31. fejezet

Nah... hát ez egy nagyon gyorsan összedobott fejezet lett. De lenne itt egy-két dolog... Először is: kérlek titeket, hogy ha a fejezet tartalma nem tetszik, akkor ne legyen rögtön 20 'nem tetszik' pipa meg 2 'elmegy'. Ha a fogalmazási stílussal vagy egyéb ilyesmivel van bajotok, nyugodtan mehet a nem tetszikezés természetesen. :D És talán túl drámaira vettem a figurát, de ne tessék kiborulni :) Minden szépen ki lesz bontogatva... Ez most egy rövid fejezet, de itt kellett, hogy vége legyen. Jó olvasást és légyszíves komizzatok! :)
Abellana

(Kristen)

      - Csak egy ital – feleltem fenyegetően pillantva a szemeibe. - Koccintunk a film sikerére, aztán szépen hazamegyek, és te ezentúl békén hagysz.
      - Ahogy mondod – helyeselt Ian.
      De a dolgok nem a terveim szerint alakultak. Az egy italból egyre több lett, Ian viszont felhagyott a meghódításommal, és újra olyanok voltunk mint régen. Mikor még csak két barátként iszogattunk egy hosszú forgatási nap után.
      Nem tekintettem többet az órára, és egyre spiccesebb lettem. Valahonnan a távoli tudatomból felém úszott egy gondolat, miszerint Robnak azt mondtam nem maradok... de mire képes voltam bármit is felfogni a környezetemből, már csak arra eszméltem, hogy Ian és én távozunk utolsóként.

(Rob)

      Megdugta. Ez már biztos. Ian az én menyasszonyomat keféli... talán éppen most is. Mikor legutóbb néztem az órára hajnali egy múlt. De már nem érdekelt, csak ittam, hogy az alkohol tompítsa a mellkasomban lévő fájdalmat.
      Egy órája még próbáltam magam nyugtatni, hogy Kristen csak ott maradt egy kicsit szórakozni, de ahogy egyre többet ittam, csak az tudott a fejembe kúszni, hogy biztosan megcsal.
      Ki tudja mennyi idő múlva meghallottam a kulcs zörgését a zárban. Életem szerelme – és jelen pillanatban megkeserítője – lépett be az ajtón.
      - Rob... nem hittem, hogy még fennt vagy.
      - Bocs ha csalódást okoztam – morogtam.
      - Hogy mi? - vetett rám értetlenkedő pillantást. - Te ittál?
      - És te... ittál? - kérdeztem vissza gúnyosan.
      - Sajnálom, ott maradtam még az after party-n, a rendező erősködött, és...
      - Megdugott? - szakítottam félbe nyugodt hangon.
      - Úristen Rob... tudod mit? Szerintem most venned kéne egy zuhanyt aztán csak aludd ki ezt az egészet.
      - Kétlem, hogy az segítene a hűtlenségeden Kristen...
      - Na jó, figyelj rám! Nem történt semmi, ittunk egyet, aztán elment az idő, de ennyi. Ian nem is próbálkozott.
      - Mondd ezt annak aki elhiszi.
      - Fejezd már be! Bízz bennem egy kicsit Rob!
      - Tudod mit? Miért tenném!? Talán az anyádra ütöttél, és ugyanolyan hűtlen ribanc vagy!
      Valahol távol érzékeltem a piros fény villogását, ami azt üvöltötte, hogy ezt nagyon nem kellett volna. Mintha egy robot lettem volna amibe egy gondolatot ültettek: bántsd meg...
      Amire azonban nem számítottam, az az volt, hogy Kristen látványa mindennél erősebben mart a szívembe. Mintha pofon vágtam volna. Tudtam, hogy ott rúgtam bele, ahol a legjobban fájt neki.

