30. fejezet

Itt a következő fejezet, köszönöm azoknak akik írtak az előzöhöz. Annyit fűznék ehhez, hogy az Ian-utálóknak bizony most lesz utálnivalójuk. :D De nem fog már olyan sokáig zavarni, viszont ez még nem azt jelenti, hogy Robstenék háza táján happyre kell számítani... de Ian csak egy eszköz a balhékhoz, ne utáljátok őt annyira. ;) Bár a következőben jobban fogjátok... Jah és most ugrottunk az időben fél évet, majd meglátjátok miért. De nem is írok többet... jó olvasást!
Abellana

Fél évvel később

(Kristen)

      Sosem voltam boldogabb. Remek barátaim voltak, az álmom valóra vált, és ott volt a... vőlegényem. Néhány hónapja még furcsán ízlelgettem a szót, de mára már megszoktam. Persze Rob és én nem mostanában terveztünk összeházasodni, de már így is összetartoztunk. És ez így volt jó.
      Annyira álomszerűnek, túl szépnek hat az egész... mégsem gondoltam arra, hogy talán egy pillanat alatt megváltozhat, átfordulhat a dolog.
      Néhány hete kimondatlanul is ül közöttünk egy kis feszültség, ami annak tudható be, hogy az Iannel közös filmünk premierje megállíthatatlanul közeleg. És persze Ian ígéretéhez híven nem próbálkozott az utóbbi fél évben, és talán az érzései is mások már irántam, de mégis... valami készülödőben volt.
      A féltékenység a kapcsolatunkat is próbára tette, és még nincs is vége, hiszen ki tudja mit vált majd ki Robból a tény, hogy Ian esetleg újra bepróbálkozik. Már az is eszembe jutott, hogy talán megunja az egész szarságot és másvalaki után néz. De akárhogy is, mindig sikerül a tetteivel elhessegetnie az oda nem illő gondolataimat, és napról-napra bebizonyítja, hogy szeret. A premier napján egyetlen gondolattal keltem fel: csak legyünk már túl rajta...

(Rob)

      Nem örültem. Hiszen ma elérkezett a bemutató napja, és Ian annyit ígért, hogy idáig békén hagyja Kristent. De nem tudtam, hogy a szerelmemnek mikor lesz elege és pártol át kollégájához inkább. Reméltem, hogy ez sosem történik meg. De élvezzünk ki minden adandó pillanatot...
      Kristen nem volt mellettem. Rossz jelnek vehettem volna, de helyette elűztem mindenféle idióta gondolatot a fejemből. Benyitottam a fürdőbe, bár nem számítottam rá, hogy Kris odabennt lesz, a zuhany hangjait ugyanis nem hallottam. Mégis ott volt. És éppen törölközött, én pedig rögtön megkívántam. Közelebb léptem hozzá, és forró csókkal köszöntöttem vele együtt a reggelt.
      - Jó reggelt – dünnyögtem miközben ajkaim már a nyaka tövénél jártak. Kristen mosolyogva fúrta tekintetét az enyémbe, majd válasz helyett újból szenvedélyes csókban részesített. Lejjebb kalandozó keze pedig arról biztosított, hogy ő is ugyanarra vágyik, amire én.
      Végigsimítottam minden kívánatos porcikáján – mire ő nagy megelégedésemre megremegett – majd a tükör előtti szekrényre ültettem. Lassan simogattam le róla a zavaró törölközőt, majd elkezdtem teste sokadszori felfedezését... a nyelvemmel.
      A nyakától lefelé vettem az irányt, egyenesen a mellei felé, amit ő remegő sóhajjal vett tudomásul, ujjai pedig máris a tarkómon köröztek. Ajkaimmal a hasa felé haladtam, mikor eszembe jutott egy furcsa gondolat. Ha minden jól alakul, egy napon Kristen a feleségem lesz. Hiszen már a menyaszonnyom. És ha bárkivel is el akarnám képzelni a családalapítást, az ő lenne. Senki mással nem tudtam elképzelni az életemet.
      Jelenleg félretettem a gondolataimat, és áttértem szerelmem belső combjaira, amire ő csak csalódott sóhajjal felelt. Elvigyorodtam, majd nyelvemmel feljebb haladtam a combján, egészen addig míg meg nem érkeztem perzselő nőiességéhez. Kristen újból megremegett, amikor puha csókokkal érintettem csak vágyakozó középpontját, de egy sikollyal adta tudtomra a tetszését, mikor a nyelvemet beléfúrtam.
      Mohón ittam magamba az élvezete hangjait – és nedveit -, szerettem volna minél nagyobb örömet okozni neki, de alighogy elérte az első orgazmus, türelmetlenül álltam fel és bontottam ki magam a nadrágból.
      Ajkaink megint forró csókban találkoztak amint lejjebb a testünk vágyakozón kapcsolódott össze. Kristen egy pillanatra eltávolodott tőlem – az oxigén nagy úr – és egy hangos nyögés kíséretében mélyesztette körmeit a vállamba. Nem sajnáltam, ő bármikor megjelölhet... a gondolatra kissé elmosolyodtam.
      Testünk együttes mozgása vad és gyors volt, de nem akartam, hogy mindössze ennyi legyen. Egy pillanattal a vég előtt megálltam és Rá néztem. Szerelmes tekintetünk összefonódott, majd lassú, puha csókban simogatta egymást a nyelvünk. Megint mozogni kezdtem, pár perc után pedig mindkettőnket elértek a gyönyör hullámai.
      Persze mi nem elégedtünk meg ennyivel, még órákig szereztünk egymásnak újabb szerelmes gyönyöröket a hálószobában. Örültem volna, ha csak erre a napra a kötelességek eltörlődnek. Ha egész nap itt maradhattunk volna, miközben a testünk egymásba fonódik. De nem... ma fel kellett kelnünk, hogy szembe nézzünk életünk sorsfordító napjával.

