12. fejezet

Annak ellenére, hogy nem kaptam meg azt a négy kommentet se (de köszönöm annak aki komizott :), úgy döntöttem, hogy felrakom a legújabb fejezetet. Jó olvasást :D

Abellana

(Kristen)

      - Szia Kris – köszönt hatalmas vigyorral az arcán, majd a kezében tartott két kávé közül átnyújtotta az egyiket.
      Az álom ellenére ugyanolyan volt a szememben mint mindig. Végre megnyugodtam: annak az idióta álomnak semmi értelme nem volt, és a valósághoz sem volt semmi köze.
      - Na mi volt tegnap? Nem akadt ki? - tudtam kire gondol.
      - Nem Xavi, képzeld nem akadt ki, mert nem olyan barom, hogy azt higyje, hogy én valaha is lefeküdnék veled az életben – fakadtam ki.
      - Auu. Ez azért fájt.
      Szemeimet forgatva szürcsöltem bele a kávémba, majd én is a sminkeshez igyekeztem, és Xavier követett.
      - Most miért vagy durci? Amiért tegnapelőtt felvittelek? - faggatózott.
      - Nem. És nem vagyok durci.
      - Naa, mondd már el. - komolyan mondom, olyan volt mint egy ötéves...
      - Hisz legjobb barátok vagyunk, Stew – győzködött tovább.
      Mielőtt belegondolhattam volna, hogy milyen abszurd maga a helyzet, hogy elmondom neki az álmomat, előtörtek belőlem a szavak.
      - Na jó, szóval... az a helyzet, hogy tegnap bealudtam Nikkinél és volt egy nagyon fura álmom.
      - Miről álmodtál?
      - Háát... - éreztem ahogy elvörösödök. - Semmi konkrét dologról igazából, csak...
      - Csaaaak? - értetlenkedett Xavi hirtelen jött zavaromtól.
      - Azt álmodtam, hogy szexeltünk – hadartam el. Xavi elröhögte magát.
      - Na és jó voltam? - kérdezte még mindig vigyorogva, én pedig jól oldalba vágtam.
      - Csak annyi volt, hogy beálltam a zuhany alá, megfordultam, erre ott voltál te. Elkezdtél közeledni és ennyi. Felébredtem.
      Drága barátom láthatóan remekül érezte magát miközben fuldoklott a röhögéstől. Ezt meg kellett bosszulnom.
      - De ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy Rob ezerszer jobb nálad – mondtam, majd méltóságteljesen elvonultam.

(Rob)

      Ahogy azt gyakran tettük, este megint lementünk mindannyian a bárba. Mikor beültünk az egyik boxba, Kellan előre engedte Nikkit és Ashley-t, a mi Bellánk azonban ravasz volt.
      - A francba, valamit elfelejtettem, mindjárt jövök – mondta Ash, nem nagy gondot áldozva a színészi játékára. - Addig nyugodtan ülj le, Kellan.
      Nikki gyilkos szemekkel pillantott Ashleyre, míg Kellan becsusszant mellé. A feszültség tapintható volt köztük, és ezt a többiek is észrevették, de nem szóltak semmit. Azonban a mi kedvenc búskomor szerelmes párosunk megoldotta a problémát: igyekeztek mindenkit túlinni.
      Kris láthatóan visszafogta magát ezúttal, amit Xavier is észrevehetett, mert egyszer csak megszólalt:
      - Mi az Kris, csak nem attól félsz, hogy megint az ágyamban kötsz ki?
      Az említett szemei villámokat szórtak legjobb barátja felé, és mi tagadás, ebben a pillanatban én is szívesen eltüntettem volna a vigyort az arcáról. Viszont Kristen inkább megjegyzés nélkül hagyta Xavier viccelődését.
      Az este hátralévő részében szerencsére nem került szóba sem a tegnapelőtti eset, sem bármilyen más kényes téma. Mind remekül szórakoztunk, még Nikki és Kellan is, úgy látszott, hogy most megint úgy vannak egymással mint régen... hónapokkal ezelőtt.
      Egyszer csak éreztem, ahogy egy kéz végigsimít a combomon. Ránéztem a "bűnösre", aki egy kápráztató mosolyt küldött felém, majd a fülemhez hajolt:
      - Gyere utánam pár perc múlva – súgta, majd felállt és csábosan elindult az egyik helyiség felé. Alig egy perc sem telt bele, és én utánamentem. Körbenézve a társaságon úgy tűnt, hogy senki nem vette észre előbbi kis közjátékunkat.
      Ahogy utolértem Kristent, az ajtónak döntve veszettül csókolni kezdtem. Azonban neki még nem vette el teljesen az eszét a vágy, még volt annyi lélekjelenléte, hogy magával húzzon a szobába, mielőtt itt esnénk egymásnak.
      Futólag körbetekintve, valami személyzeti szoba lehetett: padok és szekrények sorakoztak a helyiségben. Kristen lelökött az egyik padra, majd ölembe ülve rögtön a nadrágomat kezdte el gombolni. Ezúttal mindkettőnket a mielőbbi kielégülés hajtotta. Miután kiszabadította ágaskodó férfiasságomat, nem is habozott, rögtön beleült, mire mindketten jól esve sóhajtottunk fel.
      Ezután mégis lelassított, talán feltett szándéka volt a halálba gyötörni. Nem bírtam tovább. Vadul csókoltam ajkait, majd nyakát kényeztettem, míg kezeim a ruhája alatt a fenekébe markolva ösztönözték gyorsabb mozgásra. Valószínűleg ő sem bírta már tovább, mivel megadta amit akartam. Hamarosan meg is lett a hatása, éreztem ahogy szerelmem izmai fájóan ölelnek körbe, ami ha lehet még jobban elvette az eszemet, és amint meghallottam Kristen utolsó hangos nyögését, engem is utolértek a beteljesülés hullámai.
      Pár perc múlva visszamentünk az asztalhoz, és pár ember mosolyából ítélve kitalálták, hogy nem sakkozni vonultunk be a szobába. De nem érdekelt. Boldog voltam.

