21. fejezet

Nos... :D Karácsonyra akartam egy extra hosszú fejezetet írni meglepiként, de helyette csak egy picivel hosszabb fejezet sikerült. :D Köszönöm az előző részhez a kommenteket :) Olvassatok és kommizatok :D Ezen kívűl pedig...

Boldog Karácsonyt Mindenkinek!
Abellana

(Kristen)

      Reggel a telefon csörgése ébreszetett, ami jó dolog volt tekintve, hogy ma is forgatásra kellett mennem. Kész móka lesz másnaposan...
      A kijelzőn Rob neve villogott.
      - Szia – köszöntem rögtön fellelkesedve.
      - Jó reggelt – nevetett Rob. - Remélem már kijózanodtál.
      Megszólalni sem bírtam. Honnan tudja Rob, hogy tegnap ittam? Most fedeztem csak fel, hogy a saját ágyamban – ágyunkban – vagyok, de arra nem emlékszem, hogy kerültem ide.
      - Öhm.. abszolút – feleltem összezavarodva. - De honnan tudod, hogy...
      - Hajnalban felhívtál – közölte.
      Micsoda?? Úristen tudtam, hogy nem kéne annyit inni...
      - És mit mondtam?
      - Nos... közölted, hogy hiányzom neked, majd közvetlen utána azt, hogy épp Iannel iszogattok.
      Szinte láttam a fintort az arcán ahogy kimondja Ian nevét.
      - Jajj Rob, úgy sajnálom... nem igazán volt kedvem az egészhez, de végül aztán mégis elmentünk inni egy kicsit, úgyhogy...
      - Egy kicsit?? - mondta szemrehányóan.
      - Ugyan Rob... nem várhatod el, hogy ne szórakozzak, csak azért mert most távol vagyunk.
      - Semmi bajom nincs azzal ha szórakozol, csak azzal, hogy mindezt vele teszed.
      - Ian nagyon rendes srác, mi a bajod vele? - kérdeztem kissé felemelve a hangomat.
      - Az hogy csorgatja a nyálát utánad...
      - Hülyeségeket beszélsz. Mondtam már, hogy barátnője van.
      - Mintha az akadály lenne...
      - Na jó, nem szeretnék többet erről vitatkozni Rob. Tudod, hogy szeretlek.
      Rob pár másodpercig nem válaszolt, de utána újból halkan megszólalt:
      - Én is szeretlek. És hiányzol.
      Néhány percig beszéltünk még, de utána le kellett tennem, hogy sikerüljön embert varázsolnom magamból a forgatásra. Mivel a nagy sietség miatt kávéra már nem jutott időm, a forgatásra odaérve rögtön a koffein pótlása volt az első dolgom.
      - Látom túlélted az éjszakát – szólt mellettem egy hang.
      - Remélem nem kárörvendesz emiatt annyira...
      - Eszemben sincs – felelte egy mosollyal Ian.
      - Szóóóval... eléggé homályosak a képek. Hogy is kerültem haza tegnap?
      - Nos, mivel nekem – veled ellentétben – még volt egy kis lélekjelenlétem, taxit hívtam, aztán befektettelek az ágyba, majd én is hazamentem.
      - Köszi Ian – hálálkodtam. - Vérbeli ivócimbora vagy.
      A következő órákat végigszenvedtük, és röhögtünk a másik bénaságán, de közben nem tudtam nem észrevenni, hogy Ian öröme nem teljesen felhőtlen. Mikor pedig visszasétáltunk az öltözőkhöz a nap végén, el is kezdtem nála puhatolózni.
      - Grace a bajom. Tudod... elég sok ideje voltunk már együtt és ma reggel szakítottunk – felelte Ian.
      Ez egy kicsit ledöbbentett.
      - Annyira sajnálom, Ian. Remélem a tegnap estének semmi köze hozzá...
      - Igazából van. A tegnap este is csak megerősített benne, hogy a Grace-szel való kapcsolatom nem a régi, és hogy téged... percről percre jobban kedvellek.
      - Hogy... micsoda? - habogtam meglepetten.
      - Jajj, Kristen... mikor reggel találkozunk, és meglátlak, meghallom a hangod és a nevetésed... mindig arra gondolok, hogy miért nem én vagyok az, aki nap mint nap részesülhet ebben.
      - Oké, szerintem te most... össze vagy zavarodva. A szakítás miatt meg minden.
      - Nem! Beléd szerettem, Kristen.
      Maga a tény, hogy egy ember aki az utóbbi hetekben közeli barátom lett, most kijelenti, hogy szerelmes belém, némileg lesokkolt.
      - De én... Robot szeretem. Sajnálom Ian, tényleg. De rossz lányba szerettél bele.
      Nem bírtam már tovább folytatni ezt a hirtelen ért beszélgetést, és faképnél hagytam Iant. Kételkedtem benne, hogy tényleg szerelmes lenne, valószínűleg csak összezavarodott.
      Amint hazaértem, rögtön az ágyba dőltem a kimerültségtől. Nem akartam mást, csak aludni. Még az sem számított, hogy Robbal reggel óta nem beszéltem. Biztosra vettem, hogy az elkövetkezendő napok – sőt hetek – borzasztóan fognak telni.