(Kristen)

      Nem akartam elhinni. Arra vártam mikor ébredek fel ebből a rémálomból. Rob ismerte a legérzékenyebb pontomat, és kihasználta, hogy tőrt döfjön a szívembe.
      Most nem akartam és nem is tudtam gondolkodni, úgyhogy rá sem nézve gyötrelmeim okozójára kisiettem az ajtón és kocsiba ültem. Az alkohol hatása már teljesen felszállt az agyamról, de így is egyfolytában a könnyeimet kellett törölgetnem, hogy lássam az utat.
      Automatikusan Ashley felé vettem az irányt. Mikor a háza elé értem, még mindig könnyek közt szálltam ki az autóból és kopogtam be az ajtaján.
      - Kristen! - nézett rám ijedten mikor ajtót nyitott. - Mi történt?
      Barátnőm nyakába borultam és percekig csak zokogtam. Talán túlreagálom, talán csak túl gyenge vagyok, de Rob szavai mindennél jobban fájtak. Ha bárki más bánt meg egy ilyen dologgal, őszíntén szólva leszarom. De ez Ő volt! Az az ember akit mindennél jobban szeretek...
      - Rob és én... - nyökögtem sírásom közepette – azt hiszem vége.
      Ashley döbbent tekintete is újabb szúrás volt a szívemben.
      - Mi történt? - kérdezte megint.
      - Ott maradtam az after partyn... Iannel iszogattunk, de csak barátokként. Rob pedig kiborult... elkezdett gyanusítgatni, nem lehetett kiverni a fejéből, hogy megcsaltam. De nem tettem, Ash. Aztán mondott valamit, és... - nem tudtam folytatni.
      - Mit mondott?
      - Azt mondta, valószínűleg én is egy ribanc vagyok mint az anyám.
      Ashley is ismert, nem kellett neki magyaráznom, hogy miért bántott annyira.
      - Jajj, Kris – ölelt meg újra – annyira sajnálom...
      Nem tudtam válaszolni. Ash felajánlotta, hogy maradjak nála, és most szépen aludjam ki magam. De nem tudtam lehunyni a szemeimet.

(Rob)

      A dolgoktól, amiket Kristen fejéhez vágtam, kijózanodtam. Bántani valaki olyat, akit mindenkinél és mindennél jobban szeretsz, még fájdalmasabb, mintha téged bántanának. De nem tudtam visszavonni. Elvesztem.
      Egy dologban biztos voltam: most beleőrülnék a józanságba... így hát tovább tompítottam az agyamat. De ezt nem itthon szándékoztam tenni, körülvéve magam olyan dolgokkal amik mind Kristenre emlékeztetnek.
      A legközelebbi éjszakai klubhoz hajtottam, és utána nem kíméltem magam. De még mindig Ő járt az eszemben. Bárcsak megbocsátana, vajon hol lehet most, mit csinálhat most... ezek a kérdések záporoztak az agyamban újra és újra.
      Míg a bárpultnál ültem, több csaj is odajött megszólítani. De egyik sem érdekelt. Egyikük sem volt Kristen. De egy idő után már nem érdekelt semmi, azt sem tudtam mit csinálok... mentem a saját, cseppet sem józan fejem után.

30. fejezet

Itt a következő fejezet, köszönöm azoknak akik írtak az előzöhöz. Annyit fűznék ehhez, hogy az Ian-utálóknak bizony most lesz utálnivalójuk. :D De nem fog már olyan sokáig zavarni, viszont ez még nem azt jelenti, hogy Robstenék háza táján happyre kell számítani... de Ian csak egy eszköz a balhékhoz, ne utáljátok őt annyira. ;) Bár a következőben jobban fogjátok... Jah és most ugrottunk az időben fél évet, majd meglátjátok miért. De nem is írok többet... jó olvasást!
Abellana

Fél évvel később

(Kristen)

      Sosem voltam boldogabb. Remek barátaim voltak, az álmom valóra vált, és ott volt a... vőlegényem. Néhány hónapja még furcsán ízlelgettem a szót, de mára már megszoktam. Persze Rob és én nem mostanában terveztünk összeházasodni, de már így is összetartoztunk. És ez így volt jó.
      Annyira álomszerűnek, túl szépnek hat az egész... mégsem gondoltam arra, hogy talán egy pillanat alatt megváltozhat, átfordulhat a dolog.
      Néhány hete kimondatlanul is ül közöttünk egy kis feszültség, ami annak tudható be, hogy az Iannel közös filmünk premierje megállíthatatlanul közeleg. És persze Ian ígéretéhez híven nem próbálkozott az utóbbi fél évben, és talán az érzései is mások már irántam, de mégis... valami készülödőben volt.
      A féltékenység a kapcsolatunkat is próbára tette, és még nincs is vége, hiszen ki tudja mit vált majd ki Robból a tény, hogy Ian esetleg újra bepróbálkozik. Már az is eszembe jutott, hogy talán megunja az egész szarságot és másvalaki után néz. De akárhogy is, mindig sikerül a tetteivel elhessegetnie az oda nem illő gondolataimat, és napról-napra bebizonyítja, hogy szeret. A premier napján egyetlen gondolattal keltem fel: csak legyünk már túl rajta...

