23. fejezet

Máris meghoztam a következő fejezetet, köszönöm az imádnivaló kommenteket :D Még csak annyi, hogy ezentúl névtelenek is írhatnak ;) Jó olvasást...
Abellana

(Kristen)

      - Huhh, a francba! Bocsi...
      Nikki hangja szakította félbe a csókunkat, de rögtön ki is ment. Remek...
      - Ezt tekintsd egy könyörületcsóknak – mondtam Iannek egy lesújtó pillantás kíséretében, majd kisiettem a lakókocsijából.
      - Nikki, várj! Mit kerestél Ian öltözőjében? - kérdeztem őt mikor utolértem.
      - Éppenséggel téged. Bocs, hogy félbeszakítottam a kis privát együttléteteket... - mondta gyúnyosan.
      - Ne már Nikki, tudod hogy én nem...
      - A francba, Kristen! Hogy tehetted ezt? - fakadt ki Nikki.
      - Ne csináld már, én csak... - próbáltam védekezni, de megint félbeszakított.
      - Tudod mit? Engem nem is érdekel. Rob már tudja.
      Ledöbbentem. Akkor ezért van Nikki kezében a telefonja.
      - Vele beszéltél éppen – suttogtam.
      - Rögtön letette. Ezt jól elcseszted Kristen...
      Legbelül tudtam, hogy ebben igaza van, de elvileg a barátom, támogatnia kéne.
      - Kösz Nikki, mintha magamtól nem tudnám.
      Nikki és Rob régóta barátok voltak, úgyhogy valahol őt is megértettem, és talán jogosan akadt ki. A veszekedésünk után taxival ment haza, én pedig elindultam egyedül, miközben észérveket sorakoztattam fel a fejemben.

(Rob)

      Amint Nikki kimondta a szavakat, kinyomtam a telefont és kis híján földhöz is vágtam. Ezt egyszerűen nem tudtam elhinni. Kristen pontosan tudta mit gondolok Ianről és tegnap még arról győzködött, hogy engem szeret, Ian pedig nem érdekli. A bárszekrényhez lépve próbáltam csitítani az indulataimat, nem túl sok sikerrel... Pár perc múlva Kristen is megérkezett.
      - Szia – köszönt halkan, mikor bejött az ajtón.
      Nem viszonoztam, csak haragos pillantást vetettem rá.
      - Rob, nagyon sajnálom.
      - Mióta tart? - kérdeztem ügyet sem vetve a mondanivalójára.
      - Rob, semmi sincs Ian és én köztem! Egyszerűen csak megcsókolt, én pedig egy pillanatra megőrültem, sajnáltam őt és visszacsókoltam.
      - Mit kerestél a lakókocsijában?
      - Beszélni szerettem volna vele. Nézd Rob...
      - Ne is fáradj Kristen.
      - Rob!! Kérlek, higgy nekem! Az egy utolsó csók volt, és nem éreztem semmit, csak sajnálatból volt az egész.
      Haragudtam Kristenre, és nem tudtam neki csak úgy egyszerűen megbocsátani.
      - Bevallotta, hogy szeret engem, de én elmondtam neki, hogy téged szeretlek, Rob. Nem történt semmi.
      Mikor nem válaszoltam, Kristen közelebb jött.
      - Egyetlen ember létezik számomra. Senki más nem férkőzhet a szívemhez, senki más nem érinthet meg úgy ahogyan ő, senki másnak nem fogom azt mondani, hogy szeretem. Sajnálom, ha te nem így érzed Rob – mondta Kristen, majd felment az emeletre.
      Eszembe jutott, hogy neki sem lehet könnyű, pláne az állandó féltékenységemmel, ráadásul meg is gyanusítottam, hogy megcsal. Pedig volt már pár dolog, amit ő hajlandó volt elfelejteni nekem. Hirtelen teljes bizonyossággal sújtott le rám, hogy Kristen tényleg szeret. Ahogy én is őt, és csak ez számít most.
      Felmentem a hálószobába, és Kristen épp a szekrénynél állt, én pedig hátulról átkaroltam.
      - Mindennél jobban szeretlek – mondtam belecsókolva a nyakába.
      Mikor meghallottam, hogy sír, rájöttem arra is, hogy mekkora barom vagyok. Megfordult miközben karjaival körülölelt, és felzokogott.
      - Annyira sajnálom...
      - Jajj, Kristen! Én sajnálom, érzéketlen hülye voltam, bocsáss meg...
      Apró puszikkal borítottam be ahol csak értem, majd felkapva őt az ágy felé indultam. Letettem őt a szélére, én pedig elé térdeltem.
      - Nagyon szeretlek Kris, és sajnálom ezt a hülye féltékenykedést... - suttogtam, mire ő kezei közé vette arcomat. A szemei még mindig nedvesen csillogtak, de így is gyönyörű volt.
      - Nem akarlak ilyen hülyeség miatt elveszíteni. Szeretlek.
      Szorosan magamhoz öleltem, és a hajába súgtam:
      - Nem fogsz elveszíteni.
      Hátrébb hajoltam, hogy hozzáférhessek az ajkaihoz. Nem érdekelt, hogy fél órája kit csókolt, az az egy érdekelt, hogy most engem csókolt. Forró nyelve találkozott az enyémmel, és máris veszettül kívántam őt.
      Finoman hátradöntöttem szerelmemet, miközben énis mellé feküdtem. Nyelveink szüntelenül vívták a csatájukat, miközben megszabadítottuk egymást a ruháktól. Lassan kezdtem el végigcsókolni Kristent, a kulcscsontjától a mellei dombján keresztül egészen az alhasáig, majd elértem nőiességét. Birtokba vettem a nyelvemmel, mire szerelmemből jóleső sóhajok buggyantak elő. Ujjai hajamban cikáztak, miközben az enyémeket befúrtam nyelvem mellé, és így kényeztettem tovább. Megállíthatatlan nyögések törtek fel Kristen ajkai közül, kész zene volt füleimnek.
      Amint nevemet sikoltva elérte a gyönyör, felkúsztam hozzá, hogy csókot követeljek, amit szerencsére nem tagadott meg tőlem. Lábait derekam köré kulcsolta, én pedig a következő pillanatban amilyen lassan csak tudtam, belé hatoltam.
      Tudtam, hogy ez megőrjíti, és nem is tévedtem, ugyanis a hátam újabb karmolásokkal lett gazdagabb, de egyáltalán nem bántam. Újabb csókban forrtunk össze és közben – még mindig ráérősen – mozogni kezdtem.
      Kris hangos sóhajok közepette tűrte apró kínzásomat, de nem sokáig. Ő is mozgatni kezdte a csípőjét, így hajszolva gyorsabban a gyönyör felé, és ettől az én ellenállásom is megtört. Hevesen mozogtunk, egyszerre mozdítva csípőinket, miközben nyelveink is saját, elképesztő ritmusukat járták.
      Kristen apró kezei lefelé barangoltak a hátamon egészen a fenekemig, miközben én még mindig a combját markoltam. Ki tudja mennyi idő után, egyre csak gyorsítottunk a tempón, majd egymás nevét sóhajtva merültünk el az élvezetekben.
      Verejtéktől nedves testünk még mindig összeforrt, miközben tovább csókoltuk egymást. Kis idő után kihúzódtam szerelmemből, majd még egyszer végigcsókoltam testét, utoljára hagyva ajkait.
      - Szeretlek – súgta Kristen még mindig elfúló hangon, miközben karjai körülöleltek.
      - Én is szeretlek – viszonoztam, majd álomra hajtottuk fejünket.