12. fejezet

Annak ellenére, hogy nem kaptam meg azt a négy kommentet se (de köszönöm annak aki komizott :), úgy döntöttem, hogy felrakom a legújabb fejezetet. Jó olvasást :D

Abellana

(Kristen)

      - Szia Kris – köszönt hatalmas vigyorral az arcán, majd a kezében tartott két kávé közül átnyújtotta az egyiket.
      Az álom ellenére ugyanolyan volt a szememben mint mindig. Végre megnyugodtam: annak az idióta álomnak semmi értelme nem volt, és a valósághoz sem volt semmi köze.
      - Na mi volt tegnap? Nem akadt ki? - tudtam kire gondol.
      - Nem Xavi, képzeld nem akadt ki, mert nem olyan barom, hogy azt higyje, hogy én valaha is lefeküdnék veled az életben – fakadtam ki.
      - Auu. Ez azért fájt.
      Szemeimet forgatva szürcsöltem bele a kávémba, majd én is a sminkeshez igyekeztem, és Xavier követett.
      - Most miért vagy durci? Amiért tegnapelőtt felvittelek? - faggatózott.
      - Nem. És nem vagyok durci.
      - Naa, mondd már el. - komolyan mondom, olyan volt mint egy ötéves...
      - Hisz legjobb barátok vagyunk, Stew – győzködött tovább.
      Mielőtt belegondolhattam volna, hogy milyen abszurd maga a helyzet, hogy elmondom neki az álmomat, előtörtek belőlem a szavak.
      - Na jó, szóval... az a helyzet, hogy tegnap bealudtam Nikkinél és volt egy nagyon fura álmom.
      - Miről álmodtál?
      - Háát... - éreztem ahogy elvörösödök. - Semmi konkrét dologról igazából, csak...
      - Csaaaak? - értetlenkedett Xavi hirtelen jött zavaromtól.
      - Azt álmodtam, hogy szexeltünk – hadartam el. Xavi elröhögte magát.
      - Na és jó voltam? - kérdezte még mindig vigyorogva, én pedig jól oldalba vágtam.
      - Csak annyi volt, hogy beálltam a zuhany alá, megfordultam, erre ott voltál te. Elkezdtél közeledni és ennyi. Felébredtem.
      Drága barátom láthatóan remekül érezte magát miközben fuldoklott a röhögéstől. Ezt meg kellett bosszulnom.
      - De ne aggódj, biztos vagyok benne, hogy Rob ezerszer jobb nálad – mondtam, majd méltóságteljesen elvonultam.

(Rob)

