétváltunk oxigénfelvétel céljából, láttam, hogy a többiek jó hangulatban táncolnak. Kellan valami ismeretlen csajszival folytatott szexuális előjátékot, Nikki pedig nem volt sehol.
Felálltam, és magammal húztam Robot is, majd elindultunk a parkett felé véve az irányt. Szorosan összesimulva mozogtunk, kezeink pedig egymás testén kalandoztak. Lassan kezdtünk hasonlítani a tőlünk pár méterre lévő Kellanre és az aktuális "partnerére". Egyre hevesebben csókoltuk egymást, majd Rob hirtelen elszakadt tőlem, és magával húzott.
Ashley most a bárpultnál ült, Rob pedig odaszólt neki:
- Mi most lépünk Ash, jó buli volt...
Mielőtt az említett kinyithatta volna a száját, én már kedvesem kocsijában találtam magam.

(Rob)

Sajnos az út alatt kénytelen voltam megtartani a távolságot Kristentől, ha nem akartam közlekedési balesetet okozni. Ekkor eszembe jutott ami a bárban történt, és kíváncsi lettem.
- Mi volt az a dolog Nikki és Ashley közt? - kérdeztem.
- Fogalmam sincs.
Ránéztem, de ő elfordította a tekintetét, mintha tényleg semmit se tudna. Többet viszont nem foglalkoztam a dologgal.
Olyan gyorsan mentem, ahogy csak tudtam, majd mikor végre odaértünk, kézen fogtam Krist, és a liftbe húztam. Nem bírtam ki, amíg végre felérünk a lakásomhoz, egyszerűen akartam Őt. De most nem tehettem meg, hogy leállítom a liftet, úgyhogy egymás ajkait falva vártuk, hogy kinyíljon az ajtó. Amint ez megtörtént, kinyitottam a bejárati ajtót, majd miután bezárult, nekidöntöttem Kristent és újból csókolni kezdtem. Tudtam, hogy az éjszaka csak most kezdődik.