4. fejezet

(Kristen)

Másnap reggel a telefon csörgésére ébredtem.
- Szia, Ash – szóltam bele álmosan.
- Mindent tudni akarok – jelentette ki köszönés helyett.
- Hááát....
- Hááát? Milyen volt? Mit csináltatok? Megcsókolt? Ugye nem feküdtél le vele az első randin? - zúdított rám kérdésözönt Ashley.
- Végig írtó édes volt, ráadásul nem valami hülye sznob aki egy drága és sablonos étterembe visz... igen, megcsókolt és nem, nem feküdtem le vele – soroltam a válaszokat.
- Szóval mesés volt – összegezte barátnőm.
- Pontosan.
- Ennek nagyon örülök, Kris. Figyu, ma ebédelni megyünk Nikkivel. Nincs kedved jönni? Őt még úgyis csak részegen ismered...
- De, persze.
- Oké, fél egykor ott leszek előtted. Megfelel?
- Tökéletesen.
- Akkor egy óra múlva találkozunk, szia – mondta még Ash, aztán letette. Egy óra múlva? Már megint képes voltam majdnem délig aludni?
Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból és lezuhanyoztam. Miután felöltöztem, ránéztem az órára, ami szerint már pár perce elmúlt fél egy. Gyorsan bezártam a lakásom ajtaját, és lefelé vágtattam a lépcsőn Ashleyhez.
- Hat perc. Pontosan ennyit késtél.
- Tudom-tudom, bocsánat....
Ash egy fintor kíséretében beszállt a kocsiba és közölte, hogy Nikkivel majd ott találkozunk. Ő is nagyon rendesnek tűnt a bulin, legalábbis amíg még láttam és józanabb volt. Mikor megérkeztünk egy hangulatos kávézóhoz, a teraszon már ott ült Nikki az egyik asztalnál. Mi is leültünk mellé, és miután rendeltünk, beszélgetni kezdtünk. Bebizonyosodott, hogy vele is jól ki fogok jönni.
- Na ééés... hallottam a tegnap esti randiról – nézett rám mosolyogva Nikki, én pedig gyilkos pillantást vetettem Ashre.
- Hupsz – védekezett újdonsült barátnőm.
- Szóval akkor ti most együtt... jártok? - kérdezte Nikki.
- Nem. Nem igazán. Nem tudom... - erősen kételkedtem benne, hogy egy randi meg két csók (pontosabban három ha a tegnapi búcsúcsókot is beleszámítjuk) után járásnak lehetne ezt nevezni. - Csak randizgatunk...
Még mindig szokatlan volt számomra ez az egész dolog Robbal, így inkább tereltem a témát.
- Na és te meg Kellan? A bulin...
- Ööö, nem volt semmi – mondta Nikki elég bizonytalanul, amit Ash is észrevett.
- Oké. Mit titkolsz? - kérdezte.
- Hát a helyzet az... tudjátok, hogy aznap este eléggé ki voltam ütve. Aztán hajnalban már csak arra eszméltem, hogy Kellan hazavisz. Bevitt a szobámba, aztán el akart menni, de én nem hagytam. Azt sem tudtam mit csinálok, és megcsókoltam. Aztán...
Ashley tátott szájjal bámult Nikkire, ahogy én is. Nem volt nehéz kitalálni mi volt "aztán...".
- És azóta beszéltetek már? - kérdeztem.
- Nem. Azt se tudom, mit mondjak neki. "Áh, szia Kellan, figyelj, nem sok mindenre emlékszem abból az éjszakából mikor lefeküdtünk, szóval inkább felejtsük el, de azért kösz, hogy hazavittél...." Csak nem mondhatom neki ezt.
- Nikki! Pár hét múlva együtt fogtok forgatni! Több hónapig össze lesztek zárva, addig úgy tervezed, hogy nem beszélsz vele? - faggatta Ashley.
- Most, hogy így kérded, pontosan ezt tervezem.
Ashnek nem igazán tetszett az ötlet, de én úgy gondoltam, hogy Nikki nagy lány, és ha valami problémája lesz, meg fogja beszélni Kellannel. Vagy nem...
Mikor hazaértem az ebédről és beléptem a lakásomba, rögtön csörögni kezdett a telefonom. A kijelzőn három betű villogott, nekem pedig a neve láttán is elkezdett gyorsabban verni a szívem.
Miután fél percig csak bámultam a telefonra, felvettem.
- Lám-lám ki hajlandó felvenni a telefonját. Ugye nem zavarok?
- Dehogy. Bocsi, csak Ashley-vel voltam és most értem haza. Mizujs?
- Emlékszel, amikor meséltem neked a londoni barátaimról? - kérdezte. - Most éppen itt vannak Los Angelesben és arra gondoltunk, hogy beülünk valahová csak úgy dumálni meg iszogatni. Lenne kedved...
- Igen! - vágtam rá, mielőtt megkérdezhette volna.
- Jól van – mondta nevetve.
Megegyeztünk, hogy hatra eljön értem, majd elköszöntünk, és rögtön Ashley-t tárcsáztam. Mivel eddigi rövid ismeretségünk alatt szokásunkká vált köszönés helyett rögtön a lényegre térni, megőriztem ezt a hagyományt.
- Találkozni fogok a barátaival – nyögtem be rögtön a telefonba, amint felvette.
- Hűűű, csak nem komolyodik a dolog?
- Csak annyit mondott, hogy épp itt vannak LA-ben, beülnek valahová dumálni, és elmehetnék velük. Semmi komoly. Ne képzeljünk bele semmit...
- Jesszus, ez tök komoly.
- Nem nem nem nem, nem zsonghatok be mert akkor a végén pofára esek és az fájni fog.
- Kris,nézd... - próbált nyugtatni Ashley – Rob a barátom, ismerem, és ő nem olyan. Ha nem érdekelnéd nem csókolna meg amint megismer, nem vinne el a tökéletes randira, és nem mutatna be a barátainak. Szóval nyugi. És ha minden torony ledől, gondolj arra, hogy Nikkinél szarabb helyzetben még te se lehetsz.
- Igaz. Kösz, Ash – hálálkodtam.
- Nincs mit. Most le kell tennem, a másikon keresnek, de ígérd meg, hogy holnap mindenről beszámolsz.
- Megígérem.
Miután letettem, eszembe jutott amit Ash mondott. "Ő nem olyan." Mivel a színészeten kívűl eddig minden téren elbuktam az életemben, nem akartam újabb csődöt. Viszont egy új kapcsolat lehetőségétől sem akartam elzárkózni, csak az eddigi kudarcaim miatt. Elhatároztam, hogy egy ideig csak hagyom, hogy sodorjon az ár...