      Ahogy azt gyakran tettük, este megint lementünk mindannyian a bárba. Mikor beültünk az egyik boxba, Kellan előre engedte Nikkit és Ashley-t, a mi Bellánk azonban ravasz volt.
      - A francba, valamit elfelejtettem, mindjárt jövök – mondta Ash, nem nagy gondot áldozva a színészi játékára. - Addig nyugodtan ülj le, Kellan.
      Nikki gyilkos szemekkel pillantott Ashleyre, míg Kellan becsusszant mellé. A feszültség tapintható volt köztük, és ezt a többiek is észrevették, de nem szóltak semmit. Azonban a mi kedvenc búskomor szerelmes párosunk megoldotta a problémát: igyekeztek mindenkit túlinni.
      Kris láthatóan visszafogta magát ezúttal, amit Xavier is észrevehetett, mert egyszer csak megszólalt:
      - Mi az Kris, csak nem attól félsz, hogy megint az ágyamban kötsz ki?
      Az említett szemei villámokat szórtak legjobb barátja felé, és mi tagadás, ebben a pillanatban én is szívesen eltüntettem volna a vigyort az arcáról. Viszont Kristen inkább megjegyzés nélkül hagyta Xavier viccelődését.
      Az este hátralévő részében szerencsére nem került szóba sem a tegnapelőtti eset, sem bármilyen más kényes téma. Mind remekül szórakoztunk, még Nikki és Kellan is, úgy látszott, hogy most megint úgy vannak egymással mint régen... hónapokkal ezelőtt.
      Egyszer csak éreztem, ahogy egy kéz végigsimít a combomon. Ránéztem a "bűnösre", aki egy kápráztató mosolyt küldött felém, majd a fülemhez hajolt:
      - Gyere utánam pár perc múlva – súgta, majd felállt és csábosan elindult az egyik helyiség felé. Alig egy perc sem telt bele, és én utánamentem. Körbenézve a társaságon úgy tűnt, hogy senki nem vette észre előbbi kis közjátékunkat.
      Ahogy utolértem Kristent, az ajtónak döntve veszettül csókolni kezdtem. Azonban neki még nem vette el teljesen az eszét a vágy, még volt annyi lélekjelenléte, hogy magával húzzon a szobába, mielőtt itt esnénk egymásnak.
      Futólag körbetekintve, valami személyzeti szoba lehetett: padok és szekrények sorakoztak a helyiségben. Kristen lelökött az egyik padra, majd ölembe ülve rögtön a nadrágomat kezdte el gombolni. Ezúttal mindkettőnket a mielőbbi kielégülés hajtotta. Miután kiszabadította ágaskodó férfiasságomat, nem is habozott, rögtön beleült, mire mindketten jól esve sóhajtottunk fel.
      Ezután mégis lelassított, talán feltett szándéka volt a halálba gyötörni. Nem bírtam tovább. Vadul csókoltam ajkait, majd nyakát kényeztettem, míg kezeim a ruhája alatt a fenekébe markolva ösztönözték gyorsabb mozgásra. Valószínűleg ő sem bírta már tovább, mivel megadta amit akartam. Hamarosan meg is lett a hatása, éreztem ahogy szerelmem izmai fájóan ölelnek körbe, ami ha lehet még jobban elvette az eszemet, és amint meghallottam Kristen utolsó hangos nyögését, engem is utolértek a beteljesülés hullámai.
      Pár perc múlva visszamentünk az asztalhoz, és pár ember mosolyából ítélve kitalálták, hogy nem sakkozni vonultunk be a szobába. De nem érdekelt. Boldog voltam.

(Nikki)

      Hajnali kettő múlt.
      Tudtam, hogy mire készülök. És azt is tudtam, hogy józanon nem tenném meg. Azt viszont nem tudtam, hogy mit fog reagálni. Valószínűleg teljesen beégek majd. De szükségem van Rá.
      Lassan, mégis határozottan indultam el az ajtaja felé. Ott azonban megtorpantam. Mi lenne, ha most fognám magam és visszabújnék az ágyba? Lehetőleg a sajátomba... De nem tehetem. Itt a lehetőség, hogy bevalljam neki az igazi érzéseimet.
      Bekopogtam. A szívem a torkomban dobogott. Nem nyitott ajtót elsőre. Még egyszer kopogtam,de közben az agyam egy része már elfogadta, hogy ebből nem lesz semmi és visszamegyek aludni. Ekkor viszont kinyílt az ajtó. Láthatóan most kelt fel.
      - Nikki...szia – köszönt álmosan és elég meglepetten.
      - Bocs, hogy felébresztettelek, csak nagyon szeretnék beszélni veled.
      Rájöttem, hogy mennyire hülyén hangzik az, hogy hajnali kettőkor beszélni akarok vele. A beszédképességemen pedig cseppet sem segített, hogy félmeztelen volt.
      Beljebb invitált a kanapéra.
      - Oké nézd, Kellan, a helyzet az, hogy a múltkor nem voltam őszínte.
      - A múltkor...? - Lévén most keltettem fel, a szavak nehezen jutottak el a tudatáig.
      - Azt mondtam, hogy szerintem hiba volt ami köztünk történt. De nem így gondolom.
      Erre aztán felébredt.
      - Nem így gondolod?
      - Én... kedvellek. Nagyon is. De talán te nem így érzel.
      Köpni-nyelni nem tudott. Mikor már percek múlva sem szólalt meg, felálltam. Megalázva éreztem magam.
      - Ne, Nikki, várj!
      Már csak azt éreztem, ahogy visszaránt a könyökömnél fogva és megcsókol.