(Nikki)

      Hajnali kettő múlt.
      Tudtam, hogy mire készülök. És azt is tudtam, hogy józanon nem tenném meg. Azt viszont nem tudtam, hogy mit fog reagálni. Valószínűleg teljesen beégek majd. De szükségem van Rá.
      Lassan, mégis határozottan indultam el az ajtaja felé. Ott azonban megtorpantam. Mi lenne, ha most fognám magam és visszabújnék az ágyba? Lehetőleg a sajátomba... De nem tehetem. Itt a lehetőség, hogy bevalljam neki az igazi érzéseimet.
      Bekopogtam. A szívem a torkomban dobogott. Nem nyitott ajtót elsőre. Még egyszer kopogtam,de közben az agyam egy része már elfogadta, hogy ebből nem lesz semmi és visszamegyek aludni. Ekkor viszont kinyílt az ajtó. Láthatóan most kelt fel.
      - Nikki...szia – köszönt álmosan és elég meglepetten.
      - Bocs, hogy felébresztettelek, csak nagyon szeretnék beszélni veled.
      Rájöttem, hogy mennyire hülyén hangzik az, hogy hajnali kettőkor beszélni akarok vele. A beszédképességemen pedig cseppet sem segített, hogy félmeztelen volt.
      Beljebb invitált a kanapéra.
      - Oké nézd, Kellan, a helyzet az, hogy a múltkor nem voltam őszínte.
      - A múltkor...? - Lévén most keltettem fel, a szavak nehezen jutottak el a tudatáig.
      - Azt mondtam, hogy szerintem hiba volt ami köztünk történt. De nem így gondolom.
      Erre aztán felébredt.
      - Nem így gondolod?
      - Én... kedvellek. Nagyon is. De talán te nem így érzel.
      Köpni-nyelni nem tudott. Mikor már percek múlva sem szólalt meg, felálltam. Megalázva éreztem magam.
      - Ne, Nikki, várj!
      Már csak azt éreztem, ahogy visszaránt a könyökömnél fogva és megcsókol.

11. fejezet

Igen, tudom, hogy azt írtam együtt hozom a két fejezetet, de úgy döntöttem, hogy amint kapok 4 kevéske kommentet, rögtön felkerül a következő. Csak szeretném tudni, hogy érdekel-e a sztori. :) Jah és reményeim szerint a következő hosszabb lesz.

Abellana

(Kristen)