(Rob)

      Nem örültem. Hiszen ma elérkezett a bemutató napja, és Ian annyit ígért, hogy idáig békén hagyja Kristent. De nem tudtam, hogy a szerelmemnek mikor lesz elege és pártol át kollégájához inkább. Reméltem, hogy ez sosem történik meg. De élvezzünk ki minden adandó pillanatot...
      Kristen nem volt mellettem. Rossz jelnek vehettem volna, de helyette elűztem mindenféle idióta gondolatot a fejemből. Benyitottam a fürdőbe, bár nem számítottam rá, hogy Kris odabennt lesz, a zuhany hangjait ugyanis nem hallottam. Mégis ott volt. És éppen törölközött, én pedig rögtön megkívántam. Közelebb léptem hozzá, és forró csókkal köszöntöttem vele együtt a reggelt.
      - Jó reggelt – dünnyögtem miközben ajkaim már a nyaka tövénél jártak. Kristen mosolyogva fúrta tekintetét az enyémbe, majd válasz helyett újból szenvedélyes csókban részesített. Lejjebb kalandozó keze pedig arról biztosított, hogy ő is ugyanarra vágyik, amire én.
      Végigsimítottam minden kívánatos porcikáján – mire ő nagy megelégedésemre megremegett – majd a tükör előtti szekrényre ültettem. Lassan simogattam le róla a zavaró törölközőt, majd elkezdtem teste sokadszori felfedezését... a nyelvemmel.
      A nyakától lefelé vettem az irányt, egyenesen a mellei felé, amit ő remegő sóhajjal vett tudomásul, ujjai pedig máris a tarkómon köröztek. Ajkaimmal a hasa felé haladtam, mikor eszembe jutott egy furcsa gondolat. Ha minden jól alakul, egy napon Kristen a feleségem lesz. Hiszen már a menyaszonnyom. És ha bárkivel is el akarnám képzelni a családalapítást, az ő lenne. Senki mással nem tudtam elképzelni az életemet.
      Jelenleg félretettem a gondolataimat, és áttértem szerelmem belső combjaira, amire ő csak csalódott sóhajjal felelt. Elvigyorodtam, majd nyelvemmel feljebb haladtam a combján, egészen addig míg meg nem érkeztem perzselő nőiességéhez. Kristen újból megremegett, amikor puha csókokkal érintettem csak vágyakozó középpontját, de egy sikollyal adta tudtomra a tetszését, mikor a nyelvemet beléfúrtam.
      Mohón ittam magamba az élvezete hangjait – és nedveit -, szerettem volna minél nagyobb örömet okozni neki, de alighogy elérte az első orgazmus, türelmetlenül álltam fel és bontottam ki magam a nadrágból.
      Ajkaink megint forró csókban találkoztak amint lejjebb a testünk vágyakozón kapcsolódott össze. Kristen egy pillanatra eltávolodott tőlem – az oxigén nagy úr – és egy hangos nyögés kíséretében mélyesztette körmeit a vállamba. Nem sajnáltam, ő bármikor megjelölhet... a gondolatra kissé elmosolyodtam.
      Testünk együttes mozgása vad és gyors volt, de nem akartam, hogy mindössze ennyi legyen. Egy pillanattal a vég előtt megálltam és Rá néztem. Szerelmes tekintetünk összefonódott, majd lassú, puha csókban simogatta egymást a nyelvünk. Megint mozogni kezdtem, pár perc után pedig mindkettőnket elértek a gyönyör hullámai.
      Persze mi nem elégedtünk meg ennyivel, még órákig szereztünk egymásnak újabb szerelmes gyönyöröket a hálószobában. Örültem volna, ha csak erre a napra a kötelességek eltörlődnek. Ha egész nap itt maradhattunk volna, miközben a testünk egymásba fonódik. De nem... ma fel kellett kelnünk, hogy szembe nézzünk életünk sorsfordító napjával.