(Rob)

Miután elmondtam Toméknak, hogy még valaki lesz velünk ma este, elindultam Kristen lakásához. Épp az ajtó felé indultam, mikor kilépett rajta Ő. Egy testhez simuló rövid ruhát viselt, és hihetetlen, de még szebb és kívánatosabb volt, mint tegnap.
- Szia – köszönt mosolyogva, mikor meglátott.
- Szia. Indulhatunk?
- Persze.
Az autóban ülve Kristen megkért, hogy meséljek a barátaimról. Elmondtam neki, hogy kit hogyan ismertem meg, és ki mivel foglalkozik...
- És te? Tartod még a kapcsolatot a barátaiddal a színészkedés előtti időkből? - kérdeztem.
- Őszíntén szólva azokból az időkből nincsenek igazán barátaim.
Megdöbbenve pillantottam rá. Egy ilyen lánynak nem voltak barátai?
- Az időm nagy részében az anyám ordibált velem, úgyhogy... - folytatta. - De már vele se tartom a kapcsolatot.
- Sajnálom – mondtam őszíntén. - De végül jóra fordult a helyzet.
- Bizony – mosolygott rám, én pedig egy elég bárgyú vigyort erőltethettem az arcomra, mert elbűvölt a mosolya.
Mikor odaértünk, Kris egy kicsit idegesnek látszott. Átfutott az agyamon, hogy talán azért, mert most találkozik a barátaimmal. De én nem aggódtam emiatt. Kristen csodás lány.
Ahogy beléptünk megláttam Tomot és Bobby-t az egyik asztalnál. Bemutattam nekik Kristent, majd megkérdeztem, hogy mi van a többiekkel.
- Nemsokára ők is jönnek – mondta Tom. Rendeltünk egy kört, és úgy tűnt Kris máris jól kijön a fiúkkal. Mikor megérkezett Marcus, és Sam a feleségével, ők is megismerkedtek Kristennel. Látszott, hogy mind megkedvelték, közben pedig egész jól kezdett alakulni az este, mi pedig egyre többet iszogattunk.
Mindenki kiment elszívni egy cigit, de Tom és én magunkra vállaltuk a következő kört. Mikor leraktuk az italokat és leültünk, Tom megszólalt:
- Kris tényleg jófej, mázlid van...
- Egyet értek.
- Pláne Ashley után... - egy pillantással próbáltam őt csendre bírni, hisz senkinek se hiányzik, hogy Kris megtudja, hogy jártam Ashley-vel. De már késő volt.
Kristen az asztalunk mellett állt. És az arckifejezéséből ítélve mindent hallott.