      Lövések. Méghozzá egyre hangosabbak. Félálomból riadtam fel a film hangjaira amit elkezdtünk nézni Nikkivel. Az iménti álom még élénken bennem volt. Mintha még félig álmodtam volna. Szinte éreztem, ahogy a víz végigfolyik a testemen. Éreztem a mögöttem álló test melegét. Láttam az arcát, ahogy megfordulok. És nem az volt, akire számítottam.
      El sem tudom képzelni, hogy álmodhattam Ővele. De az biztos, hogy ezt ki kell törölnöm az emlékezetemből. Nem gondolok rá többet. Nem nagy dolog – nyugtattam magam.
      Nikki is eléggé ki volt ütve, úgyhogy hagytam aludni, és átmentem a szobánkba – immár ténylegesen. Amint felfrissítettem magam egy zuhannyal, az álom kirepült a szememből, bár ebben talán annak is szerepe van, hogy aludtam egy kicsit Nikkinél.
      Mikor kijöttem a fürdőből, megérkezett Rob. Eszembe jutott a reggel, amikor pont fordított helyzetben voltunk. Üdvözöltem őt egy csókkal.
      - Milyen napod volt? - kérdezte szerelmem.
      - Uncsi. Nikkivel voltam. - "És úgy egyébként szexuális tartalmú álmom volt valaki másról" – mondtam volna, ha teljes leltárt akarok a mai napról. - És neked?
      - Nekem... - kezdte, majd derekamnál fogva közelebb vont magához – hiányoztál.
      Forró ajkai apró csókokat leheltek nyakamra.
      - Hmm, te is nekem – nyögtem. Karjaimat a nyaka köré fontam, míg kezei pólóm alatt utat találtak csupasz bőrömhöz, ami égett az érintésétől. Ajkai feljebb kúsztak az enyémekig és lázasan kezdett el csókolni. Rob ujjai már a nadrágom gombjánál jártak, mielőtt azonban eltávolította volna a zavaró ruhadarabot, bevitt a hálóba és óvatosan az ágyra fektetett.
      A következő pillanatban elvált tőlem, de csak hogy megszabadítson a köztünk lévő akadályoktól. Ajkait végighúzta nyakamon, majd hasamat kezdte el csókolgatni, mire belőlem jóleső nyögések szakadtak fel. Őrjítően lassan húzta le rólam a bugyimat, miközben a felszabaduló területet csókokkal halmozta el.
      Én sem tétlenkedtem: remegő kezeimmel nadrágját kezdtem el kigombolni. Mikor már semmi nem állt közénk, Rob nőiességemet kezdte el cirógatni, ezzel hangos sóhajokat kiváltva belőlem. A következő pillanatban azonban nem ujjait éreztem magamban, hanem nyelve játékát. Szinte rögtön úgy éreztem, hogy felrobbanok, és pár pillanattal később utol is ért a megsemmisülés.
      Rob felkúszott ajkaimhoz egy csókért, én pedig a hátára fordítottam, hogy én ezúttal én legyek felül. Mellkasát kezdtem el csókokkal tarkítani, miközben kezem egyre lejjebb csúszott – egészen vágyai lüktető központjához. Felnyögött, ahogy megérintettem merev testét. Ahogy lejjebb csúsztam, a kezemmel elkezdett játékhoz nyelvem is csatlakozott. Élvezettel hallgattam a hangokat, amiket "kínzásommal" csaltam elő belőle. Ujjai hajamba kúsztak, ahogy átadta magát az elsöprő élvezetnek.
      Visszahajolva fölé édes csókot követeltem, amit Rob meg is adott. Újból felém gördült, és csókunk megszakítása nélkül végigsimított testemen, majd végre kitöltötte bensőmet. Rob ajkai elnyelték hangos sikolyomat. Ahogy elkezdett bennem mozogni, éreztem, hogy felemészt a vágy, többet akartam. Csípőmet megmozdítva ösztökéltem gyorsabb mozgásra szerelmemet. Ő is készségesen gyorsított a tempón, míg én szüntelenül nyögtem a végső beteljesülés előtt.
      Az alhasamban lévő érzés lassan tört fel, és ahogy Robot egy férfias morgás kíséretében elérte a megsemmisülés, elhatalmasodott fölöttem is a kéj, és hangos sikollyal ért el az orgazmus. Rob újabb csókot követelt, majd zihálva váltunk szét, de csak hogy azután verejtéktől nedves mellkasára húzzon.
      - Szeretlek – suttogtam, még mindig el-elakadó lélegzettel.
      - Én is szeretlek – felelte, majd szavait alátámasztva megcsókolt, ezúttal nem vággyal telítve, hanem szerelemmel, mégis szenvedéllyel.

      Éreztem, ahogy a napsütés áthatol a szemhéjamon. Kellemetlen volt erre ébredni, úgyhogy elfordítottam a fejem, hogy legalább még egy kicsit tovább aludhassak. Rob azonban már ébren volt.
      - Jó reggelt – mondta, majd apró csókot nyomott ajkaimra.
      Eszembe jutott, hogy ma mind a forgatáson leszünk.
      - Mennyi az idő? - kérdeztem álmosan.
      - Most akartalak felkelteni, lassan el kell indulnunk.
      Sóhajtva kikászálódtam az ágyból. Miután lezuhanyoztunk – a kevés idő miatt sajnos eseménymentesen -, felöltöztünk és elindultunk. Ash is akkor ért a forgatásra mint mi, úgyhogy őt és Robot rögtön a sminkszobába terelték. Én elindultam a többiek felé, ekkor azonban tegnapi álmom főszereplője igyekezett felém.

Ihlethiány...

