28. fejezet

Először is: köszönöm a komikat! :) Másodszor pedig... ez most egy rövid és kicsit uncsi fejezet, de azért jó olvasást :D
Abellana

(Kristen)

      A következő reggelen Rob ölelésében ébredtem. Szükségem volt rá, és mindennél jobban szerettem őt – ebben biztos voltam. De a folytonos civakodásaink bizonytalanná tettek. De úgy gondoltam, hogy legalább a féltékenykedésnek vége lesz, ha Ian végleg eltűnik az életünkből. Vele most már barátok sem lehetünk...
      Gondolataimat félbeszakítva Rob eddig hasamon nyugvó keze most a csípőmre tért, majd végigsimított a combomon. Biztos voltam benne, hogy ébren van, mivel egy pillanattal később másik keze eltűrte a hajamat a vállamról, amit puszilgatni kezdett. Felé fordítottam a fejem, hogy ajkai megtalálhassák az enyémeket.
      Hanyatt fordultam, ő pedig fölém kerekedett, miközben egyik kezem a tarkóján pihent, a másik pedig a karján simított végig.
      Nem vadul csókolt, hanem gyengéden – ez emlékeztetett az éjszakára. Tudtam, hogy miért teszi. Engem akart maradéktalanul boldoggá tenni. De ezzel én is így voltam. Még mindig szoros ölelésben átfordultunk, így most én voltam felül.
      Egyik kezem elindult lefelé a mellkasán, egyenesen merev vágya felé. Rekedten nyögött fel amint megmarkoltam. De nem álltam le. Kényelmes tempóban kezdtem el ringatni a csípőmet fölötte, majd férfiasságát hozzádörzsőltem a szemérmemhez, ami mindkettőnkből hangos sóhajokat váltott ki.
      Nem is haboztam tovább: Rob mellkasára támaszkodva felültem rajta, és magamba vezettem. Ugyanabban a pillanatban egy sikoly hagyta el az ajkaimat, de élvezve az egyesülést, még nem kezdtem el mozogni. Rob keze a derekamról felcsúszott a melleimig, amiket kezével kezdett el kényeztetni. Nem hagytam magam... körmeim a mellkasát szántották végig, mire Rob a csípőmbe markolt és megmozdított magán.
      A morgását elnyomta az én újabb sikolyom, és lassú tempóban kezdtem el mozgatni a csípőmet. Azzal azonban nem számoltam, hogy ez engem is legalább annyira megőrjít majd, mint őt. De Rob volt a türelmetlenebb. Felült, majd egy szenvedélyes csók közben újból hanyatt fordított. Sebes tempóban sodort minket a végső élezet felé, ami hamarosan meg is érkezett, majd verejtéktől nedves testünk még mindig összefonódva próbált lenyugodni, miközben apró csókokat váltottunk.
      A vágyaink csak nem akartak csillapodni, ezért Rob felkapott, és a fürdőbe igyekezett velem, ahol újabb szerelmes órákat töltöttünk el.

(Rob)

      Miután kijöttünk a zuhany alól, szerelmem a konyhába indult, hogy összeüssön valami reggelit, amit egy csókkal köszöntem meg neki. És ekkor kimondtam azt, ami tegnap egy kósza gondolatként az eszembe jutott...
      - Mi lenne, ha elmennénk egy kicsit Londonba? Amíg még egyikünknek sem kell forgatnia... Kicsit elszabadulhatnánk innen...
      Kristen meglepődött, és fontolgatni kezdte az ajánlatomat. Reméltem, hogy igent mond, és nagy örömömre így is tett.
      - Mikor indulunk? - kérdezte.
      - Mit szólnál a holnaphoz?
      - Az tökéletes lesz – mondta, majd egy csókot nyomott a számra, amit Kris telefonja szakított félbe. Anélkül vette fel a mobilt, hogy megnézte volna a számot.
      - Halló – szólt bele a készülékbe, majd miután a vonal másik végén lévő személy felfedte magát, Kristen felsóhajtott... azután pedig bevonult a hálószobába.
      Ő nem szokott ilyet csinálni, bennem pedig megszólalt a kisördög, és halkan a hálóhoz osontam, aminek az ajtaja résnyire nyitva volt.
      - Mondtam, hogy ezt fejezd be! Hagyd abba, kérlek!
      Ez már eleve furcsának tűnt. Egy kis idő után Kris újra megszólalt:
      - Soha többet ne tegyél olyat, mint tegnap! Világosan megmondtam, hogy nem szeretnék semmit tőled.
      Csak nem...? Eszembe jutott, hogy biztosan Iannel beszél. De ő tegnap nem volt ott. Nem lehetett ott! És mégis... akkor mi történt tegnap? Kristen hosszú idő múlva szólalt meg csak újra.
      - Többet ne hívj.
      Nem akartam lebukni, úgyhogy a nappaliba mentem, fél perccel később pedig Kristen is kijött a szobából, és nagyon úgy tűnt, hogy nem vette észre a hallgatózásomat.
      - Kris... tegnap honnan tudtad, hogy mit mondtam Iannek?
      Kristen pillantása egy pillanatra mintha rémültté vált volna, de lehet, hogy csak beképzeltem.
      - Igazából... Ian is ott volt a klubban. Észrevettem mikor odaértem a többiekhez, de nem akartam vele beszélni. Aztán végül ő vett észre. Elég részeg volt, arról beszélt, hogy tud az eljegyzésről, aztán elmondta, hogy tőled tudja – foglalta össze.
      Mindezt nem vádló vagy szemrehányó hangon mondta, csak tényként közölte.
      - Sajnálom, hogy hazudtam erről Kristen – mondtam.
      Erre mintha enyhe bűntudat futott át volna az arcán, de nem szólt semmit. A nap hátralévő részében pedig nem veszekedtünk, én pedig megszerveztem a holnapi utazást. Nem is sejtve, hogy miket tudok majd meg Londonban.