10. fejezet (TELJES)

Tudom, hogy rövid, de remélem kérhetek pár komit :)

(Kellan)

    Az első forgatási napon pocsékul éreztem magam. Nem lehet igaz, hogy ennyit bénázunk Nikkivel. De most elhatároztam. Ma beszélek vele. Talán majd ha visszaértünk a hotelbe...
    Gondolatmenetemből Kristen hangja szakított ki. Nem messze tőle Nikki háttal állt nekem, és nagyon úgy tűnt, hogy Ashley győzködi valamiről.    
    - Szia Kris, mizujs? - mentem oda hozzájuk.
    - Én igazából... csak... megakartam kérdezni, hogy... hogy milyen sampont használsz.
    Kitört belőlem a röhögés. Minek érdekli Kristent a samponom...? Mielőtt azonban eligazodhattam volna a női elme rejtelmein, már csak arra eszméltem, hogy Kris és Ash kisomfordálnak a képből.
    A francba! Erre ment ki a játék... nincs menekvés. Én és Nikki ketten maradtunk.
    - Jééh Nikki, szia... - istenem, én idióta.
    - Szia...
    - Azt hiszem beszélnünk kellene. Arról ami történt.
    - Igen, már én is szerettem volna...
    - Nézd, el kell mondanom, hogy... - "hogy belédestem mint egy szakadékba", mondtam volna, ha Nikki nem szakít félbe.
    - Nem kell mentegetőznöd. Évek óta ismerlek Kellan, tudom, hogy nem vagy a kapcsolatok híve, mi pedig hibáztunk. Méghozzá elég nagyot, kétszer is. Maradjunk barátok, ahogy eddig is.
    Lefagyva álltam. Mivan?? Hát így érez Nikki? Azt hiszi, hogy csak kihasználtam, és úgy tekintek rá mint egy egyszerű barátra? Nem hagyhattam, hogy az arcomra kiüljön az érzés, amiből Ő rájöhetett volna, hogy bánt a dolog.
    - Teljesen igazad van – szólaltam meg végül. Már csak azt érzékeltem, ahogy ajkai megérintik arcomat, majd elsétál mellőlem.

(Kristen)

    Mire Nikki kivásárolta magát a szerelmi bajából, már esteledett. Teljesen varázslatos módon ez tényleg segített rajta... legalábbis egy ideig.
    Mikor újra a szállodában voltunk, Xavi elhívott minket inni. Nikki mentőövként kapott az ötlet után. Bármit, csak gondolkoznia ne kelljen. A többiek is jöttek, kivéve Kellant – nem meglepő módon - , na meg Robot és Ashley-t, akik még forgattak. A piának köszönhetően mind egyre jobb hangulatba kerültünk, míg a józan eszünk inkább aludni tért.
    Reggel nem a megszokott ágyban ébredtem. Sőt, nem a megszokott pasi mellett. Xavier ágyában voltam. Méghozzá ővele. Maga a tudat, hogy ruhában voltam, megnyugtatott. Na meg tudom, hogy részegen se feküdnék le a legjobb barátommal.
    Ahogy felültem, belém hasított a fejfájás. Még jó, hogy ma nem forgatok. Szép is lenne másnaposan... Mellettem Xavi is ébredezni kezdett. De rögtön fel is ébredt, mikor meg akart fordulni és lezúgott az ágyról.
    - Hogyazajóku... - morogta.
    - Megnyugtat, hogy te vagy a másnaposabb.
    - Kösz Kris, tudtam, hogy rád mindig számíthatok.
    - Miért vagyok a te ágyadban? - kérdeztem kábán.
    - Kiütötted magad még azelőtt, hogy Ashley és Rob megérkeztek volna, úgyhogy felrángattalak magammal – válaszolta barátom, míg nagy nehezen feltápászkodott.
    - Oh... - ennyit tudtam kinyögni. Vajon mit gondolhat most Rob...
    - Azt hiszem most át kéne mennem... - mondtam.
    - Menj csak. Tudasd a lovagoddal, hogy nem másztam rád – vigyorgott Xavi.
    - Kapd be – mosolyodtam el én is.
    Ahogy beléptem a mi szobánk ajtaján, Rob jött ki a fürdőszobából. Az, hogy mindössze egy törölköző volt rajta, elfújta az összes értelmes gondolatomat.
    - Öhh... szia.
    - Szia – köszönt vissza. A hangjában semmiféle érzelem nem volt. Nem volt dühös, amiért egy szó nélkül eltűntem az éjszaka.
    - A többiek mesélték, hogy mi történt. Meg hogy utána felmentetek Xavierrel.
    - Aham... - feleltem anélkül, hogy a szavak eljutottak volna a tudatomig. De aztán eljutottak. - De természetesen semmi nem...
    - Hát persze – mondta Rob még mindig színtelen hangon. Most komolyan azt hiszi, hogy...?
    - Ő a legjobb barátom, Rob. Hülye voltam, kiütöttem magam, ő meg felvitt aludni.
    - Azért kicsit aggódtam, míg nem tudtam mi van veled. Mindenki lennt volt, te pedig sehol...
    - Tudom, és sajnálom.
    Nem válaszolt semmit, úgyhogy közelebb léptem, és finoman megcsókoltam. Végül ő szakította meg nyelvünk egyre szenvedélyesebb táncát.
    - Mennem kell – zihálta.
    - Tudom... - sóhajtottam.
    - Este találkozunk. Hacsak nem leszel kiütve az egyik árokban... - vigyorgott.
    - Oh, kösz szépen.
    - Ugyan kicsim, nincs mit...   
    Rob seperc alatt felöltözött, majd egy utolsó csók után a forgatásra ment. Én Nikkivel ütöttem el az időt, próbálván őt felvidítani. Persze újabb vásárlókörútról szó sem lehetett. Inkább filmet néztünk és kiveséztük egymás életét. Örültem, hogy Nikkivel is ilyen jó barátok lettünk. A barátság olyan dolog, ami évekkel ezelőtt nekem még nem adatott meg.
    Estefelé visszamentem, és beléptem a zuhany alá. Amint megnyitottam a vizet, két kéz érintését éreztem a csípőmön.
    - Hamar megjöttél – mondtam mosolyogva, majd megfordultam. Ekkor viszont ledöbbentem. Nem Rob állt velem szemben.