1. fejezet

(Kristen)

A francba. Megint el fogok késni. Pedig semmi kedvem se volt a mai bulihoz, pláne, hogy csak két személyt fogok ott ismerni. Mikor indultam volna a szekrényhez, hogy előkapjam az első ott található ruhát, megcsörrent a mobilom. Xavi. Hát persze...
- Hol vagy már? - kérdezte idegesen.
- Neked is szia. Miért, te hol vagy?
- A ház előtt várlak!
- Upsz. Oké, csak még öt perc.
- El fogunk késni...
- Tudom, hogy el fogunk, hagyjál már! - mondtam, majd kinyomtam a telefont. Végül tíz percnyi bénázás árán sikerült elkészülnöm, és száguldottam lefelé a lépcsőn.
- Na végre... - köszöntött legjobb barátom.
- Tudom, tudom, bocsi...
Elég ideges voltam amiatt, hogy hogyan fogadnak majd a többiek, de Xavi megnyugtatott, hogy mind jófejek. Ő már egy hónapja megismerte őket.
Amikor beléptünk a szórakozóhelyre, amit a stáb kibérelt, már mindenki ott volt, ami a késésünket figyelembe véve nem is csoda.
- Xavier!! - jött felénk rögtön egy lány, akit azonnal megismertem. Ashley Greene. Mindig is szimpatikusnak tűnt...
- Ash, bemutatom Kristent...
- Áh, igen, egy csomó filmedet láttam már! - mondta mosolyogva, majd a nyakamba vetette magát.
- Hű, köszi... - jajj de értelmes vagy Stew, csak ennyit tudsz kinyögni?
- Gyere, bemutatlak a többieknek! - Ashley kézen fogva magával húzott, mire odaértünk az egyik boxhoz, amiben Anna, Taylor, és egy másik ismerős arc – Dakota – ült. Vele pár hete kezdtem el forgatni.
- Asszem őket nem kell bemutatni, Kris...
- Valóban nem kell.
- Sokat hallottunk már rólad – mondta Taylor. Kedves srácnak tűnt.
- Én is rólatok – feleltem mosolyogva.
Sokáig beszélgettünk és iszogattunk, és közben páran csatlakoztak még hozzánk, köztük Nikki és Xavier is. Örültem, hogy mindenkivel sikerült megtalálni az azonos hullámhosszot. Habár néhány emberrel még mindig nem találkoztam...
- Hé, Kris, kikísérnél a mosdóba? - rángatott ki a gondolataimból Ashley.
- Persze.
Ahogy beértünk, a tükör elé sietett megigazítani a sminkjét.
- Megkedveltek téged!
- Komolyan úgy gondolod?
- Hát persze! Ezek mind jó srácok, Kris, jó móka lesz a forgatás.
- Igen, nekem is úgy tűnik.
Kifelé menet leültünk a bárpulthoz, és kértünk még két koktélt.
- Kit látnak szemeim... - hallottam meg egy hangot mögöttünk.
- Áh, Rob! Szia! Ő itt Kris, azt hiszem még nem ismered.
- Tényleg nem – mondta, majd kezet rázott. - Rob. Örülök a találkozásnak.
- Én meg Kristen. És úgyszintén.
Jackson is csatlakozott hozzánk a bárpultnál. Egy idő után egyre többen kezdtek el táncolni – és akiket még nem ismertem, odaköszöntek hozzánk – majd Jackson is a parkettre invitálta Ash-t.
Rob és én ott maradtunk, és szorgalmasan fogyasztottuk a piát. Abszolút nem az az ember volt, akire számítottam, sokkal érdekesebb és viccesebb annál. Mikor a táncolókhoz pillantottam, észrevettem, hogy Ash és Jackson túlságosan is össze melegedtek...
- Amúgy nem zavar? Mármint... minden hol azt hallani, hogy ti együtt vagytok – mondtam Robnak. Éreztem, hogy lassan össze-vissza dumálok, dehát ez a pia mellékhatása volt nálam...
- Csak barátok vagyunk. Az újságok szeretik azt terjeszteni, hogy a való életben is egy pár vagyunk, de semmi sincs köztünk.
Nem tudnám megmondani miért, de nagy kő esett le a szívemről.
- Na és te meg Xavier? - kérdezte váratlanul.
- Jesszus, dehogy. Ő a legjobb barátom, inkább bátyként tekintek rá.
Erre elmosolyodott, és hosszassan a szemembe nézett. A "szolíd" italozástól már kissé el voltam tájolva, de teljesen elvesztem a szemeiben.
Már hajnali egy volt, mikor a buli véget ért, és szóltak Robnak, hogy kinnt várja a sofőr. Ez azonban úgy látszott nem nagyon érdekelte, mert lepattant a székről, és arca pár centire került az enyémtől.
- Nincs kedved sétálni egyet? - kérdezte.
Meg sem várva a válaszom, kézen fogva húzott a hátsó kijárat felé.
- Miért erre megyünk?
- Mert megszökünk – felelte vigyorogva.