(Kristen)

      A fantasztikus reggel után ki kellett józanodnunk az álomvilágból, hogy aztán a házból kilépve elkezdődjön a mai nap valósága. Ashley örömmel vállalta, hogy eljön velem kiválasztani a ma esti ruhát. A mai naphoz kevesebb kedvem volt a nullánál, amit legjobb barátnőm is észrevett.
      - Mi ez a borzasztó hangulat? Csak azt ne mondd, hogy összevesztetek.
      - Egyáltalán nem. Egyszerűen csak semmi kedvem sincs a premierhez.
      - Pff... nekem ne beszélj félre. Ahhoz nincs kedved, hogy találkozz Vele. Jaj Kris, hagyd már a francba, téged nem érdekel mert foglalt vagy. Hiába pedálozik, a bicikli nem fog elindulni.
      - Az tök mindegy, hogy én milyen hatásosan koptatom le – feleltem. - Ha Robra megint rájön a féltékenység nem fogja érdekelni hogy mit mondok.
      - Kristen – nézett rám kedvesen – tudom, hogy egy ilyen hülyeség miatt nem lesz balhé. Nem ismerek nálatok szerelmesebb párt, szinte már gusztustalan rátok nézni.
      - Köszi... talán csak dugnod kéne egy jót, Ash.
      - Héé! Ne tereld a témát! És csak úgy megjegyzem, hogy azért mert nem vagyok a kapcsolatok híve én még szoktam...
      - Nem akarom hallani! - szakítottam gyorsan félbe a mondandóját.
      - A lényeg az, hogy nyugi. Ne törődj azzal az idióta Iannel, és akkor nem lesz miről beszélni.
      Bólintottam, de tudtam, hogy korántsem lesz ilyen egyszerű.

      Az este elég kemény volt: amint kisminkeltek és felöltöztettek, azzal a lendülettel ki is toltak a vörös szőnyegre. Magamra erőltettem egy mosolyt a vakuk kereszttüzében, és adtam pár interjút is, majd már a szőnyeg végén éreztem, ahogy valaki átkarol.
      - Hiányoztál – súgta lágyan a fülembe, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nem viszonoztam a vallomását, hiszen az én részemről nem lett volna igaz abban az értelemben, ahogy ő gondolta. Ian hiányzott barátként, de sosem fogok rá másként tekinteni. Habár azt meg kell hagyni, ahogy végignéztem rajta, szívdöglesztő volt.
      Gyorsan letudtuk a kötelező közös képeket, majd beültünk a terembe, ahol a filmet vetítették. Robnak megígértem, hogy rögtön a vetítés után lelépek, persze ő erősködött, hogy miatta ne tegyem, de biztosítottam, hogy ma semmi kedvem a sztárparádéhoz.
      Amint véget ért a film, és megtapsoltak minket, következett az after party. Én azonban közöltem a rendezővel, hogy ezt a kört kihagyom...
      - Csak koccintsunk a film sikerére – kért Ian.
      - Bocs Ian, de engem várnak odahaza... - mondtam neki nyersen, de nem hagyta magát lelombozni.
      Közelebb lépett hozzám, míg már alig volt köztünk hely, és végigsimított a karomon, miközben a fülemhez hajolt, és egy tincset óvatosan mögé tűrt:
      - Kérlek... - suttogta.

29. fejezet

Bocsánat, amiért csak most jön a friss, de a gépem is rossz volt, és ezen kívűl se ihletem, se kedvem nem volt az íráshoz. Ezt is csak gyorsan összedobtam, hogy legyen valami, sajnálom de most nem volt energiám jobbat írni... De azért jó olvasást és írjatok kommenteket.
Abellana

(Rob)