Igen, most egy kis szünet lesz... az elmúlt napokban próbáltam megírni a következő fejezetet, de egyszerűen nem megy, ráadásul beteg is vagyok. Úgyhogy bizonytalan ideig nem lesz friss (valószínűleg nem fog hetekig húzódni), de utána visszatérek egyszerre két fejezettel. ;)

10. fejezet (TELJES)

Tudom, hogy rövid, de remélem kérhetek pár komit :)

(Kellan)

    Az első forgatási napon pocsékul éreztem magam. Nem lehet igaz, hogy ennyit bénázunk Nikkivel. De most elhatároztam. Ma beszélek vele. Talán majd ha visszaértünk a hotelbe...
    Gondolatmenetemből Kristen hangja szakított ki. Nem messze tőle Nikki háttal állt nekem, és nagyon úgy tűnt, hogy Ashley győzködi valamiről.    
    - Szia Kris, mizujs? - mentem oda hozzájuk.
    - Én igazából... csak... megakartam kérdezni, hogy... hogy milyen sampont használsz.
    Kitört belőlem a röhögés. Minek érdekli Kristent a samponom...? Mielőtt azonban eligazodhattam volna a női elme rejtelmein, már csak arra eszméltem, hogy Kris és Ash kisomfordálnak a képből.
    A francba! Erre ment ki a játék... nincs menekvés. Én és Nikki ketten maradtunk.
    - Jééh Nikki, szia... - istenem, én idióta.
    - Szia...
    - Azt hiszem beszélnünk kellene. Arról ami történt.
    - Igen, már én is szerettem volna...
    - Nézd, el kell mondanom, hogy... - "hogy belédestem mint egy szakadékba", mondtam volna, ha Nikki nem szakít félbe.
    - Nem kell mentegetőznöd. Évek óta ismerlek Kellan, tudom, hogy nem vagy a kapcsolatok híve, mi pedig hibáztunk. Méghozzá elég nagyot, kétszer is. Maradjunk barátok, ahogy eddig is.
    Lefagyva álltam. Mivan?? Hát így érez Nikki? Azt hiszi, hogy csak kihasználtam, és úgy tekintek rá mint egy egyszerű barátra? Nem hagyhattam, hogy az arcomra kiüljön az érzés, amiből Ő rájöhetett volna, hogy bánt a dolog.
    - Teljesen igazad van – szólaltam meg végül. Már csak azt érzékeltem, ahogy ajkai megérintik arcomat, majd elsétál mellőlem.

(Kristen)

    Mire Nikki kivásárolta magát a szerelmi bajából, már esteledett. Teljesen varázslatos módon ez tényleg segített rajta... legalábbis egy ideig.
    Mikor újra a szállodában voltunk, Xavi elhívott minket inni. Nikki mentőövként kapott az ötlet után. Bármit, csak gondolkoznia ne kelljen. A többiek is jöttek, kivéve Kellant – nem meglepő módon - , na meg Robot és Ashley-t, akik még forgattak. A piának köszönhetően mind egyre jobb hangulatba kerültünk, míg a józan eszünk inkább aludni tért.
    Reggel nem a megszokott ágyban ébredtem. Sőt, nem a megszokott pasi mellett. Xavier ágyában voltam. Méghozzá ővele. Maga a tudat, hogy ruhában voltam, megnyugtatott. Na meg tudom, hogy részegen se feküdnék le a legjobb barátommal.
    Ahogy felültem, belém hasított a fejfájás. Még jó, hogy ma nem forgatok. Szép is lenne másnaposan... Mellettem Xavi is ébredezni kezdett. De rögtön fel is ébredt, mikor meg akart fordulni és lezúgott az ágyról.
    - Hogyazajóku... - morogta.
    - Megnyugtat, hogy te vagy a másnaposabb.
    - Kösz Kris, tudtam, hogy rád mindig számíthatok.
    - Miért vagyok a te ágyadban? - kérdeztem kábán.
    - Kiütötted magad még azelőtt, hogy Ashley és Rob megérkeztek volna, úgyhogy felrángattalak magammal – válaszolta barátom, míg nagy nehezen feltápászkodott.
    - Oh... - ennyit tudtam kinyögni. Vajon mit gondolhat most Rob...
    - Azt hiszem most át kéne mennem... - mondtam.
    - Menj csak. Tudasd a lovagoddal, hogy nem másztam rád – vigyorgott Xavi.
    - Kapd be – mosolyodtam el én is.
    Ahogy beléptem a mi szobánk ajtaján, Rob jött ki a fürdőszobából. Az, hogy mindössze egy törölköző volt rajta, elfújta az összes értelmes gondolatomat.
    - Öhh... szia.
    - Szia – köszönt vissza. A hangjában semmiféle érzelem nem volt. Nem volt dühös, amiért egy szó nélkül eltűntem az éjszaka.
    - A többiek mesélték, hogy mi történt. Meg hogy utána felmentetek Xavierrel.
    - Aham... - feleltem anélkül, hogy a szavak eljutottak volna a tudatomig. De aztán eljutottak. - De természetesen semmi nem...
    - Hát persze – mondta Rob még mindig színtelen hangon. Most komolyan azt hiszi, hogy...?
    - Ő a legjobb barátom, Rob. Hülye voltam, kiütöttem magam, ő meg felvitt aludni.
    - Azért kicsit aggódtam, míg nem tudtam mi van veled. Mindenki lennt volt, te pedig sehol...
    - Tudom, és sajnálom.
    Nem válaszolt semmit, úgyhogy közelebb léptem, és finoman megcsókoltam. Végül ő szakította meg nyelvünk egyre szenvedélyesebb táncát.
    - Mennem kell – zihálta.
    - Tudom... - sóhajtottam.
    - Este találkozunk. Hacsak nem leszel kiütve az egyik árokban... - vigyorgott.
    - Oh, kösz szépen.
    - Ugyan kicsim, nincs mit...   
    Rob seperc alatt felöltözött, majd egy utolsó csók után a forgatásra ment. Én Nikkivel ütöttem el az időt, próbálván őt felvidítani. Persze újabb vásárlókörútról szó sem lehetett. Inkább filmet néztünk és kiveséztük egymás életét. Örültem, hogy Nikkivel is ilyen jó barátok lettünk. A barátság olyan dolog, ami évekkel ezelőtt nekem még nem adatott meg.
    Estefelé visszamentem, és beléptem a zuhany alá. Amint megnyitottam a vizet, két kéz érintését éreztem a csípőmön.
    - Hamar megjöttél – mondtam mosolyogva, majd megfordultam. Ekkor viszont ledöbbentem. Nem Rob állt velem szemben.

