44. fejezet

Itt a friss, ropogós új fejezet :D Megintcsak köszönöm a véleményeket, és a komihatár is el lett törölve, mivel anélkül kezdtem a történetet, és anélkül is fogom befejezni... aki akar ír, aki meg nem, hát nem. :D Jó olvasást!
Abellana

(Kristen)

     Mikor Rob szülinapjának a reggelén felébredtem, azt hiszem megtudtam azt is, hogy ő mit érezhetett a lánykérés előtt. Ma terveztem elmondani neki a nagy hírt. Már mindent megterveztem.
     Szerelmem mellkasa ütemesen emelkedett fel-le a fejem alatt, tehát még aludt. És mi is lehetne jobb egy Kristen-féle szülinapi ébresztőnél...
     Meztelen felsőtestére – és nyakára – puha csókokat lehelltem, mire ébredezni kezdett a drága. Ezt akkor is megérezhettem, mikor egyik combomat átvetettem a testén, és ringatni kezdtem a csípőmet fölötte.
     - Ez aztán az ébresztő – mormolta, mire én elmosolyodva csókolgattam tovább. Mellkasától felkúsztam a szájáig, és Rob rögtön kapott is volna az ajkaim után, de én elhajoltam és a fülébe súgtam:
     - Boldog szülinapot...
     Rob hirtelen átfordított minket, így már ő volt felül, és először is őrjítő csókban részesített.
     - Mostmár biztosan az lesz – motyogta miközben végigcsókolta a testemet, a nyakamtól haladva egészen a hasamig. És még nem is tudja, hogy odabent van a kisbabánk.
     - Szeretlek – suttogta, mikor újra felkúszott hozzám, és örömmel viszonoztam is volna, csak éppen elakadt a lélegzetem ahogy megéreztem magamban az ujjait. A normálisnál kicsit magasabb hangerővel sikoltottam fel, mire Rob aggódva kapta rám a tekintetét.
     - Jól vagy? - kérdezte rögtön.
     - Persze – ziháltam, miközben kezemet az övére szorítottam, ezzel jelezve, hogy eszébe se jusson kihúzni belőlem az ujjait. Ő pedig egyáltalán nem ellenkezett, tovább izgatta vágyaim központját, miközben nyelvével a mellemet kezdte el kényeztetni. Úgy látszik máris ki voltam élezve minden intim érintésre, ugyanis fél perc múlva már erőtlenül vonaglott testem a gyönyörtől.
     Rob újabb vadító csókkal ajándékozott meg, miközben a testünk összeolvadt. Gyors és szenvedélyes lökésekkel hajszolta a gyönyörünket, válaszul pedig körmeim a hátába mélyedtek. Kimondhatatlanul élveztem.
     Mindennek a tetejébe Rob egyik kezét ahhoz a ponthoz vezette, ahol összekapcsolódtunk, és tovább izgatott. Tudtam, hogy végem van, hangos sikoly kíséretében égtem porrá az érintése alatt, majd pár lökés után ő is követett. Zihálva kapkodtuk a levegőt egymás karjában, újabb és újabb csókokat váltva, míg kicsit le nem higgadtunk.
     Miután kikászálódtunk az ágyból, felhívtam Tomot. Megbeszéltem vele, hogy egy kis időre elrángatja innen szerelmemet. Ashley-vel együtt érkezett meg, aki pedig nekem segédkezett. Ő tegnap már megkérdezte, hogy jó hírekkel szolgálok-e majd, de csak annyit feleltem, hogy ezt Rob szülinapja után beszéljük meg. Szerettem volna, ha ő tudja meg elsőként.
     Ash és én összeadtuk a tudományunkat egy jó kis vacsi elkészítésébe, úgyhogy talán nem halunk meg mérgezésben az este...
     - Tudod mennyire fúrja az oldalam a kíváncsiság? - panaszkodott közben Ashley. - Szeretnék már keresztmami lenni.
     - Hát... holnap mind megtudjátok mi a helyzet. Na és veletek...?
     - Semmi – vonta meg a vállát. - Mármint... tudod, még csak alakulunk. Szokjuk ezt az egészet. Egyfolytában segédkezek mások kapcsolatainál, bezzeg az enyémek...
     - Nyugi – mosolyogtam rá. - Tom rendes srác. Rob szerint eléggé kivolt, mikor te megpróbáltál távolságot tartani tőle.
     - Azt hiszem akkor értettem meg, hogy miért féltél az elején te is egy komoly kapcsolattól. És most másfél évvel később... hamarosan összeházasodtok.
     Ashley szavai mosolyt csaltak az arcomra. Én is emlékeztem még arra, hogy az elején mennyire beijedtem ettől az egésztől... erre most itt állok, felkészülve a házasságra és az anyaságra.
     - Min gondolkodsz ennyire? - kérdezte Ashley.
     - Semmi különös... kösz, hogy segítettél, Ash.
     - Nincs mit – mosolygott rám.
     Mostmár csak az kellett, hogy jól sikerüljön az este.

(Rob)

     A házban sötét volt, mikor beléptem, mivel már odakinnt is szürkület volt. De az ebédlőből kiszűrődött egy kis fény. Mielőtt közelebb mehettem volna, Kristen lépett ki onnan. Egy fekete ruhát viselt, ami a combja közepéig simult. Gyönyörű volt, mint mindig. Mosolyogva lépett elém, majd egy apró csókot nyomott a számra.
     - Gyere, van egy meglepetésem – mondta, majd magával húzott, egyre közelebb a fényforráshoz.
     Az asztalon igencsak jól kinéző vacsora volt tálalva, a helyiséget néhány gyertya világította meg.
     - Boldog szülinapot – suttogta mosolyogva szerelmem.
     - Kristen, ez... nem kellett volna fáradnod. Már az is tökéletes szülinap, ha veled lehetek. Köszönöm, ez csodás.
     - Örülök, hogy tetszik. Mert ez még csak az első meglepetés.
     - Annyira... olyan csodálatos vagy. Nem csak a mai miatt, hanem... ahogy az utóbbi hónapokat kezelted. Elképesztő szerencsém van, hogy mellettem vagy.
     Kris közelebb hajolt, hogy szerelmes csókban forrjunk össze, és közben éreztem az arcán végiggördülő könnycseppeket.
     - Minden rendben? - kérdeztem aggódva.
     - Persze, csak... meghatottál – nevette el a végét.
     Hamarosan elfogyasztottuk a vacsorát, és Kristennek igaza volt, mikor azt ígérte, hogy a mai nap még lesznek meglepetések. A nappaliba húzott, ahol leültetett a kanapéra, és egy kis dobozt adott a kezembe.
     - Áh, szóval ez lenne a másik meglepetés...
     - Gyerünk, bontsd ki! - sürgetett türelmetlenül.
     - Jól van – nevettem, majd kibontottam a dobozt. Kellett pár pillanat, hogy felfogjam a tartalmát. Egy pár hihetetlenül aprócska fehér babacipő volt benne.
     - Ezt... nem egészen értem – habogtam.
     - Rob... terhes vagyok.