17. fejezet

Mivel nagy nehezen csak összegyűlt az az 5 komi, ezért nem sokkal éjfél után itt az új fejezet. :D Nincs sok hozzáfűznivalóm, csak annyi, hogy írjatok legalább egy sorocskát. :D Köszönöm annak aki eddig komizott (L)

Abellana

(Rob)

      Huszonnégy óra nélküle. Ennyi kellett ahhoz, hogy rájöjjek mennyire magába bolondított az elmúlt hónapok alatt. Gondolni sem akartam arra, hogy esetleg a szakítás mellett dönthet. De szerencsére meggyőztem ma este. Boldog voltam, hogy újra magam mellett tudhattam Őt. Az egész estét meghitten összebújva töltöttük időnként szenvedélyes csókokat váltva, de a többiek nem is bánták, látszott rajtuk, hogy örülnek nekünk.
      Pár óra múlva azonban úgy döntöttük, hogy az éjszaka hátralévő részére nélkülözzük a többiek becses társaságát, és felmentünk az én lakásomba. Amint beléptünk, Krissel a hálószoba felé vettük az irányt.
      Lázasan csókoltuk egymást, amint ledöntöttem az ágyra, majd könnyen megszabadítottam Kristent apró ruhájától. Ezalatt ő sem tétlenkedett: ujjai ingem gombjaival tevékenykedtek, majd a nadrág is lekerült rólam.
      Hasát borítottam be apró puszikkal, míg kezem beférkőzött a bugyija alá. Kívűlről simogattam forró ölét, amitől rögtön zihálni kezdett. Eltávolítottam a zavaró anyagot, hogy nyelvemmel is megízlelhessem. Amint megérezte ajkaimat odalent, felnyögött. Lefogtam a kéjtől sebesen vonagló csípőjét, ujjai pedig hajamba túrtak, így tartva közel magához. Folyamatos sóhajok törtek fel mellkasából, mígnem nevem elhagyta ajkait egy utolsó sikolyként.
      Felkúsztam hozzá egy csókért, amit ő hevesen viszonzott is. Nyakába csókoltam, miközben lábai közé helyezkedve tettem őt a magamévá. Mindketten felnyögtünk az újraegyesülés érzésétől. Lassan kezdtem el mozogni, és közben szerelmem testét csókokkal borítottam be. Szorosan összesimulva mozgott szinkronban a testünk, apró kezeit pedig mindenhol magamon éreztem.
      Mikor elértem a megsemmisítő csúcsot, belenyögtem csókunkba, nem sokkal később pedig Kristent is utolérte a gyönyör. Még egymás karjaiban fekve váltottunk egy lassú, mély csókot, majd mellé heveredtem, és egymást ölelve aludtunk el.

(Kristen)