10. fejezet - részlet

Sziasztok! Nos... ez csak egy kis apró, pár mondatos szösszenet a következő fejezetből, hogy azért mégis csak kapjatok valemennyit. :D Ami viszont újdonság, hogy a fejezet eleje Kellan-szemszög, viszont ez csak egyszeri alkalom, csak hogy lássátok ő hogy éli meg a Nikki-dolgot. :) A teljes fejezet még nem tudom mikor jön, valószínűleg a napokban...

(Kellan)

Az első forgatási napon pocsékul éreztem magam. Nem lehet igaz, hogy ennyit bénázunk Nikkivel. De most elhatároztam. Ma beszélek vele. Talán majd ha visszaértünk a hotelbe...
Gondolatmenetemből Kristen hangja szakított ki. Nem messze tőle Nikki háttal állt nekem, és nagyon úgy tűnt, hogy Ashley győzködi valamiről. - Szia Kris, mizujs? - mentem oda hozzájuk.
- Én igazából... csak... megakartam kérdezni, hogy... hogy milyen sampont használsz.
Kitört belőlem a röhögés. Minek érdekli Kristent a samponom...? Mielőtt azonban eligazodhattam volna a női elme rejtelmein, már csak arra eszméltem, hogy Kris és Ash kisomfordálnak a képből.
A francba! Erre ment ki a játék... nincs menekvés. Én és Nikki ketten maradtunk.

Hogyan tovább...

A helyzet a következő.

Eléggé lehangoló látni, hogy nem kapok komikat meg semmi. Sose értettem az ilyen bejegyzéseket (amit most írok én is) mások blogján, hát most már értem. :D Tényleg lehangoló, és nem ezért csinálom, higyjétek el. Csak kételkedek abban, hogy van-e elég kreativitásom ahhoz, hogy folytassam a történetet. Lássuk be, ennél ezerszer jobb Robsten törik vannak. :) Szóval... szerintem egy pár fejezetet még írok, aztán meglátjuk, hogy mennyire jön be nektek. Ha nem, hát így jártam... :D

Abellana

9. fejezet

Örvendeztessetek meg pár komival :)

(Kristen)