      - Itt vagy még? - kérdezte Tom szótagolva, mintha értelmi fogyatékos lennék.
      - Öö, persze. Csak elgondolkodtam.
      Valójában az jutott eszembe, ami pár órával ezelőtt történt. Már majdnem egy hete voltunk Londonban, és holnap indulunk haza. Végig úgy tűnt, mintha Krist aggasztaná valami, de mikor rákérdeztem, tagadta hogy bármi baja lenne. Végül a mai napon elmondta.
      - Rob... valamit el kell mondanom. - Mikor kérdőn néztem rá, folytatta. - Aznap este mikor összevesztünk, és Ian ott volt a klubban... mondtam neked, hogy elég részeg volt, és... akkor megcsókolt.
      Már meg sem kellett volna lepődnöm. Nem szóltam semmit. Elegem volt abból, hogy egy másik pasi miatt veszekedjünk.
      - Azt sem mondtam el neked, hogy míg távol voltál Ian szakított a barátnőjével, és azt mondta szerelmes belém.
      Ekkor újra Kristenre kaptam a tekintetem, amiben düh lángolt. Ő viszont félre érthette, és azt hitte rá haragszom.
      - Sajnálom, hogy nem mondtam el, de ez semmiség számomra. Téged szeretlek.
      - Ez hihetetlen... - morogtam. Hogy meri...!? Nem szerethet bele abba a nőbe, akit én szeretek!
      - A premier után már semmi közöm nem lesz hozzá... csak addig legyünk túl ezen.
      Nem volt most erőm veszekedni, és nem is akartam. Ianre voltam dühös, de sajnálatomra ezt most nem tudtam rajta levezetni.
      - Kris, nekem most... kicsit el kell mennem.
      - Sajnálom – suttogta.
      Rá sem pillantva jöttem el, és ekkor invitált Tom alkohol általi búfelejtésre. De csak az járt a fejemben, hogy hiába akartam, nem tudtunk elmenekülni a problémáink elől.

(Kristen)

      Kifelé bambultam az ablakon, mikor Lizzy szakított ki a gondolataimból.
      - Vissza fog jönni – mondta.
      - Tudom – sóhajtottam.
      - Min vesztetek össze egyáltalán?
      - Csak a szokásos hülyeség... meg kéne már tanulnunk bízni egymásban.
      - Kris... látszik rajtatok, hogy mennyire szeretitek egymást. Bármi is a problémátok, tudom, hogy meg fogjátok oldani. Ez nem fog közétek állni.
      - Kösz, Liz – mosolyogtam rá halványan.
      Elhatároztam, hogy nem várom tovább semmit téve Robot, inkább felmentem és lezuhanyoztam. Amint visszamentem a hálószobába, Ő is visszajött. Nem szólt semmit, csak bocsánatkérő pillantást sugallt felém. Számomra elképzelhetetlenül lassan felém sétált, és két keze közé vette az arcomat. Ajkaival finoman megcirógatta az enyémeket, a csókja tele volt érzelmekkel. Ebben a pillanatban biztos voltam benne, hogy semmi nem áll közénk.

(Rob)

      Pár nappal azután, hogy visszaérkeztünk Los Angelesbe, Kristen újra forgatni kezdett – szerencsére ezúttal nem valami nyálas romantikus filmet mint Iannel. Mikor egyik reggel elment, úgy döntöttem, hogy ideje meglátogatni valakit...
      - Baráti látogatás? - nyitott ajtót cinikus vigyorral a képén, de félreállt, hogy bemehessek az ajtón.
      - Csak szeretnéd – szűrtem ki a fogaim közt, de bementem mellette. Rögtön belevágtam a mondanivalómba.
      - Tényleg szereted őt?
      A kérdésem hallatán Ian arca megkeményedett.
      - Ebben biztos lehetsz – felelte.
      - Akkor hagyd őt békén. Hagyd, hogy boldog legyen. Előbb-utóbb úgyis meg lesz tartva az esküvőnk. Akkor már hiába reménykedsz, Ian – közöltem nyersen.
      A tekintete elkomorodott, majd pár pillanat után felelt.
      - Egyet ígérhetek. A premierig békén hagyom Kristent. Nem fogok bele avatkozni a dolgaitokba.
      Az sokkal jobban tetszett volna, ha azt mondja örökre békén hagyja. De tudtam, hogy ennél többet nem kérhetek.
      - Rendben van – mondtam. - De ne táplálj túl sok reményt... - tettem hozzá kárörvendve, majd eljöttem.