      Rob csókjaira ébredtem. Ajkai végighaladtak gerincem vonalán, kezei pedig szintén a hátamat kényeztették simogatásokkal. Elmosolyodtam, amit ő rögtön észrevett, és csókért hajolt hozzám.
      - Jó reggelt – villantotta meg szexi mosolyát. Mielőtt azonban egy szót is szólhattam volna, újból megcsókolt. Egyre jobban belemelegedtünk, miközben Rob még mindig a hátamat és a fenekemet cirógatta.
      Felkönyököltem, hogy még jobban ajkaihoz tapadhassak. Egyik kezét előrehúzta, és éreztem belemosolyogni csókunkba, ahogy ujjaival megtapasztalta mennyire kívánom. De miután párszor megjáratta ujjait forró bensőmben, férfiassága vette át azok helyét.
      Mellkasa a hátamnak simult, ahogy mozogni kezdett. Egyszerre sóhajtottunk fel az érzéstől. Keze a jobb vállamra simította a hajamat, míg a másikat csókokkal borította be. Ujjaimmal hajába túrtam, ajkaim pedig csókért nyújtóztak felé, amit ő nem habozott megadni. Tempónk egyre hevesebb lett, mire a gyönyör lecsapott ránk. Hangos sikoly hagyta el ajkaimat, Rob pedig a nyakam tövébe fúrta a fejét, így tompítva férfias nyögését.
      Még percekig csókoltuk egymást, zihálva a kéj hullámai után. Szívesen így maradtam volna bármeddig, de semmi sem tart örökké... és ma mindkettőnknek ott kell lennünk a New Moon premierjén.
      Így hát összeszedtük magunkat és búcsút intettünk egymásnak – legalábbis estig. Az idő hamar eltelt, főleg mert egész nap a saját kis boldogság buborékomban lebegtem, alig fordítva figyelmet a körülöttem zajló dolgokra. Mire feleszméltem, már a vörös szőnyeg végén voltam. Sietve mentem be a vetítés helyszínére, hogy megpillanthassam boldogságom okozóját. Végigpásztáztam szememmel a termet, és meg is találtam a célszemélyt. Viszont nem volt egyedül.
      Felismertem a csajt akivel beszélgetett, Rob említette, hogy vele forgatta a legutóbbi filmjét New Yorkban. Úgy döntöttem nem szakítom félbe a beszélgetést, nem akartam én lenni a féltékeny barátnő, aki finoman tudatja a "vetélytársával", hogy kotródjon arrébb. Különben is megígértem, hogy bízni fogok Robban.
      Túlságosan elmerültem a gondolataimban, így nem vettem észre a mögém settenkedő alakot, és halálra rémültem ahogy megérintette vállamat.
      - Látnod kellett volna az arcodat – vihogott Tom.
      - Kösz szépen, azt akartad, hogy a mentő vigyen el?
      Rob legjobb barátja elengedte füle mellett a szidalmam, az én pillantásom pedig egy pillanatra visszasiklott az előbbi párosra.
      - Nocsak, ki van itt... Emilie – állapította meg Tom.
      - Ismered? - kérdeztem gyanakodva.
      - Megvolt a csaj – közölte unottan vonogatva a vállát.
      - Na ne... - kerekedtek el szemeim.
      - De. Mikor New Yorkban forgattak... éppen akkor szakított a pasijával vagy mi. Sebezhető volt, kicsit ivott...
      - Inkább ne folytasd.
      Nemsokára Ash is csatlakozott hozzánk, majd az ő legnagyobb örömére Nikki és Kellan is megjelentek – kéz a kézben. Próbáltam bekapcsolódni a beszélgetésbe, de a gondolataim máshol jártak. Pontosabban akörül, hogy Rob miért nevetgél még mindig ezzel az Emilie-vel. Mintha itt se lennék. De megpróbáltam nem bosszankodni. Az aggodalmaimmal teli lufit pedig Rob ki is pukkasztotta, mikor odajött hozzánk, és egy csókkal üdvözölt. Az este hátralévő részében pedig ugyanolyan boldog voltam, mint egész nap.

      A következő napok – sőt, hetek – is ebben a hangulatban teltek. Az ünnepek pedig egyre közeledtek. Úgy terveztük, hogy körülbelül két hetet maradunk Londonban, utána pedig visszarepülünk Los Angelesbe, hisz nekem már januárban forgatnom kell.
      Két nappal karácsony előtt érkeztünk meg Londonba. Eléggé ideges voltam a családlátogatás miatt, az ilyesmi nem tartozott az erősségeim közé. Kiszálltunk a kocsiból, nekem pedig nem akaródzott bemenni, de Rob kézenfogott, majd egy apró csók után a ház felé húzott. Mielőtt magamhoz térhettem volna, az ajtó nyílása után rögtön két ölelő kar vett körül.
      - Anya, hagyd már Krist levegőhöz jutni... - hallottam meg Rob hangját.
      - Végre láthatunk Kristen, annyit hallottunk már rólad – mondta Clare mosollyal az arcán miután elengedett. Nem kellett volna, hogy a mondat második fele meglepjen, mégis így történt.
      - Én is örülök, hogy találkoztunk – mosolyogtam vissza.
      Ezután Rob bemutatott az édesapjának és a nővéreinek is. Az egész családja nagyon kedves volt, és rövid idő alatt kiderült róluk, hogy nagyon összetartó emberek.
      Miután behoztuk a csomagokat, Clare rögtön vacsorázni hívott minket. Kérdezett pár dologról, de szigorúan csak a Los Angeles-i éveimről, valószínűleg Rob figyelmeztette, hogy az azelőtti időszak a gyenge pontom. Ez pedig egy kicsit meghatott.
      Az első londoni nap sokkal kellemesebben telt mint ahogy vártam, úgyhogy a továbbiakban nem idegeskedtem. Vacsora után Rob körbevezetett a házban ahol felnőtt. Az idegenvezető túra utolsó állomása pedig az ő hálószobája volt...