Az első nap forgatási szünetei Kellan és Nikki békítéséről szóltak. A nap vége felé közeledve Ash és én bíztattuk Nikkit, hogy beszéljen már vele.
- Rendben, megteszem – szánta el magát barátnőnk. Megtett egy lépést. Aztán még egyet.
- Inkább nem – fordult vissza fájdalmas kifejezéssel az arcán.
- Meg kell tenned, menj már – noszogatta Ash.
Ekkor eszembe jutott a mentő ötlet, és odahívtam magunkhoz a pár méterre lévő Kellant.
- Szia Kris, mizujs? - szemem sarkából láttam, hogy Nikki menekülni próbál, de Ash nem hagyja.
- Én igazából... csak... megakartam kérdezni, hogy... - gyerünk Kristen, most vágd ki magad a helyzetből – ...hogy milyen sampont használsz.
Gratulálok magamnak. Címeres idióta vagyok.
- Mi?? - röhögte el magát Kellan.
- Izé... jajj, ott van Rob, megyek is – mondtam, majd gyorsan elslisszoltunk Ashley-vel, és magukra hagytuk őket. Mostmár nincs menekvés, meg kellett beszélniük.
- Látom te is végeztél mára – állapítottam meg Robhoz érve, majd egy csókot váltottam vele.
- Hm, bizony. Alig láttalak a szünetekben.
- Tudom, Ash megrögzött mániája lett, hogy segítenünk kell Nikkiéknek.
- És sikerült? - érdeklődött szerelmem. Hátra pillantva láttam, ahogy a szóban forgó páros lassan sétálva a díszletek közt beszélgetett.
- Nagyon remélem – feleltem.
Robbal visszamentünk a hotelba, rögtön a lakosztályunk felé véve az irányt. Amint az ajtó becsukódott mögöttünk, Rob leült velem a kanapéra, és az ölébe húzott, miközben hevesen csókoltuk egymást.
Eszembe jutott, amit a múltkor mondott. Nem tudhattam, hogy az a bizonyos "szeretlek" csak a pillanat hevében csúszott ki a száján, vagy komolyan is gondolta.
- Rob...
- Hmm?
Elhúzódtam tőle - ami már csak a levegővétel szempontjából is jól jött – és a szemébe néztem. - Szeretlek. - Csak remélni tudtam, hogy a vallomásom viszonzásra talál. Egy apró puszit nyomott ajkaimra.
- Én is téged – suttogta.
Tovább csókolt, olyan szenvedéllyel, ami már gyulladást okoz. Egyik kezemmel befurakodtam magunk közé, és az inge alá nyúlva cirógattam mellkasát, mire izmai összerándultak. Tetszett, amit kiváltottam belőle. Lassan elkezdtem kigombolgatni az ingjét, az ő kezei pedig pólóm aljánál jártak. Amint megszabadítottam őt a zavaró ruhadarabtól, ő is ugyanezt tette, majd melltartóm anyagán keresztül kezdte el csókjaival kényeztetni a mellkasomat. Ujjai a farmerom gombját találták meg, és neki is látott, hogy kihámozzon belőle.
Csípőmet elkezdtem lassan mozgatni az ölében - és nem is maradt el a várt hatás. Szűkké vált farmerját, és az alsónadrágját egyszerre húztam le, de még nem egyesítettem testünket. Végigcsókoltam mellkasát, amire ő jóleső nyögésekkel felelt. Ahogy elértem vágyai központjához, őrjítően lassan kezdtem el kezemmel kényeztetni, majd később nyelvem is beszállt a játékba. Rob nem csak mélyről jövő férfias morgásával adta tudtomra, hogy elérte a gyönyörök kapuját, de ennek langyos bizonyítékát is megéreztem számban.
Újból felemelkedtem hozzá egy csókért, amit ő örömmel meg is adott. Ujjai végigsimítottak gerincemen, majd előrehúzta kezét, és benyúlt a tangám alá. Az őrületbe kergetett édes kínzásával. Ahogy finoman kényeztette ujjaival középpontomat, egyre hangosabb nyögések törtek fel belőlem. De ő gonosz módon az utolsó pillanatban húzta ki kezét az alsóneműmből, ami utána rögtön a földön landolt.
Csípőmmel merev férfiasságánál köröztem, amivel látszólag megőrjítettem őt. Rob megelégelte "kínzásomat" és végül magára húzott. Egyszerre nyögtünk fel az érzéstől. Elkezdtem rajta mozogni, miközben nyelvünk még mindig saját vad táncát járta. Kezei folyamatosan simogattak, hol a hátamat, hol a combomat. A nyaka tövébe hajtottam fejem, míg ő a vállamat gazdagította csókjaival.
Pár perc múlva éreztem, ahogy a kéj magával ránt, és a következő pillanatban lehúz magával a mélybe. Rob is ugyanakkor ért a csúcsra, én pedig zihálva omlottam a karjaiba. Óvatosan felemelt, és bevitt a szobába, ahol letett az ágyra, majd pedig ő is mellém feküdt. Szinte azonnal elszenderedtem.

Másnap reggel az Ő csókjaira ébredtem. Szívesen folytattam volna a tegnap esti elfoglaltságunkat, de ma Rob és Ashley egy közös jelenetet vettek fel, így neki mennie kellett. Amint kedvesem kilépett az ajtón, én rendbe szedtem magam, és lementem a hotel halljába, ahol már ott volt Nikki.
- Na? Mesélned kell! - ültem le mellé. Nikki értetlenül nézett.
- A beszélgetésről! - folytattam.
- Jaa, hogy az... ne is mondd. Hülye voltam.
- Hogy érted?
- Hát... nem tudtam, hogy mondjam meg neki, hogy régóta több van már bennem iránta. Teljesen leblokkoltam, inkább azt mondtam, hogy az a két éjszaka botlás volt, és ne rontsuk el a barátságunkat ezzel.
- És erre Kellan?
- Ez a legrosszabb az egészben. Teljesen egyet értett.
- Jajj Nikki, sajnálom...
- Mostmár mindegy. Ne beszéljünk erről. Tudod mi vidítana fel?
- Mondd és meglesz.
- Egy pár új cipő. - Fájdalmasan nyögtem fel. Vásárlás... ez a szó nagyjából összefoglalja a legnagyobb rémálmomat.
- Ne is ellenkezz Kris, készülj fel a shoppingtúrára.
- Na jó, de ne szokd meg túlságosan... - vigyorogtam.
Felmentünk összepakolni a cuccainkat, majd elindultunk felfedezni az üzleteket.