      Reggel kellemetlen dolgora ébredtem, nevezetesen arra, hogy valaki éppen próbál kitaszigálni az ágyból, mikor pedig felnéztem...
      - Mi a frászt keresel a házamban, Greene? - mordultam legjobb barátnőmre álmosan.
      - A pótkulccsal jöttem be amit adtál. Mivel napok óta nem beszéltünk, gondoltam elkísérlek ma a forgatásra.
      - Azért kíméletesebben is ébreszthettél volna – motyogtam.
      - Az nem az én módszerem – felelte vidám mosollyal Ashley, majd nagy nehezen rávett, hogy kezdjek el készülődni.
      - Na éééés... mi újság Iannel? - kérdezte Ash, mikor már elindultunk.
      - Miért pont Ianről kérdezel?
      - Na jó, tudom, hogy a stábbuli óta nem beszéltünk róla, de azért ott elég jól elvoltatok, és...
      - Mondtam már, hogy hagyj ezzel – szakítottam félbe ingerülten.
      - Szóval csakis jó barátok vagytok...
      Erre nem feleltem, hisz Ian részéről ez nem volt igaz. Ashnek gyanússá vált a hallgatásom, és rögtön rá is kérdezett, hogy mi a probléma.
      - A probléma mindössze annyi, hogy Ian tegnap kijelentette, hogy szakított a barátnőjével és túlságosan is kedvel engem.
      - Dehát te... te Robbal vagy! - mondta Ash leesett állal, mintha épp azt fejtettem volna ki neki az előbb, hogy meg akarok szökni Iannel.
      - Na ne mondd! És engem nem is érdekel Ian, én boldog vagyok.
      - Akkor meg miért vagy ilyen lelombozódott?
      - Mert... barátok voltunk. És mostmár nem igazán lehetünk azok.
      Ash nem fűzött hozzászólnivalót a ténykifejtésemhez, inkább további beszélgetés nélkül mentünk be a stúdióba. Elég kényelmetlen volt ilyen helyzetben forgatni Iannel, és a szünetekben egy szót sem beszéltünk, de a nap végére ez már kezdett túl frusztráló lenni. Megkértem Ash-t, hogy várjon pár percet, és megindultam Ian öltözője felé.
      - Ó, Kris... öhm, szia...
      - Szia, beszélhetnénk egy kicsit? - kérdeztem, mire ő beinvitált.
      - Csak azt szeretném mondani, hogy sajnálom, hogy ez így alakult... de én szeretnék továbbra is a barátod maradni – fogtam bele a mondanivalómba.
      - Nem is tudom, Kris...
      - Hallgass meg, kérlek! Talán egy idő után újra képesek leszünk barátok lenni, addig pedig nem szeretném, ha minden nap így telne... szótlanul.
      Ian egy kis ideig fontolgatta amit mondtam, majd mikor végre bólintott, előre léptem és megöleltem. Elvégre barátoknak ezt még szabad... Szerencsére a következő hetekben jól elvoltunk egymással.

      Pár héttel később már csak néhány napunk volt a forgatás befejeztéig, aminek örültem is, mivel minden este hullafáradtan értem haza. Az egyik este azonban más volt, ugyanis nem sokkal azután, hogy haza érkeztem, valaki kopogtatott az ajtón...
      Amint kinyitottam, először is leesett az állam a meglepetéstől, utána pedig váratlan "látogatóm" nyakába ugrottam, és rögtön elszállt minden fáradtságom.
      - Jesszus, hogyhogy itt vagy? Csak egy héttel későbbre vártalak!
      - Előbb végeztünk, úgyhogy siettem hozzád – mosolygott szerelmem, majd lehajolt, hogy ajkaink végre találkozhassanak.
      - Annyira hiányoztál – motyogta a hajamba.
      - Nekem is hiányoztál – csókoltam meg újra.
      Mivel azonban hetek óta nem láttuk egymást, a csókból rögtön egyre több lett... A hálóig úgysem bírtuk volna ki, úgyhogy mikor Rob felkapott, a nappaliba vitt, és a kanapéra fektetett majd úgy csókolt tovább. A távol töltött idő ellenére azonban lassan kezdte el végigcsókolni a testemet, miközben eltávolította az azt takaró ruhákat. Én viszont eléggé türelmetlenkedtem, úgyhogy igyekeztem én is leszedni az ő felesleges ruhadarabjait.
      Mikor már semmi nem fedte a testünket, Rob egyik kezére támaszkodva hátrébb hajolt és végig nézett rajtam, a szemében pedig vágy tükröződött.
      - Gyönyörű vagy – suttogta, én pedig rögtön az ajkaira vetettem magam.
      Rob egyik keze végigsimított az oldalamon, majd a combomat kezdte el simogatni, miközben lassan eggyé vált a testünk. Élvezetünk hangjait elnyomta vérpezsdítő csókunk.
      Rob lassan de annál inkább vágyakozva hajtott minket a végső élvezetek felé, miközben ajkaink egy pillanatra sem távolódtak el egymástól. Nem sokkal később meg is éreztem a gyönyört, ami egészen az alhasamtól indult és egyre csak fokozódott, míg végül teljesen lecsapott rám, szerelmem pedig rögtön követett.
      Ezután a hálószobában űztük a gyönyört újra meg újra, mígnem hajnalban Rob karjai közt ért az álom.