16. fejezet

Hát, megérkezett a következő fejezet... viszont elgondolkodtam azon, hogy folytassam-e a történetet, mivel nem érzem elég jónak, és visszajelzéseket sem kapok (tisztelet a kivételnek). Úgyhogy kérek mindössze 5 aprócska kommentet ehhez a részhez, és akkor folytatom. A szavazásról pedig: 94% az igenre szavazott, úgyhogy kiraktam a chatet. ;) És légyszi tényleg dobjatok valami visszajelzést.

Abellana

(Kristen)

      Elég lehangolt állapotban voltam. De ezt kellett tennem. Tudtam, hogy ha ez a dolog komolyabbá válik köztünk, úgyis lesz majd valami ami miatt pofára esek. Megijesztett, hogy életemben először volt valaki, akit igazán szerettem, és aki viszont szeretett. Önző módon úgy gondoltam, hogy elejét veszem a dolognak, és megkímélem magam attól, hogy túlságosan beleszeressek valakibe.
      Ezért hát azt mondtam Robnak, hogy a képek miatt megrendült benne a bizalmam. Pedig nem érdekeltek a képek, biztos voltam benne, hogy semmi rosszat nem tett. De még nem éreztem magam készen arra, hogy egy komoly kapcsolatban éljek.
      Már 24 órája, hogy kilépett azon az ajtón... ma semmi dolgom nem volt, úgyhogy nyugodtan átadhattam magam a rossz kedvnek. Akárcsak régen...
      Azonban egy valamit nem vettem számításba. Valamit, ami hurrikánként söpör végig amerre csak jár, és valamit, ami nem hagyja az embert nyugodni. A "valami" neve pedig Ashley Greene volt.
      - Öltözz fel! Ma iszunk – jelentette ki, miután fél órányi kopogás után beengedtem.
      - Mintha nem azt csinálnánk minden este... – morogtam.
      - Kiborítasz, Stew. Egyetlen-egyszer rángatnálak el valahová, erre te...
      - Egyetlen-egyszer?? - szakítottam félbe. - Felsoroljam, hogy hányszor keltem a hívásodra, vagy hányszor mentem el vásárolni veled, vagy...
      - Jól van, na. De nem engedhetem, hogy egyedül töltsd az estét, miközben azon bánkódsz, hogy milyen idióták vagytok Robbal.
      Egy percig csend volt köztünk. Végül beláttam, hogy akkor lehetek túl az egészen a leggyorsabban, ha elmegyek.
      - Csak adj húsz percet – mondtam Ashnek, és elindultam a fürdőbe.

      Mikor megérkeztünk, még mindig Ashnek panaszkodtam. Szívem szerint farmerban jöttem volna, de ő valamilyen oknál fogva felerőszakolt rám egy minit és egy tűsarkút. Miután odamentünk az asztalhoz, aminél a szokásos banda várt, már nem volt nehéz kitalálni az okot. Természetesen Rob is ott volt.
      Szúrós szemet vetettem Ashleyre, ő azonban egy vállrándítással elintézte. Mikor leültem Nikki mellé, a fülembe súgta:
      - Tudod milyen... igazi kerítőnő.
      Na igen... mostmár magam is megtapasztalhattam. Mikor elfogytak az italaink, vállaltam, hogy hozom a következő kört. Legyek bárhol, csak ne Rob közelében... Ez azonban rögtön romba dőlt, ugyanis utánam jött a bárpulthoz.
      - Szóval már nem is beszélsz hozzám? - kérdezte.
      - Ó, dehogynem. Most is remekül elcsevegünk.
      - Azt mondtad még nincs vége.
      - Azt mondtam, hogy nem tudom.
      - Áh, szóval te már döntöttél is, igaz?
      Nem feleltem semmit. Gyakorlatilag igaza volt, és emiatt bűntudatot éreztem.
      - A francba Kris, most tényleg amiatt a baromság miatt véget vetsz ennek!?
      - Talán ezt nem itt kéne megbeszélnünk.
      Mikor kikaptuk az italokat, indultam volna vissza, de Rob nem hagyta.
      - Meg szeretném beszélni!
      Hangja már korántsem indulatos volt, inkább esdeklő. Belenéztem a szemeibe, és rájöttem, hogy ezt nem tehetem vele. Hirtelen elszégyelltem magam a viselkedésem miatt. Ez nem csak rólam szól. A saját érzéseim miatt aggódtam, miközben nem gondoltam Robra...
      - Rendben... - mondtam halkan, majd miután a piákat leszállítottuk a többieknek, kimentünk.
- Nézd, Kris, én sajnálom, hogy hülyeséget csináltam, de szeretném ha...
      - Nem haragszok, Rob – szakítottam félbe. - Igazából... nem is haragudtam igazán. Csak megijedtem.
      - Mitől? - kérdezte értetlenkedve.
      - Attól, hogy van valaki állandó az életemben. És féltem, hogy én még erre nem vagyok kész. De már belátom, hogy ez egy nagy baromság volt. Szeretlek.
      Válasz helyett ajkait az enyémekre nyomta, és hevesen csókolni kezdett. Hiába váltunk el csak egy napja, már hiányzott. Hiányzott a borzongás ami átjárt, hiányzott az érintése, hiányzott ő maga.
     - Én is szeretlek – viszonozta vallomásomat, miután elváltak ajkaink. A klubba már egymás kezét fogva mentünk vissza. Még sosem láttam Ashley-t ennyire elégedetten vigyorogni...