8. fejezet

Elvileg hosszabbra akartam ezt a fejezetet, de most így jött ki. :D A végére már elfogyott az ihletem, de azért remélem szerintetek nem olyan szörnyű. :)

2 hét múlva...

(Kristen)

Pontban hatkor jelezte az ébresztőórám, hogy ideje lenne felkelni, de kétórányi alvás után legszívesebben kidobtam volna azt a vackot az ablakon. Mellettem Rob úgy aludt, hogy egy atomrobbanásra se ébredt volna fel, úgyhogy még nem volt szívem felébreszteni. Álmosan kitámolyogtam a fürdőbe, hogy emberi kinézetet varázsoljak magamnak.
Ma mindenki Vancouverbe utazik, ezen a napon ruha és sminkpróbák várnak ránk, utána pedig a jeleneteket fogjuk elpróbálni. A Runaways-t a napokban fejeztük be, úgyhogy szerencsére a két forgatás nem ütközött.
Ami köztem és Rob között volt, már rég nem volt titok a stábnak, de senki másnak sem, mivel a paparazzik egyfolytában Rob nyomában jártak, így lefotóztak minket együtt, ezzel végleg romba döntve a tévhitet, hogy Ő és Ashley egy pár.
Félálomban ledobáltam magamról a ruhákat, amiket hajnalban vettem fel mikor elkezdtem fázni, és beálltam a zuhany alá. A vizet langyosra állítottam, hogy lehetőleg felébredjek.
A derekam köré fonodó két kar meglepetésként ért, mivel Rob teljes csöndben settenkedett mögém. Nyakamat kezdte el csókokkal borítani, ujjai pedig az alhasamat simogatták. Megfordultam, hogy szembekerüljek vele, ajkai pedig máris megtalálták enyémeket. Nyelve forró táncba hívta az enyémet, és képes volt arra, amire a hidegzuhany nem – máris teljesen ébren voltam.
Karjaimat nyaka köré fontam, ő pedig a zuhanykabin oldalának döntve simította végig testemet. Ahogy egy pillanat múlva megéreztem magamban ujjait, már teljesen kiszállt az álmosság gondolata a fejemből. Egyre közelebb repített a csúcshoz, én pedig nyöszörögve áhítoztam a beteljesülésért. Rob azonban nem várta meg ezt.
A fenekemnél megtartva felemelt, s csípőmet magához ragadva váltunk eggyé. Hangosan felnyögtem, ahogy megéreztem magamban. Gyorsan és mielőbbi kielégülésre éhesen mozgott, miközben ajkai még mindig az enyémeket falták. Pár perc múlva Rob el is érte a gyönyörök kapuját, pár lökéssel később pedig én is követtem. Egy kéjes sikoly kíséretében hagytam, hogy átjárjon az érzés. Még utoljára megcsókolt, aztán sietve lezuhanyoztunk, és elindultunk a reptérre.
Mikor megérkeztünk Vancouverbe, rögtön a hotelbe vittek minket. Rob és köztem szóba jött, hogy külön szobában leszünk, hiszen még csak két hete vagyunk együtt és itt leszünk hónapokig. Ez gyakorlatilag olyan lenne, mint együtt lakni. De mivel az éjszakákat amúgyis együtt töltenénk, nappal pedig végig forgatni fogunk, a közös szoba mellett voksoltunk.
Miután kipakoltunk, rögtön indulnunk is kellett.

(Rob)