(Kristen)

      A fantasztikus reggel után ki kellett józanodnunk az álomvilágból, hogy aztán a házból kilépve elkezdődjön a mai nap valósága. Ashley örömmel vállalta, hogy eljön velem kiválasztani a ma esti ruhát. A mai naphoz kevesebb kedvem volt a nullánál, amit legjobb barátnőm is észrevett.
      - Mi ez a borzasztó hangulat? Csak azt ne mondd, hogy összevesztetek.
      - Egyáltalán nem. Egyszerűen csak semmi kedvem sincs a premierhez.
      - Pff... nekem ne beszélj félre. Ahhoz nincs kedved, hogy találkozz Vele. Jaj Kris, hagyd már a francba, téged nem érdekel mert foglalt vagy. Hiába pedálozik, a bicikli nem fog elindulni.
      - Az tök mindegy, hogy én milyen hatásosan koptatom le – feleltem. - Ha Robra megint rájön a féltékenység nem fogja érdekelni hogy mit mondok.
      - Kristen – nézett rám kedvesen – tudom, hogy egy ilyen hülyeség miatt nem lesz balhé. Nem ismerek nálatok szerelmesebb párt, szinte már gusztustalan rátok nézni.
      - Köszi... talán csak dugnod kéne egy jót, Ash.
      - Héé! Ne tereld a témát! És csak úgy megjegyzem, hogy azért mert nem vagyok a kapcsolatok híve én még szoktam...
      - Nem akarom hallani! - szakítottam gyorsan félbe a mondandóját.
      - A lényeg az, hogy nyugi. Ne törődj azzal az idióta Iannel, és akkor nem lesz miről beszélni.
      Bólintottam, de tudtam, hogy korántsem lesz ilyen egyszerű.

      Az este elég kemény volt: amint kisminkeltek és felöltöztettek, azzal a lendülettel ki is toltak a vörös szőnyegre. Magamra erőltettem egy mosolyt a vakuk kereszttüzében, és adtam pár interjút is, majd már a szőnyeg végén éreztem, ahogy valaki átkarol.
      - Hiányoztál – súgta lágyan a fülembe, majd egy puszit nyomott az arcomra. Nem viszonoztam a vallomását, hiszen az én részemről nem lett volna igaz abban az értelemben, ahogy ő gondolta. Ian hiányzott barátként, de sosem fogok rá másként tekinteni. Habár azt meg kell hagyni, ahogy végignéztem rajta, szívdöglesztő volt.
      Gyorsan letudtuk a kötelező közös képeket, majd beültünk a terembe, ahol a filmet vetítették. Robnak megígértem, hogy rögtön a vetítés után lelépek, persze ő erősködött, hogy miatta ne tegyem, de biztosítottam, hogy ma semmi kedvem a sztárparádéhoz.
      Amint véget ért a film, és megtapsoltak minket, következett az after party. Én azonban közöltem a rendezővel, hogy ezt a kört kihagyom...
      - Csak koccintsunk a film sikerére – kért Ian.
      - Bocs Ian, de engem várnak odahaza... - mondtam neki nyersen, de nem hagyta magát lelombozni.
      Közelebb lépett hozzám, míg már alig volt köztünk hely, és végigsimított a karomon, miközben a fülemhez hajolt, és egy tincset óvatosan mögé tűrt:
      - Kérlek... - suttogta.