48. fejezet

Gyorsan összedobtam az új részt, csak annyit mondok, hogy az utolsó extra hosszú lesz :D Jó olvasást!
Abellana

(Kristen)

      - Nem hiszem el! Akkora vagyok mint egy hatalmas tehén – panaszkodtam sírva, miközben próbáltam magamra ráncigálni a ruhát.
      - Ugyan már... dehogy vagy akkora – vigasztalt szerelmem.
      - Dehogynem! Hihetetlen, hogy egyáltalán hozzám érsz...
      - Hülyeségeket beszélsz, kicsim... - nyugtatott Rob, miközben közelebb jött és letörölte a könnyeimet. - Ugyanolyan gyönyörű és kívánatos vagy mint mindig. Csak éppen most a gyermekünk is itt növekszik...
Kezével az óriási pocakomat kezdte el simogatni, ajkai pedig a nyakamat és a vállamat borították be apró csókokkal.
      - Akármennyire is szeretném ha itthon maradhatnánk és ezt a vadító fehérneműt is leszedhetném rólad, mennünk kell. Tudod, hogy Nikki számít rád.
      - Tudom... hihetetlen, hogy előbb házasodnak, mint mi.
      - A mi időnk is eljön majd – mosolygott Rob. - Miután Amanda megszületik.
      - Megmondtam, hogy nem fogom a gyerekemet Amandának hívni!!
      - Mi bajod az Amandával? Szerintem szép név.
      - Nem akarom, hogy ha a kislányomat hívom a játszótéren, húsz gyerek felkapja a fejét.
      Éééés így tovább... az utóbbi időben a hangulatváltozásaim eléggé megőrjítettek mindenkit. Az egyik pillanatban sírtam, a másikban meg már veszekedtem, és ennek általában Rob itta meg a levét. Habár a békülős szex ellen nem tiltakozott.
      Miután sikerült felvennem a ruhát, elindultunk a templomba. Már akkor látszott, hogy minden gyönyörű lesz, mikor odaértünk. Nikki egy külön szobában készülődött, úgyhogy rögtön be is kopogtam hozzá. Elállt a lélegzetem a barátnőm láttán amint beléptem. Ashley már ott volt mellette.
      - Nikki, mesésen nézel ki! - dicsértem meg.
      - Köszönöm, Kristen, te is nagyon szép vagy – mondta, miközben megölelt én pedig felhorkantottam a képtelenség hallatán.
      - Ugyan már, én egy víziló vagyok, ez a te esküvőd! Nagyon izgulsz?
      - Egy kicsit. Mármint... biztos vagyok benne, hogy ezt akarom, de mégiscsak... egy óra múlva már feleség leszek! Kellan felesége!
      Megmosolyogtam Nikki szavait, nagyon örültem a boldogságának. Ashley és én még több lelket öntöttünk belé, majd kimentünk, hogy leüljünk a vendégek közé. Még egy gyors csókot váltottam Robbal, mielőtt elkezdődött a szertartás.
      Ami tényleg csodás volt... Ahogy Nikki és Kellan egymás szemébe néztek, látni lehetett rajtuk a szerelmet, és csak még boldogabb lettem, hogy ők ketten egymásra találtak. Észre sem vettem, hogy egy könnycsepp gördül végig az arcomon, csak mikor Rob mosolyogva lecsókolta, én viszont már az ajkán viszonoztam.
      Az esküvő utáni partin szerencsére kivágtam magam a táncok alól a terhességemre hivatkozva, de a vőlegényemmel való lassúzást nem úszhattam meg így sem.
      - Tényleg gyönyörű vagy ma este – mondta, miközben mosolygósan a szemembe nézett. Inkább nem kezdtem el vele erről vitatkozni, csak egy apró csókkal megköszöntem a bókot.
      - Milyen kár, hogy most nem otthon vagyunk – suttogtam a fülébe, miközben végigsimítottam a sajnos fedett mellkasán, és egyre lejjebb haladtam. Még időben elkapta a csuklómat, de aztán rögtön lefelé húzott a táncparkettről.
      Legnagyobb örömömre Rob az egyik mosdóba húzott, majd gyorsan elfordította az ajtón lévő apró zárat.
      - Egyszerűen megőrjítesz – morogta vágytól fűtve, miközben kezei már a ruhámat gyűrték feljebb. Ajkai heves csókban forrtak össze az enyémekkel, míg én az inge gombjaival foglalatoskodtam.
      A karjába mélyesztve körmeimet nyögtem fel, mikor félrehúzta a bugyimat és ujjaival belém hatolt. Gyorsan mozgatta bennem őket, míg én a gyönyörtől vergődve próbáltam nem sikoltozni, és ő is próbálta a hangjaimat elfojtani, méghozzá egy vad csókkal.
      Amikor elért a végső gyönyör, Rob hagyott egy picit lenyugodni, és amint ez sikerült, kezeim rögtön a nadrágját bontogatták. Mikor kiszabadítottam vágytól feszülő férfiasságát, ahelyett, hogy magamba húztam volna, inkább egyik kezemmel kezdtem el kényeztetni. Felmorgott, miközben a csapot kezdte el szorongatni, és nem sokáig tűrte édes kínzásomat.
      Felültetett a tükör előtti pultra, majd mélyen belém temetkezett. Hangos sikollyal fogadtam őt magamba, és alig bírtam kontrollálni a nyögéseimet mikor mozogni kezdett. Gyors volt és szenvedélyes, én pedig egyáltalán nem bántam, mindig tudta, hogy mire vágyom éppen.
      Nem is kellett hozzá túl sok lökés, hogy a gyönyör hullámai lehúzzanak magukkal, utána pedig egy-két apró csók kíséretében próbáltunk lenyugodni. Külön mentünk ki, hogy mégse legyen olyan feltűnő, úgyhogy vártam Rob után egy percet, legalább addig is helyre igazítottam magam.
      - Nocsak, nagyon eltűntél – botlottam a vigyorgó Ashley-be kifelé menet.
      - Aham, pisiltem... tudod, a várandós nők mindig csak pisilnek.
      - Ennyi ideig? - kacarászott.
      - Sokat ittam.
      - Jah értem. És mondd csak Kris, te mindig így sikoltozol közben?
      - Mivan?? - kerekedtek ki a szemeim. - Ennyire... hangos volt?
      - Éppen az ajtó előtt mentem el, azért voltam fültanúja. Ne aggódj, szerintem más nem hallotta.
      Megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt, de Ash folytatta.
      - Tudod most elsütnék egy poént arról, hogy milyen jó lehet Rob az ágyban, de hónapokig jártam vele, úgyhogy tudom – vigyorgott. - De persze Tom is...
      - Na jóó, én meg ezt nem akarom hallani! - szakítottam félbe. - Kicsit talán sokat ittál, Ash.
      Kedvenc barátnőm csak tiltakozott, de inkább átadtam Tomnak, és magukra hagytam őket. Megkerestem Robot, majd fáradtságra hivatkozva távoztunk a partiról és hazamentünk.
      Ezek után csak még jobban vártam a mi esküvőnket, akárcsak a kisbabánk érkezését is. Akaratlanul is elmosolyodtam a jövőre gondolva.
      - Merre jár az eszed? - kérdezte Rob mikor a kocsiban ülve bámultam kifelé az ablakon.
      - Semmi, csak... nagyon boldog vagyok.
      Rob mosolyogva simított végig a combomon, én pedig összekulcsoltam az ujjainkat. Alig vártam, hogy mit tartogat számunkra a jövő.