35. fejezet

Sziasztok! A gépem úgy döntött hajlandó együttműködni, úgyhogy itt a következő rész. :D Nagyon szépen köszönöm az előzőhöz a komikat :) Jó olvasást!
Abellana

(Kristen)

      - Ez most valami vicc, ugye? - morogtam a mellettem álló Xavinak.
      - Hidd el, én sem rajongtam az ötletért. A nővérei találták ki Tommal és Ashley-vel.
      Kerülni akartam Rob tekintetét, de egyszerűen odavonzotta a szemem. És akkor megláttam, hogy ő is engem bámul...
      - Én ezt nem csinálom – mondtam idegesen, majd megfordultam volna, ha Tom nem ragadja meg a két vállamat.
      - Ne is gondolj a szökésre!
      - Hogy a francba képzeltétek ezt el, Tom? Majd vidáman egymás nyakába borulunk és utána békességben eltöltjük együtt az ünnepeket? Nem leszek vele egy fedél alatt! - borultam ki rögtön.
      - Nyugi, Kris, békén fog hagyni, megígérem – csatlakozott mellénk Liz.
      - Árulók – motyogtam dühösen, de engedelmesen beszálltam az egyik taxiba. Szerencsére Ő a másikban volt...
      Mikor leparkoltunk a hatalmas ház elé ami London külvárosában volt, a többiek rögtön bementek körülnézni, de én hátrarántottam Ashley-t, hogy eszébe se jusson magyarázat nélkül távozni.
      - Mit keres itt? - fújtam dühösen Ashley-nek, aki makacsul bámulta a cipője orrát.
      - Nézd, ez a ti érdeketekben van... - motyogta.
      - Már nincs olyan, hogy a mi érdekünk Ash! Ez maximum az Ő érdekében van, de biztosan nem az enyémben. Ugyanis nem látom hogy segíthetne az, hogy egy hétig össze vagyok vele zárva...
      - Kris, így mind a ketten szenvedtek!
      - Miért, talán a kurvája is elhagyta? - kérdeztem gyúnyolódva.
      - Fejezd be! - kiabált rám Ashley, és most először nézett a szemembe. Meglepődtem a hirtelen jött "bátorságától". - Te is nagyon jól tudod, hogy ez nem igaz! Amiatt érzi így magát amit tett veled.
      - Hirtelen ő lett a jófiú?
      - Jajj, Kristen... - sóhajtotta. - Tudod, hogy mit gondolok. Rohadt egy dolog volt, ami történt... nagyot hibázott és jogod van ahhoz, hogy utáld. De te is tudod, hogy még mindig szereted őt. Éppen úgy, ahogyan ő is téged.
      Akármennyire is nem akartam elismerni, igaza volt abban, hogy szeretem. De attól még összetörte a szívem...
      - Tudod mit, Ash? Hálás vagyok a segítségért, mindenért elképzelhetetlenül hálás vagyok. De most túlmentetek egy határon. Talán legközelebb a saját életedben kéne rendet tenni először!
      Otthagytam döbbent barátnőmet, és idegesen betrappoltam a házba.
      - Kitalálom. Összevesztetek... - mondta Lizzy ahogy meglátott.
      - Naná – vontam vállat.
      - Ez talán tényleg elég erős volt, Kris... Felnőttek vagytok, és hagynunk kellett volna, hogy magatok oldjátok meg.
      - Úgy van – durcáskodtam, mire egykori sógornőjelöltem elmosolyodott.
      - Na gyere, velem leszel. Gondolom ezek után nem lenne túl szép Ashley-vel lenni egy szobában.
      Lizzynek igaza volt, ma már tényleg nem vágytam Ash társaságára, ahhoz túlságosan dühös voltam... Szerencsére az este további részében nem került Rob a szemem elé.

(Rob)

      A szívem megint megfájdult, ahogy megláttam őt a reptéren. Még mindig látszottak rajta ennek a kibírhatatlan időszaknak a jelei, de még így is annyira gyönyörű volt...
      Persze a dolog nem ment simán: Kristen rögtön kiborult, és meg is értettem miatta.
      - Ne aggódj, rendben lesz... - suttogta Ash. És én csak remélhettem, hogy így lesz.
      Tommal kerültem össze, és még szerencse, hogy a lányok meghagyták nekünk azokat a szobákat ahol nincs franciaágy... Nem igazán értékeltem volna ha Tom rám mászik az éjszaka közepén, így is elég lesz a horkolását hallgatni.
      Sokkal inkább egy bizonyos valaki mellett szerettem volna lenni, aki a szomszédos szobában tartózkodott a nővéremmel... de letettem róla hogy megbocsásson, még akkor is, ha Ashley egyfolytában azt mondogatta, hogy bízzak a tervében. De aznap éjjel még nagyobb kételyekkel aludtam el...
      Nem aludtam túl jól, és valamikor az éjszaka közepén végleg feladtam, hogy visszaaludjak. Lementem a konyhába, hogy igyak egy pohár vizet, de mikor felkapcsoltam a lámpát, megláttam, hogy nem vagyok egyedül...

(Kristen)

      Képtelen voltam elaludni azzal a tudattal, hogy csupán egy fal választ el tőle. Hasztalanul forgolódtam az ágyban, majd úgy döntöttem, hogy lemegyek inni valamit.
      Anélkül léptem a hűtőhöz, hogy a villany feloltásával vesződtem volna. Viszont amikor visszacsuktam a hűtőt, a lámpa felkapcsolódott... A kapcsoló mellett pedig ki más állt volna, mint életem jelenlegi megkeserítője.
      - Kristen...
      - Hagyj békén – mondtam egy haragos pillantás kíséretében, majd megpróbáltam elmenni mellette. De nem hagyta.
      Arra eszméltem, hogy a falnak nyom, és ajkai veszélyes közelségbe kerülnek az enyémekhez, miközben egyik kezével végigsimított az arcomon.
      - Annyira nehéz nélküled – suttogta lehunyt szemekkel.
      - Engedj el... most azonnal – próbáltam határozottan beszélni, de a közelségétől elcsuklott a hangom. Szája lassan közeledni kezdett az enyémhez, én pedig próbáltam eltolni, de a testünk olyan szorosan egymásnak feszült, hogy ez lehetetlen volt.
      Egy apró puszit nyomott a számra, majd lassú csókba kényszerítette az ajkaimat. Istenem... annyira megbántott, olyan nagy fájdalmat okozott, de elviselhetetlenül hiányzott. Könnyek csordultak ki a szemem sarkából, mire Rob még lágyabban cirógatta ajkaival az enyémeket. Pedig már nem volt joga hozzá...
      Dühös lettem, és ahelyett, hogy kiélveztem volna ennek a csóknak minden másodpercét, egyre vadabb lettem. Nem engedtem, hogy lassan és szerelmesen csókoljon, harapásokkal tarkítottam az egyre szenvedélyesebb csókcsatát, mígnem végre sikerült ellöknöm magamtól. A könnyeim most kezdtek el még jobban folyni...
      - Menj a francba – mondtam dühösen, de a hangom csak egy suttogással ért fel.
      - Kristen, kérlek...
      Rob megpróbált utánam nyúlni, de nem hagytam. Felsiettem a szobába, és közben arra gondoltam hogyan fogom kibírni a következő hetet...