(Kristen)

      Mikor este hazaértem Ashley-vel telefonáltam, de a gondolataim máshol jártak. És az agyam központi személye rögtön egy vérpezsdítő csókkal fogadott amint beléptem.
      - Szóval megígéred, hogy eljössz? - kérdezte Ash, akiről őszíntén szólva teljesen elfeledkeztem.
      - Hát persze – feleltem. Fogalmam se volt, miről beszél. Főleg mert Rob csókjai most a nyakamat járták be. Ash még fecsegett valamiről, de félbeszakítottam.
      - Ég a konyha, le kell tennem...
      A mobilt az egyik fotelbe hajítottam, Rob pedig felkapott és letett a kanapéra, majd fölém kerekedett.
      - Hm... te is hiányoztál – kuncogtam, mikor ajkai a hasamnál jártak.
      Combjaim közt feltérdelve szabadított meg a farmeremtól, miközben az én ujjaim a polója alján ügyeskedtek, hogy minél előbb leszedjem róla, majd ő is ugyanezt tette az én felsőmmel.
      Mikor már csak a fehérnemű takarta a testemet, Rob újból felemelt és a hálószobába vitt, miközben apró, finom csókokkal halmozta el az ajkaimat, a nyakamat és a vállamat. Ahogy letett az ágyra, kezeim rögtön a nadrágját keresték, de Rob besegített, és ő maga szabadult ki a már érezhetően szűk farmeréből. Végig csókokkal borította a testemet, egészen addig, mikor már nem voltak rajtunk a felesleges ruhadarabok.
      Rob egyik kezével végigsimított az oldalamon, majd megemelte a csípőmet, és miközben vágytól elködösült tekintetét az enyémbe fúrta, lentebb lassan belém csúszott. Ajkaim hangos sikolyt engedtek szabadjára ahogy elkezdett bennem mozogni.
      Karjaimmal és lábaimmal körülöleltem őt, boldog voltam, hogy a veszekedések után végre egy derűs időszak következik. Szükségem volt Rá, és szükségem volt a közelségére. Rob a csókunk közben megérezhette az arcomon lévő nedvességet, mert eltávolodott az ajkaimtól, hogy a szemembe nézhessen, és letörölte az árulkodó könnycseppet.
      - Mi a baj kicsim? - kérdezte aggódva, mire én csak kissé megráztam a fejem.
      - Annyira szeretlek – suttogtam, majd újból az ajkai után kaptam, ő pedig megint mozogni kezdett.     
Hamarosan megéreztem a mindent elsöprő extázist, majd egy mindennél gyengédebb csókban forrtunk újra össze.
      - Én is szeretlek – viszonozta Rob a vallomásomat. Pár perccel később elaludtam a karjaiban.

28. fejezet

Először is: köszönöm a komikat! :) Másodszor pedig... ez most egy rövid és kicsit uncsi fejezet, de azért jó olvasást :D
Abellana

(Kristen)

      A következő reggelen Rob ölelésében ébredtem. Szükségem volt rá, és mindennél jobban szerettem őt – ebben biztos voltam. De a folytonos civakodásaink bizonytalanná tettek. De úgy gondoltam, hogy legalább a féltékenykedésnek vége lesz, ha Ian végleg eltűnik az életünkből. Vele most már barátok sem lehetünk...
      Gondolataimat félbeszakítva Rob eddig hasamon nyugvó keze most a csípőmre tért, majd végigsimított a combomon. Biztos voltam benne, hogy ébren van, mivel egy pillanattal később másik keze eltűrte a hajamat a vállamról, amit puszilgatni kezdett. Felé fordítottam a fejem, hogy ajkai megtalálhassák az enyémeket.
      Hanyatt fordultam, ő pedig fölém kerekedett, miközben egyik kezem a tarkóján pihent, a másik pedig a karján simított végig.
      Nem vadul csókolt, hanem gyengéden – ez emlékeztetett az éjszakára. Tudtam, hogy miért teszi. Engem akart maradéktalanul boldoggá tenni. De ezzel én is így voltam. Még mindig szoros ölelésben átfordultunk, így most én voltam felül.
      Egyik kezem elindult lefelé a mellkasán, egyenesen merev vágya felé. Rekedten nyögött fel amint megmarkoltam. De nem álltam le. Kényelmes tempóban kezdtem el ringatni a csípőmet fölötte, majd férfiasságát hozzádörzsőltem a szemérmemhez, ami mindkettőnkből hangos sóhajokat váltott ki.
      Nem is haboztam tovább: Rob mellkasára támaszkodva felültem rajta, és magamba vezettem. Ugyanabban a pillanatban egy sikoly hagyta el az ajkaimat, de élvezve az egyesülést, még nem kezdtem el mozogni. Rob keze a derekamról felcsúszott a melleimig, amiket kezével kezdett el kényeztetni. Nem hagytam magam... körmeim a mellkasát szántották végig, mire Rob a csípőmbe markolt és megmozdított magán.
      A morgását elnyomta az én újabb sikolyom, és lassú tempóban kezdtem el mozgatni a csípőmet. Azzal azonban nem számoltam, hogy ez engem is legalább annyira megőrjít majd, mint őt. De Rob volt a türelmetlenebb. Felült, majd egy szenvedélyes csók közben újból hanyatt fordított. Sebes tempóban sodort minket a végső élezet felé, ami hamarosan meg is érkezett, majd verejtéktől nedves testünk még mindig összefonódva próbált lenyugodni, miközben apró csókokat váltottunk.
      A vágyaink csak nem akartak csillapodni, ezért Rob felkapott, és a fürdőbe igyekezett velem, ahol újabb szerelmes órákat töltöttünk el.