A többiekkel megbeszéltük, hogy este vacsorázni megyünk, úgyhogy miután sikeresen lekapartam magamról Edward arcát, el is indultunk az étterembe. A jobb oldalamon ülő Kellan elég idegesnek látszott, és mikor Nikki megkérte Kris-t és Ashley-t, hogy kísérjék ki egy cigire, ő meg is vallotta feszültségének tárgyát, amire nem igazán számítottam.
- Lefeküdtem Nikkivel – bökte ki.
- Mi? Mikor??
- Az első buli után... Nikki kicsit be volt állva, én vittem haza, aztán...
- És mi volt az után?
- Semmi. Nem beszéltünk – felelte vállat vonva.
- Hetekkel ezelőtt lefeküdtetek Nikkivel és azóta nem beszéltetek?
- Ez nem olyan egyszerű. Teljesen ki volt ütve, azt se tudta mit csinál.
- És erre te megfektetted? - vigyorogtam kajánul.
- Fogd be!
Ekkor visszatértek a lányok. Kris egy apró csókot nyomott számra, majd visszaült mellém. Vágyaim újból éledezni kezdtek iránta, és ezen az sem segített, mikor egyik kezét rárakta lábamra, majd közelített vágyaim központjához. Mivel az étkezésen már túl voltunk, úgy gondoltam senki sem fog hiányolni minket holnapig. Villámgyorsan elköszöntünk mindenkitől, majd visszavitettük magunkat a hotelbe.
Mikor a szobánk ajtaja becsukódott mögöttünk, azonnal karjaimban vittem be Kristent a hálóba. Hirtelen magával ragadott egy érzés, de nem tudnám megnevezni mi volt az. Most elsődleges vágyam volt neki megadni azt a gyengédséget és szenvedélyt amit szerettem volna.
Leraktam őt az ágyra, majd fölé kerekedve végigcsókoltam testét, miközben sorra szedtem le róla a ruháit. Ezután ledobáltam az enyémeket is, hogy semmi se választhassa szét egyesülni kívánó testünket. Lágy csókot leheltem ajkaira, majd lefelé haladva lassan végigcsókoltam – elidőzve melleinél – míg nem elértem nőiességéhez. Ahogy megízleltem, a szoba falai nem csak Kristen sikolyát zárták körbe, de az én mély nyögésemet is. Még többet akartam belőle.
Lassan nyaltam végig minden centijét, miközben két ujjamat is belé fúrtam. Kris csípője vonaglott alattam, s közben a nevemet nyögte. A furcsa érzés megint elöntött – teljesen váratlanul.
Mielőtt viszonozhatta volna az előbbieket, újból szájon csókoltam és amilyen lassan csak tudtam, elmerítkeztem benne. Viszont ezután percekig nem mozdultam, csak élvezni akartam a közelségét. Éreztem, ahogy mellkasom alatt szíve egyre sebesebben dobog.
Elkezdtem benne mozogni, ő pedig minden lökésemet egy elfojtott nyögéssel fogadta. Minden perccel egyre közelebb kerültünk a gyönyör legfelsőbb fokához, mígnem ugyanabban a pillanatban értük el azt. Ziháló lélegzetünk hangjai betöltötték a szobát. Ahogy lenyugodtam, végigsimítottam Kris arcán és megcsókoltam. Ekkor rájöttem mi volt az az érzés.
- Szeretlek, Kristen – suttogtam ajkai közé.
Nem láttam az arcát, de pár másodperc után olyat mondott, amitől meglódult a szívem, sőt, egyenesen repülni tudtam volna.
- Én is szeretlek.
Egy utolsó csókot váltva szenderedtünk el.
Mikor reggel felébredtem, Kris nem feküdt mellettem. Arra gondoltam, hogy talán a fürdőben lesz, de ott sem találtam. Miután vettem egy gyors zuhanyt és felöltöztem, elindultam lefelé a hotel halljába. Ahogy leértem, Kellan sietett elém.
- Rob, jó hogy jössz, beszélnünk kell...
- Mi az?
- Lefeküdtem Nikkivel. - Nem értettem. Tegnap már megejtettük ezt a beszélgetést.
- Tudom, tegnap mondtad – feleltem.
- Nem – rázta a fejét türelmetlenül. - Tegnap meg akartam beszélni vele a dolgokat, mert ki tudja mi lehet még ebből... aztán egyszer csak... a dolgok egymás után jöttek és a szobámban kötöttünk ki.
Egy percig csak bámultam barátomra, majd megszólaltam.
- Mondd Kellan, nekifutásból vagy ennyire hülye?
- Kösz az együttérzést.
- Most komolyan, nemsokára forgatunk. Ti meg nem is beszéltek egymással.
- Apró bökkenő – legyintett.
Nem volt időm válaszolni, mivel a hotel étterméből épp kijött Ash és Kris.
- Jaj, bocsáss meg, csak Ash lehívott reggelizni, én meg nem akartalak felkelteni, úgyhogy... - egy csókkal fojtottam bele kedvesembe a mentegetőzést.
- Semmi gond – mosolyogtam rá, ő pedig viszonozta.
Kellan ránk nézve sóhajtott egyet, mire Ash dühös pillantást vetett rá. Nyilvánvalóan őt hibáztatja, hogy "kihasználta" Nikkit. És akkor még nem is tudja a legújabb fejleményeket...

(Kristen)

A következő 5 napban végig próbáltunk, majd vasárnapra kaptunk egy szabad napot a forgatás előtt. Úgy terveztük, hogy Robbal együtt töltjük a napot, viszont a többiek keresztülhúzták a számításainkat. Délután Nikki és Ash rángattak el vásárolni, este pedig mind együtt mentünk koncertre. Rob és én viszont csak egymással törődtünk a koncert alatt is, kicsit sem zavartatva magunkat.
Úgy éreztem most valahogy minden megvan. Színésznő lettem, önálló ember, akinek vannak barátai és aki... szerelmes.
A koncert után visszamentünk a hotelbe, ahol hajnalig elütöttük az időt – nem éppen alvással. Másnap belekezdtünk a forgatásba, nem tudva mi fog még történni a következő pár hónapban.