19. fejezet

Nem akartam sokáig húzni a frisst, úgyhogy annak ellenére, hogy nem lett meg az a négy komment se amit kértem, felraktam a legújabb fejezetet. Viszont köszönöm azoknak akik vették a fáradságot :) Ez a rész elég rövid lett, de három komiért ennyi jár :P Jó olvasást!

Abellana

(Kristen)

      Másnap Ash, Nikki és Kellan segítettek nekünk a költözködésben. Mivel a ház bútorozott volt, így csak a személyes tárgyainkat vittük át – és mint az kiderült, abból elég sok doboznyi volt. A tegnap esti súrlódásokkal ellentétben ma egészen jó kedvem volt, sőt: hiperaktív voltam. Boldogsággal töltött el a tudat, hogy Rob és én ezentúl együtt fogunk élni.
      Mikor végeztünk a pakolással, az új ház felavatásának örömére megittunk egy sört, majd kora délután a többiek magunkra hagytak minket a közös otthonunkban. Amint barátaink kiléptek az ajtón, Rob karjai hátulról derekamra fonódtak és a nyakamba csókolt.
      - Szerintem ki kéne próbálnunk a hálószobát – mormolta fülembe, majd apró csókokkal borította be a vállamat, belőlem pedig sóhaj szakadt fel.
      - Részemről semmi akadálya – mondtam, majd megfordulván követelőzve kaptam ajkai után. Ő pedig nem is habozott megadni amire vágytam.
      Szinte észre sem vettem, mikor és hogyan kerültünk fel a hálóba, de most nem is érdekelt. Rob kezei végigsimítottak a testemen, én pedig enyhén borostás arcára simítottam tenyeremet, mire ő megszakította a csókunkat és a szemembe nézett.
      - Szeretlek – suttogta lágyan, nekem pedig a szemem is majdnem könnybe lábadt, egyszerűen tökéletes pillanat volt.
      - Én is szeretlek – feleltem, majd folytattuk a csókcsatánkat. Ekkor azonban valami megzavart minket.
      A mobilom élesen jelezte, hogy valaki éppen most akar beszélni velem, de Robot ez nem igazán érdekelte.
      - Ne vedd fel – kérte, majd nyakamat csókolgatta tovább, ezzel nyögéseket csalva elő belőlem. De úgy gondoltam, hogy a hívás fontos lehet, Robbal pedig még sok időnk lesz...
      - Várj egy picit – válaszoltam, majd hasra fordultam és az éjjeliszekrényhez nyúltam a telefonomért. Az új filmem rendezője, Mark akart egyeztetni a holnapi forgatásról, habár nem igazán tudtam odafigyelni, ugyanis Rob türelmetlen volt... Egyik kezét végigvezette az oldalamon, majd ujjai rátaláltak a farmerom gombjára. És nem csak arra... Keze befurakodott a fehérneműm alá, majd ujjait belefúrta forró nőiességembe, mire belőlem rekedt nyögés szakadt föl.
      - Kristen, jól vagy? - kérdezte Mark a telefonban.
      - Persze, csak... öhm... éppen vezetek, úgyhogy le kell tennem, holnap találkozunk – mondtam nyögdécselések közepette, majd válaszra sem várva nyomtam ki a telefont és dobtam vissza a szekrényre.
      Visszafordultam Robhoz, aki mohón kapott ajkaim után. Sebesen tüntettük el egymásról a zavaró ruhadarabokat, hogy aztán testünk egybeforrhasson. Amint semmi sem akadályozott már minket, visszavezette ujjait belém, én pedig újból felnyögtem az élvezettől. Persze nem hagyhattam ennyiben a dolgot... Eddig a tarkóján nyugvó kezemet végigvezettem magunk között a mellkasán, hogy aztán megállapodjon a már amúgy is bármire kész férfiasságán. Rob – megint elővéve türelmetlen énjét – erre kihúzta belőlem az ujjait, majd vágyakozva, mégis lassan hatolt belém.
      A kéj hangja egyszerre hagyta el a szánkat, majd egybeforrt testünk lassan kezdte el járni a táncát. Minden érintéssel fokozódott bennem egy leírhatatlan érzés, amit hangos nyögéseim nem is próbáltak titkolni. Egyre közelebb sodródtunk a kéj legnagyobb hullámaihoz, mígnem azok hamarosan villámként csaptak le ránk.
      A levegőt kapkodva öleltük egymást anélkül, hogy megszakítottuk volna a csókunkat. Aznap már ki sem szálltunk az ágyból...

      Másnap reggel elkezdődött a forgatás. Az első nap csak egy rövidebb jelenetet vettünk fel, de még ezt is sikerült elbénáznunk, ugyanis újdonsült kollégámmal remekül elszórakoztattuk egymást... Iannel szinte rögtön megtaláltuk a közös hangot, és a szünetekben is nagyon jól elbeszélgettünk. Mivel egyikünk sem bújja kényszeresen a pletykalapokat, szinte semmit nem tudtunk egymásról, és úgy vettem észre, hogy Ian csalódottsággal nyugtázta a tényt, hogy van valakim. Azonban később rájöttem, hogy ezt valószínűleg csak beképzeltem, mivel közölte, hogy ő is párkapcsolatban él.
      - Nincs miért aggódnia Ashnek... - gondoltam.
      A napok teltével egyre jobban belejöttem a munkába, és a stábbal is jól kijöttem, főleg Iannel, aki jó barátom lett a forgatás alatt.
      Nemsokára Robnak Londonba kellett utaznia forgatni, én viszont még két hónapig Los Angelesben dolgoztam. Viszont mikor kaptunk pár nap szünetet, nekem is Londonba kellett utaznom, méghozzá egy díjátadóra.
      Rob és én mindössze egy hete váltunk el egymástól, de örültem, hogy végre láthatom, mivel már nagyon hiányoltam. Az átadó utáni parti elég unalmasnak bizonyult, mígnem két kar fonódott a derekam köré.
      - Hiányoztál – súgta a fülembe Rob.
      - Pedig ha nem csal az emlékezetem reggel láttuk egymást utoljára...
      - Akkor is hiányoztál – nyomott egy csókot az ajkaimra. - Mikor kell elmenned?
      - Már holnap reggel – sóhajtottam.
      - De amint lesz egy kis szabad időnk találkozunk – tettem hozzá Rob csalódottságát látva.
      - Ash mondta, hogy jó barátok vagytok ezzel az... Iannel – mondta szerelmem hirtelen témát váltva.
      - Hát persze, hogy mondta – morogtam.
      - Mielőtt bármit is belelátnál a dologba, barátnője van... én pedig téged szeretlek – mondtam elmosolyodva.
      - Én is szeretlek – válaszolta bevetve a legszívdöglesztőbb mosolyát, mielőtt azonban ajkaink újból találkozhattak volna, a hátam mögött valaki a nevemen szólított. Mikor pedig megláttam ki az, a lélegzetem is elakadt...