(Rob)

      Miután kijöttünk a zuhany alól, szerelmem a konyhába indult, hogy összeüssön valami reggelit, amit egy csókkal köszöntem meg neki. És ekkor kimondtam azt, ami tegnap egy kósza gondolatként az eszembe jutott...
      - Mi lenne, ha elmennénk egy kicsit Londonba? Amíg még egyikünknek sem kell forgatnia... Kicsit elszabadulhatnánk innen...
      Kristen meglepődött, és fontolgatni kezdte az ajánlatomat. Reméltem, hogy igent mond, és nagy örömömre így is tett.
      - Mikor indulunk? - kérdezte.
      - Mit szólnál a holnaphoz?
      - Az tökéletes lesz – mondta, majd egy csókot nyomott a számra, amit Kris telefonja szakított félbe. Anélkül vette fel a mobilt, hogy megnézte volna a számot.
      - Halló – szólt bele a készülékbe, majd miután a vonal másik végén lévő személy felfedte magát, Kristen felsóhajtott... azután pedig bevonult a hálószobába.
      Ő nem szokott ilyet csinálni, bennem pedig megszólalt a kisördög, és halkan a hálóhoz osontam, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt.
      - Mondtam, hogy ezt fejezd be! Hagyd abba, kérlek!
      Ez már eleve furcsának tűnt. Egy kis idő után Kris újra megszólalt:
      - Soha többet ne tegyél olyat, mint tegnap! Világosan megmondtam, hogy nem szeretnék semmit tőled.
      Csak nem...? Eszembe jutott, hogy biztosan Iannel beszél. De ő tegnap nem volt ott. Nem lehetett ott! És mégis... akkor mi történt tegnap? Kristen hosszú idő múlva szólalt meg csak újra.
      - Többet ne hívj.
      Nem akartam lebukni, úgyhogy a nappaliba mentem, fél perccel később pedig Kristen is kijött a szobából, és nagyon úgy tűnt, hogy nem vette észre a hallgatózásomat.
      - Kris... tegnap honnan tudtad, hogy mit mondtam Iannek?
      Kristen pillantása egy pillanatra mintha rémültté vált volna, de lehet, hogy csak beképzeltem.
      - Igazából... Ian is ott volt a klubban. Észrevettem mikor odaértem a többiekhez, de nem akartam vele beszélni. Aztán végül ő vett észre. Elég részeg volt, arról beszélt, hogy tud az eljegyzésről, aztán elmondta, hogy tőled tudja – foglalta össze.
      Mindezt nem vádló vagy szemrehányó hangon mondta, csak tényként közölte.
      - Sajnálom, hogy hazudtam erről Kristen – mondtam.
      Erre mintha enyhe bűntudat futott át volna az arcán, de nem szólt semmit. A nap hátralévő részében pedig nem veszekedtünk, én pedig megszerveztem a holnapi utazást. Nem is sejtve, hogy miket tudok majd meg Londonban.