31. fejezet

Nah... hát ez egy nagyon gyorsan összedobott fejezet lett. De lenne itt egy-két dolog... Először is: kérlek titeket, hogy ha a fejezet tartalma nem tetszik, akkor ne legyen rögtön 20 'nem tetszik' pipa meg 2 'elmegy'. Ha a fogalmazási stílussal vagy egyéb ilyesmivel van bajotok, nyugodtan mehet a nem tetszikezés természetesen. :D És talán túl drámaira vettem a figurát, de ne tessék kiborulni :) Minden szépen ki lesz bontogatva... Ez most egy rövid fejezet, de itt kellett, hogy vége legyen. Jó olvasást és légyszíves komizzatok! :)
Abellana

(Kristen)

      - Csak egy ital – feleltem fenyegetően pillantva a szemeibe. - Koccintunk a film sikerére, aztán szépen hazamegyek, és te ezentúl békén hagysz.
      - Ahogy mondod – helyeselt Ian.
      De a dolgok nem a terveim szerint alakultak. Az egy italból egyre több lett, Ian viszont felhagyott a meghódításommal, és újra olyanok voltunk mint régen. Mikor még csak két barátként iszogattunk egy hosszú forgatási nap után.
      Nem tekintettem többet az órára, és egyre spiccesebb lettem. Valahonnan a távoli tudatomból felém úszott egy gondolat, miszerint Robnak azt mondtam nem maradok... de mire képes voltam bármit is felfogni a környezetemből, már csak arra eszméltem, hogy Ian és én távozunk utolsóként.

(Rob)

      Megdugta. Ez már biztos. Ian az én menyasszonyomat keféli... talán éppen most is. Mikor legutóbb néztem az órára hajnali egy múlt. De már nem érdekelt, csak ittam, hogy az alkohol tompítsa a mellkasomban lévő fájdalmat.
      Egy órája még próbáltam magam nyugtatni, hogy Kristen csak ott maradt egy kicsit szórakozni, de ahogy egyre többet ittam, csak az tudott a fejembe kúszni, hogy biztosan megcsal.
      Ki tudja mennyi idő múlva meghallottam a kulcs zörgését a zárban. Életem szerelme – és jelen pillanatban megkeserítője – lépett be az ajtón.
      - Rob... nem hittem, hogy még fennt vagy.
      - Bocs ha csalódást okoztam – morogtam.
      - Hogy mi? - vetett rám értetlenkedő pillantást. - Te ittál?
      - És te... ittál? - kérdeztem vissza gúnyosan.
      - Sajnálom, ott maradtam még az after party-n, a rendező erősködött, és...
      - Megdugott? - szakítottam félbe nyugodt hangon.
      - Úristen Rob... tudod mit? Szerintem most venned kéne egy zuhanyt aztán csak aludd ki ezt az egészet.
      - Kétlem, hogy az segítene a hűtlenségeden Kristen...
      - Na jó, figyelj rám! Nem történt semmi, ittunk egyet, aztán elment az idő, de ennyi. Ian nem is próbálkozott.
      - Mondd ezt annak aki elhiszi.
      - Fejezd már be! Bízz bennem egy kicsit Rob!
      - Tudod mit? Miért tenném!? Talán az anyádra ütöttél, és ugyanolyan hűtlen ribanc vagy!
      Valahol távol érzékeltem a piros fény villogását, ami azt üvöltötte, hogy ezt nagyon nem kellett volna. Mintha egy robot lettem volna amibe egy gondolatot ültettek: bántsd meg...
      Amire azonban nem számítottam, az az volt, hogy Kristen látványa mindennél erősebben mart a szívembe. Mintha pofon vágtam volna. Tudtam, hogy ott rúgtam bele, ahol a legjobban fájt neki.

(Kristen)

      Nem akartam elhinni. Arra vártam mikor ébredek fel ebből a rémálomból. Rob ismerte a legérzékenyebb pontomat, és kihasználta, hogy tőrt döfjön a szívembe.
      Most nem akartam és nem is tudtam gondolkodni, úgyhogy rá sem nézve gyötrelmeim okozójára kisiettem az ajtón és kocsiba ültem. Az alkohol hatása már teljesen felszállt az agyamról, de így is egyfolytában a könnyeimet kellett törölgetnem, hogy lássam az utat.
      Automatikusan Ashley felé vettem az irányt. Mikor a háza elé értem, még mindig könnyek közt szálltam ki az autóból és kopogtam be az ajtaján.
      - Kristen! - nézett rám ijedten mikor ajtót nyitott. - Mi történt?
      Barátnőm nyakába borultam és percekig csak zokogtam. Talán túlreagálom, talán csak túl gyenge vagyok, de Rob szavai mindennél jobban fájtak. Ha bárki más bánt meg egy ilyen dologgal, őszíntén szólva leszarom. De ez Ő volt! Az az ember akit mindennél jobban szeretek...
      - Rob és én... - nyökögtem sírásom közepette – azt hiszem vége.
      Ashley döbbent tekintete is újabb szúrás volt a szívemben.
      - Mi történt? - kérdezte megint.
      - Ott maradtam az after partyn... Iannel iszogattunk, de csak barátokként. Rob pedig kiborult... elkezdett gyanusítgatni, nem lehetett kiverni a fejéből, hogy megcsaltam. De nem tettem, Ash. Aztán mondott valamit, és... - nem tudtam folytatni.
      - Mit mondott?
      - Azt mondta, valószínűleg én is egy ribanc vagyok mint az anyám.
      Ashley is ismert, nem kellett neki magyaráznom, hogy miért bántott annyira.
      - Jajj, Kris – ölelt meg újra – annyira sajnálom...
      Nem tudtam válaszolni. Ash felajánlotta, hogy maradjak nála, és most szépen aludjam ki magam. De nem tudtam lehunyni a szemeimet.

(Rob)

      A dolgoktól, amiket Kristen fejéhez vágtam, kijózanodtam. Bántani valaki olyat, akit mindenkinél és mindennél jobban szeretsz, még fájdalmasabb, mintha téged bántanának. De nem tudtam visszavonni. Elvesztem.
      Egy dologban biztos voltam: most beleőrülnék a józanságba... így hát tovább tompítottam az agyamat. De ezt nem itthon szándékoztam tenni, körülvéve magam olyan dolgokkal amik mind Kristenre emlékeztetnek.
      A legközelebbi éjszakai klubhoz hajtottam, és utána nem kíméltem magam. De még mindig Ő járt az eszemben. Bárcsak megbocsátana, vajon hol lehet most, mit csinálhat most... ezek a kérdések záporoztak az agyamban újra és újra.
      Míg a bárpultnál ültem, több csaj is odajött megszólítani. De egyik sem érdekelt. Egyikük sem volt Kristen. De egy idő után már nem érdekelt semmi, azt sem tudtam mit csinálok... mentem a saját, cseppet sem józan fejem után.