43. fejezet

Itt a következő rész, és ezen már tényleg látszik, hogy a végét tapossuk :D Köszönöm a komikat, és jó olvasást ehhez a részhez ;)
Abellana

Pár hónap múlva...

(Kristen)

      Ashley ma reggel elhívott vásárolni, és annak ellenére, hogy nem voltam a legjobb passzban, elmentem vele. Teljesen bezsongott, mikor meghallotta a második eljegyzésünk hírét, de most egyáltalán nem zavart. Rob és én mostmár bíztunk egymásban, és biztosak voltunk abban is, hogy ezt akarjuk.
      Viszont voltak más dolgok, amikre fény derült. Mióta szilveszter után elhagytuk Londont, Ashley sokszor tűnt furcsának. Eszembe jutott az, mikor szóba került az ő szerelmi élete, és elkezdtem gyanakodni, hogy amiatt van-e maga alatt. De bezzeg ilyenkor egy szót sem tudtam kicsikarni belőle. És végül... Tom vallott.
      Elmondta, hogy miközben ő és a barátnőnk minket igyekeztek kibékíteni, ők sem lettek közömbösek egymás iránt. Mi pedig... ledöbbentünk. Ashley és Tom mint egy pár... sosem gondoltunk rájuk így.
      - Szóóval... már tudod mi lesz Rob szülinapi ajándéka? Már csak két napod van... - emlékeztetett Ash mikor az utcán sétáltunk.
      - Öhm... még nem igazán találtam ki... - A mondat végén muszáj volt megállnom egy pillanatra, ugyanis hirtelen egy kicsit elvesztettem az egyensúlyérzékem.
      - Jól vagy? - kérdezte Ash aggódva.
      - Persze, csak egy kicsit... megszédültem.
      - Beteg vagy?
      - Valószínűleg... biztos elkaptam valamit.
      - Mióta szédülsz?
      - Nem tudom, pár napja. Kicsit le vagyok gyengülve mostanában.
      - Kris... véletlenül... hogy is mondjam, nem késik vagy ilyesmi? - próbált célozgatni.
      - Jajj, Ash... ne gyere már rögtön ezzel. Úgy be vagy zsongva, hogy már azt is beképzeled, hogy terhes vagyok...
      - Héé!! - tiltakozott rögtön. - Ezt most ne írd az én számlámra, nem én csináltalak fel!
      - Senki nem csinált fel!
      - Ez tény, Kristen. Napok óta rosszul vagy, és még ingerült is...
      - Nem vagyok ingerült! - emeltem fel a hangom.
      - Azt látom – nevetett Ashley.
      - Basszuuuuus... gondolod, hogy...? - suttogtam hitetlenkedve.
      - Miért? Te nem akarod?
      Elgondolkodtam ezen. Rob kisbabája. Az én kisbabám. A gondolattól melegség öntötte el a szívemet, de köztünk még egyszer sem jött szóba a gyerektéma. És ha most túlságosan beleélem magam, aztán pedig kiderül, hogy mégsem...
      - Én... dehogynem akarom. De talán Rob... És ez még nem is...
      - Na jó, kérem a mobilod! - mondta Ash parancsoló hangnemben.
      - Minek kell az neked?
      Ash válasz helyett csak a tenyerét nyújtotta felém, én pedig odaadtam neki a telefonomat. Döbbenten néztem végig ahogy kikeresi a nőgyógyászom számát és mai időpontot kér tőle. Nem akadályoztam meg benne, hisz ez most az én érdekemben volt.
      - Egy óra múlva fogad – vigyorgott rám elégedetten. - Elvigyelek?
      - Azt hiszem, ezt most jobb, ha... egyedül teszem meg.
      - Rendben – mosolygott rám Ashley.
      Barátnőm gyorsan hazafuvarozott, miközben az eszemben csak egy dolog zakatolt. Mi van, ha igaz? Mit fog gondolni Rob?
      Ahogy elköszöntem Ashtől, és beléptem a házba, a mobilom csörögni kezdett. A kijelzőn lévő név pedig... eléggé meglepett.
      - Szia! - köszöntem neki döbbenten.
      - Szia... - kihallottam a hangjából, hogy mosolyog. - Azt hiszem nem számítottál rám.
      - Nem igazán. Minek is... köszönhetem a hívásod?
      - Háát... igazság szerint szeretnék veled megbeszélni egy-két dolgot, ha nem gond. Hiszen barátok vagyunk, vagy valami olyasmi... Mit szólnál egy ebédhez? Vagy most dolgod van?
      - Igazából most van egy elég fontos tennivalóm, de úgy... két óra múlva azt hiszem megfelel.
      Megbeszéltük a helyet, ahol találkozunk, majd hamarosan elindultam megtudni a számomra jelenleg legfontosabb dolgot. A váróban ülve a tény, hogy lehet, hogy kisbabánk lesz, minden más gondolatot kiölt a fejemből. Aztán engem szólítottak...
      A doktornő elvégezte a vizsgálatokat, majd arra kért, hogy itt várjak. Afelől cseppnyi kétségem se volt, hogy Rob fantasztikus apa lesz, ha arra kerül sor. De hogy igazán szeretné-e ezt az egészet, abban nem lehettem biztos.
      - Nos, Kristen... megvannak az eredmények – mosolygott rám a nő, mikor visszatért. - Gratulálok.
      A könnyeim automatikusan elindultak az arcomon, a szám pedig önkéntelenül is mosolyra görbültek.
      - A magzat körülbelül öt hetes – folytatta a doktornő, elmosolyodva a reakciómon.
      - Én.. öhm... köszönöm.
      Ő csak tovább mosolygott, majd még egyszer gratulált. Én pedig szinte lebegve mentem ki a kocsimhoz. De még percekig nem indítottam... a boldogságom zokogás útján tört ki belőlem, miközben kezeimet a hasamra csúsztattam.
      Pár perc múlva sikerült egy kicsit lenyugodnom, mikor eszembe jutott, hogy lassan ott kéne lennem az egyik étteremnél. Nehéz volt a boldogságködön keresztül megmozdulni, de erőt vettem magamon és elindultam a megbeszélt helyre.
      - Kris! Örülök, hogy eljöttél – ölelt meg Ian, mikor odaértem.
      - Hát igen... rég nem láttuk egymást.
      - Hallottam néhány pletykát... a szakításotokról.
      Úgy döntöttem, hogy nem avatom be Ian-t a részletekbe. Semmi szükség rá, hogy megtudja, hogy ez tényleg így volt. Csak a jelen volt fontos.
      - Remélem nem hittél nekik – feleltem.
      - Nos... egy kicsit talán reménykedtem – mosolyodott el.
      - Szóval, miről is szerettél volna beszélni?
      - Igazából, tudom, hogy elég késő van mindehhez... de szeretnék bocsánatot kérni. Minden gubanc miatt, amit én okoztam. A premier után tényleg voltak hátsó szándékaim, ezt bevallom. De aztán... valami történt. Mikor egyre többet ittál, tudod miről beszéltél egyfolytában? Robról – nevetett fel, megválaszolva a saját kérdését. - És... láttam rajtad, hogy mennyire szereted. És abban a pillanatban elengedtelek. Mert tudtam, hogy csak őt vagy képes ennyire szeretni.
      Ian szavai tényleg megleptek. Nem tudtam, hogy miért pont most vallja ezt be, de nem bántam, hogy pontot teszünk a dolog végére. Még egy ideig elcsevegtünk arról, hogy mi történik velünk mostanában, de persze a számomra legfontosabb dologról egy szót sem szóltam neki.
      Hazaindultam, és közben máris körvonalazódott egy terv a fejemben arról, hogyan is mondjam el leendő férjemnek, hogy apa lesz...